Két és fél év telt el azóta, hogy először találkoztam ezzel a borral, de még mindig nem tudtam feldolgozni a tényt, hogy a svájci Lidl kevesebb, mint ezerforintnyi frankért cserébe ilyen anyagot képes kipakolni a diszkontpolcokra. Már nem is emlékszem pontosan, hogy hány palackot pusztítottam el belőle helyben, és mennyit idehaza, de az biztos, hogy az utolsó palackom és a benne elhelyezkedő parafa közötti kapcsolatot az elmúlt hétvégén szakítottam meg végérvényesen. Azt nem tudom, hogy érdemes lett-e volna még várni, de az biztos, hogy ismét betöltötte azt a szerepet, amit eredetileg neki szánhattak.
Az illat gyümölcscentrikus, a szilvás, málnás, meggyes alapok semmit sem tompultak a panelmelegben eltöltött hónapok során, sőt. Energikus, vidám és elegáns, ilyen direkt, zavarmentes és eszmei gyümölcsösséggel ritkán lehet találkozni ebben az árszegmensben. A korty intenzív, a gyümölcsöket sok, de elegáns sav, arányos szesz és finom, beépült csersav támogatja meg. Zamatos, elegáns és szerethető az elejétől a végéig, és ha lehet ilyesmit állítani, akkor talán még összecsiszoltabban és érettebben, mint annak idején Genfben.
Összességében sem komplexnek, sem kiugróan érdekesnek nem mondható, de az is biztos, hogy ilyen kiválóan elkészített bisztróvöröst talán még sosem ittam itthonról. A 6 pont nem is kérdés, abban pedig csak reménykedni tudok, hogy a legközelebbi svájci látogatásom során lehetőségem lesz találkozni az új évjárattal is. Már ha egyáltalán készült ilyesmi. (3 CHF, Lidl Suisse)
