A Bordeaux en primeur poszt zárásaként jöjjön a többi bor és a végére néhány konklúzió. A kostoló második felében érezhetően feljebb léptünk, koncentráltabb, strukturáltabb, ámbár helyenként még nagyon kemény borok érkeztek poharainkba.

Château La Gomerie Saint-Émilion Grand Cru 2011 (M 100%)

2 hektáros birtokocska, 36 éves tőkék, 10.200 palack, 100% újfa. Illatban kávés-kapucsínós hordós jegyek, kakaó, szeder, áfonya, friss szeder és rózsa. A merlot-nak köszönhetően kevesebb savunk van, kerekebb és megközelíthetőbb a bor, de a poros tanninból van azért rendesen. Teljesen más jellegű csersava van, mint az eddigi boroknak, itt a merlot alakítja a dolgokat. Nagyon koncentrált, tisztán definiált gyümölcsökkel, szilvával, ribizlivel. Szép sav, remek hordóhasználat és nagyon hosszú lecsengés. Ismét egy osztályváltás érezhető. Az ár a birtok pici méretének szól. Eléri a 7 pontot (89-90). 40,0 EUR

Château Beau-Séjour Bécot Saint-Émilion 1er Grand Cru Classé B 2011 (M 70%, CF 24%, CS 6%)

Egy kiemelkedő birtok. 16.5 hektáros terület, mészköves altalaj, 41 éves tőkék, 70% újfa és 81.500 palack. Visszafogottan elegáns, kakaós, áfonyás, virágos, nagyon-nagyon szép hordós jegyekkel. Pillanatra sem szörpös, inkább végtelenül vonzó. A savunk és a tanninunk egyaránt sok, az íny első részén tapad meg, hosszan ott is marad. Komolytalan szörpös gyümölcs itt már nem merülhet fel, nincsen hivalkodás, a cassis csendben dolgozik. Friss, talán túlontúl is magas a sav, de roppant erő van benne. Rettenet hosszú utóíz. Óriási potenciál és mégis megközelíthető. Egyértelmű 7 pont (90-91), simán nyolcig is viheti. 32,0 EUR

Clos Fourtet Saint-Émilion 1er Grand Cru Classé 2011 (M 89%, CS 7%, CF 4%)

Szintén kiemelkedő birtok. 20 hektár, 25 éves tőkék, 60% újfa és 45.000 palack. Fekete illat, erőteljes, virággal, szederrel és szép fával. Itt sem lehet szó túlérettségről és szörpről. A közepesnél teltebb, szikáran fekete bogyós, mérföldekre járunk az újvilági kliséktől. Imponáló szerkezet és potenciál, magas sav, sok tannin, kőkemény erő. Friss és földes, brutálisan hosszú utóízzel. 7 pont (90-91), itt is fenntartanék egy nyolcas jóslatot. 70,0 EUR. 13,5%

Château La Conseillante Pomerol 2011 (M 82%, CF 18%)

Ezzel már abszolút a nagy nevek doménjében vagyunk. A 11.3 hektáros terület a Château Cheval Blanc és a Pétrus között helyezkedik el. A Pétrusnál 30 évet lehúzott borász, Jean Claude Berrouet levezetésként ennél a birtoknál tevékenykedik. 34 éves tőkék, szürke agyagos és magas vastartalmú agyagon lerakódott homokos gravel talajok. 80% újfa, 3.600 karton bor. Illatában rózsa és más virágok, fekete bogyósok, rendkívül elegáns fa, pici füst és sonka. Feszes szerkezet, óriási erővel, nagyon igényes fával, fűszerekkel. A sav pengeként dolgozik, inkább magas, mint közepes, a tannin persze sok, de hiába izmoznak mindketten, a fekete bogyósokkal átitatott közeg feltölti a nem akármilyen vállakra szabott öltözetet. Kőkemény bor, nagy potenciállal, olyan hosszan megmarad, el sem hiszem! Mesés bor lesz. Úgy érzem, majdnem ittam Pétrust. 8 pont (93-94). 130,0 EUR

Château de La Rivière Aria Fronsac 2011 (M 76%, CS 12%, CF 12%)

