Nehéz kontinuitást megélni egy olyan országban, ahol honfitársi közreműködéssel átlagosan 40-50 évenként elsöpörjük magunkat, hogy aztán vérből és szenvedésből újra építkezni kezdhessünk. A váltógazdálkodást képviselő politikai rendszerek igyekeznek egymás kollektív emlékezetet minél gyorsabban és hatékonyabban felülírni. Az „átkapcsolások" így üresen tátongó vakfoltokat hagynak az emlékezetben. Azt hiszem az új magyar bor is kénytelen-kelletlen a korábbi bűnös hagyaték ellenében határozza meg önmagát. Így aztán – évszázados folytonosság hiányában – nehéz mítoszokról és legendákról beszélni. Legyünk azonban őszinték: csak rajtunk múlik, hogy eltekintünk-e a sűrű ködben bolyongástól és szerényen megnevezzük-e saját, újkori mítoszainkat.
Két magyar huszárt kóstoltunk meg egy nemzetközi tételekkel csipkézett sor részeként. Semmi komoly, csak amolyan pénteki csapongás. Mindezt természetesen vakon, hogy jobban halljuk tényleg beszélnek-e hozzánk ezek az újkori mítoszok.
Matias Szekszárdi Mítosz 2008
Csukott szemmel kell járni ahhoz, hogy a „könyvmágnás" Matyi Dezső által alapított Matias pincészetet valaki ne ismerje. A Kiss Gábor villányi borász szakmai igazgatásával működő birtok közel 100 hektár (!) termőterülettel rendelkezik Szekszárd, Villány, Pécs, valamint Badacsony és Tokaj borvidékeken. A kedvező árfekvésű borok általában jó ár-érték arányt képviselnek és a legtöbb hiperben vagy akár kisebb boltokban is találkozhatni velük. Komolyabb túlkínálatra utalhat, hogy jelentős leárazásokat és már-már antiknak minősülő reduktív tételeket láthattunk a polcokon. Ekkora terület és a hazai piac sajátosságai mellett ez persze nem csoda.
Jelen kóstolt bor a pincészet egyik csúcsterméke, egy szekszárdi házasítás, amelynek összetételéről és elkészítéséről sajnos kerek e interneten semmit sem találtam. A szemre mély rubin színhez a közepesnél valamivel intenzívebb illat társul, benne fekete bogyósok, kék virágok, sonkás füstösség, pecsenye, bőr, enyhe lekváros túlérettség, ánizs és bőr. Sajnos nem lehet elmenni az illatot belengő erőteljes paprikásság, fűszerpaprikásság mellett, amely szőlészeti problémákat sejtet. Míg az ember szó nélkül viseli ezt olcsó kis alapborokban, addig drágább és komolykodó tételeknél romboló a hatás: amikor a paprikás aromák-illatok kiegészülnek a kisfahordós érlelés vaníliás és fűszeres jegyeivel, helyzet tarthatatlan lesz. Kóstolásra a paprikásság szintén meghatározó, a korty sűrű és húsos, az eleje újvilágiasan édeskés. Az aromakészlethez fekete bogyósok és lekvár tartoznak. A közepesnél valamivel magasabb tannintartalom mellé csak éppen közepes, lágy érzetű savtartalom szegődik. A hordós jegyek nagyon jelentősek, sonkás füstösséget, pecsenyés aromákat, tökmagot és valami furcsa és kellemetlen benzinességet adnak a borhoz. A lecsengés elegendően hosszú, de kesernyés. 5+ pont. Ezúttal az ár-érték arányról megfeledkeztek. 14,0%. 5000Ft
Gere Villányi Cabernet Sauvignon Barrique 2006
Egy igazi klasszikus magyar bor, a 90-es évek közepe óta ugyanazzal a címkével kerül forgalomba. Jól ismert és kedvelt villányi benchmark tétel, a 2006-os évjárat rég kifutott már, így információt erről a palackról sem találtam. A tapasztalatok szerint a csúcshoz 5-7 év fektetés is szükséges lehet, azonban 10 éven túl ne tartogassuk. Mély rubin szín, szinte fekete maggal. Illata tiszta, viszonylag vérbő, sok-sok fás jeggyel, vaníliával, kávéval, kakaóval, fűszerekkel, bőrrel, ánizzsal, szilvával és cédrussal. Vakon mindenki azonnal felismeri Villányt és a „Gere stílust". A fenti jegyek mellé mély fekete bogyós gyümölcsösség, fekete föld, keleti fűszerek, kis mentol, zöldfűszer, kátrány, babérlevél és enyhe brett társul. Nagyon komplex illat, ez elvitathatatlan. A szájban nagy testtel, sűrű anyaggal és magas alkohollal találkozunk. Az ízkoncentráció nagy, a fás hatás abszolút meghatározó, de a fekete bogyós jegyek jótékonyan rántják vissza a bort az aránytalanság határáról. A sav jó, a tannintartalom magas, hosszan kapaszkodik aprószemcsés textúrájával, kissé poros érzetű. A hordónak köszönhetően itt is kávét és kakaót, valamint enyhe kesernyésséget érezhetünk az utóízben. A kortyközép sűrűsége jó, hosszan megmarad. Ez a fajta stílus és hordóhasználat nem kenyerem, de a bor jól elkészített és szerethető. Bár több ilyen lenne Villányban. Amolyan kis mini Attila Cuvée. A 7 pont alját most megadom. Vendéglátom szerint volt ez a bor 5 pontos állapotában is, éppen jókor kaptuk el! 14,5%. Talán 3500Ft környékén anno.
