Nehéz kontinuitást megélni egy olyan országban, ahol honfitársi közreműködéssel átlagosan 40-50 évenként elsöpörjük magunkat, hogy aztán vérből és szenvedésből újra építkezni kezdhessünk. A váltógazdálkodást képviselő politikai rendszerek igyekeznek egymás kollektív emlékezetet minél gyorsabban és hatékonyabban felülírni. Az „átkapcsolások" így üresen tátongó vakfoltokat hagynak az emlékezetben. Azt hiszem az új magyar bor is kénytelen-kelletlen a korábbi bűnös hagyaték ellenében határozza meg önmagát. Így aztán – évszázados folytonosság hiányában – nehéz mítoszokról és legendákról beszélni. Legyünk azonban őszinték: csak rajtunk múlik, hogy eltekintünk-e a sűrű ködben bolyongástól és szerényen megnevezzük-e saját, újkori mítoszainkat.