A chateau kiemelt bora, egy 8 hektáros területről, komolyabb terméskorlátozással. 20.000 palack. Wine Spectator 89-92, James Suckling 90 pont. Illatban sonka, füst, kávé, fekete bogyósok és sok-sok fa. Elég intenzív. Az eddigi borokhoz képest hömpölygős, erősen túlzó alkohollal, sok, szemcsés textúrájú tanninnal. Édeskés fa, sok édesfűszer, nagyon gyümölcsös és csábosan populáris. A sava szép, a lecsengése hosszú, de ez biztosan nem az én borom. Erős 6 pont. (88-89). Az asztalnál megbeszéljük, már most ideális lenne nagy berúgásokhoz. 15,0 EUR. 15,0%

Château de La Rivière Aria Fronsac 2009

Ugyanaz a bor, csak a kiváló 2009-es évjáratból. Kávés illat, kis nyers fás vegetálissággal. Fűszerek, sonka, virág. Elég telt, koncentrált, sajnos itt is a sok alkohol az, ami először feltűnik. Elég friss, sok fekete bogyóssal, szép savval és tanninnal. A nyers fa szájban is érezhető, jól elkészített, de alkoholos és populáris. Jól állna a magyar szájnak, sőt ha már olyan a Dél-pannon stílus, amilyen, akkor legalább így kéne csinálni és ilyen áron kellene értékesíteni. Valahol 6/7 pont (89-90) határán vagyunk. 15,0 EUR. 15,0%

Château de La Rivière Aria Fronsac 2002

Egy másik dimenzióba cseppenünk vissza. 12.5%-os alkohol, úgy tűnik 10 éve ez is elegendő volt az érett alapanyaghoz. Illatban vegetálisság, füst, sonka, kávé, sok-sok fűszer, vanília, fahéj, finomkodó szappanosság, dohány, virág, gyanta és mentol. Nagyon összetett, klasszikus bordeaux-i karakter. A közepesnél valamivel teltebb, az alkohol úgy jó, ahogy van, ezúttal nem éget, nem melegít. Közepesen intenzív aromák, van még fiatalos jegy is, de már feltűnnek a palackos érlelés áldásai. Fűszerek, meggy, mentol, gyanta. A sav közel magas, a tannin ismét sok, finomporos jellegű. Az aromák intenzitása és mélysége felveszi velük a versenyt, a bor összességében kiegyensúlyozott, keresni kell a lecsengés végét. 7 pont (91-92).

Elmondhatatlanul érdekes volt számomra ez a kóstoló. Egyrészt sosem kóstoltam en primeurben, másrészt volt a sorban 3-4 bor, ami tényleg megmutatta mire is képes ez a messziről gyakran csak egy cirkusznak tűnő borvidék. A végén Philippe Larché-t elkapva feltettem pár kérdést a technológiai irányokról. Már az asztalnál kóstolva felmerült, hogy a gyenge 2011-es évjárat ellenére a sor több bora újvilágiasan gyümölcsös, sőt uniformizált volt, szinte csöpögött belőlük a szörp. Philippe elmondta, hogy a hidegáztatásos technológiát – amelynek ez az úgyszólván „modern” karakter köszönhető – rengeteg termelő alkalmazza ma már. Az adatlapok alapján az erjedést megelőzően akár 2-3 hétig is hűtve tarthatják a cefrét, így a csersav nem, ellenben a héjban lévő aromák kioldódnak. Nem tartanak-e attól – teszem fel a kérdést –, hogy a borok uniformizáltak, Bordeaux-hoz mérten túlzóan áradóak, így pedig arctalanok és unalmasak lesznek? A technológiát ésszel, mindig a megfelelő arányban kell használni – hangzik a válasz. Természetesen előfordulhat, hogy egyes termelők túlzásokba esnek. Ha nem lenne technológia, akkor az igen nehéz 2011-es évjáratból sem lehetett volna annyit kihozni, amennyit itt ma láttunk. A tartályban végzett mikrooxidáció alkalmazásával kapcsolatos kérdésemre Philippe elmondja, hogy egyre kevésbé használják ezt az eljárást, a bordeaux-i borászoknak komoly kétségeik vannak a mesterségesen mikrooxidált borok érlelhetőségével kapcsolatban.

Végül azt is sikerült megtudni, hogy miért is ritkaság a Bordeaux-n kívüli en primeur. A borok a palackozást megelőzően csak minimális ként kapnak, kívánatos minőségüket csak 8-10 napig őrzik meg. A kényszerűen ilyen formában palackozott tételeket pedig nem nagyon akarják a chateau-k kiengedni a kezükből. Amíg ott vannak a bor mögött és van kontroll, addig minden mehet. A többihez meg szerencse kell, olyan, amilyen nekünk adatott ezen a szép napon. Köszönet a szervezőknek, remek tapasztalat volt!