Kedves barátaimnak köszönhetően július közepe tájékán váratlan meglepetésként egy egész sorra való Heimann bort kóstolhattam meg. Azon a héten a csúcshőmérséklet inkább 25 Celsius fok környékén tetőzött, Budapest belvárosa sem vált hőcsapdává, mint az utóbbi nyarakon egyre gyakrabban. Szóval azokban a napokban egyáltalán nem tűnt ördögtől való dolognak egy belvárosi ház gangjára kitelepedve megkóstolni jó társaságban kilenc vörösbort, különösen úgy, hogy utóbbiak is nagyon szépen teljesítettek. A sor kb. felét kadarkák és kékfrankosok tették ki, de természetesen a Barbár és kistestvére, a Barbarossa sem maradhattak ki.

Beszélgetés mellett igyekeztem valamennyit jegyzetelni is, ennyire futotta. Néhány tételt egyébként is kóstoltam már korábban, akár a közelmúltban, akár régebben.

Az új-zélandi sauvignon blanc francia hordókban erjesztett és érlelt, akár hosszas érlelésre is alkalmas iskoláját a Cloudy Bay Te Koko első évjárat alapozta meg. Az elmúlt években a legtöbb marlborough-i borászat magáévá tette a módszert, a friss, ropogós, klasszikus sauvignon blanc mellett már ez az alternatív stílus is meghonosodott a szigetországban és egyre több ilyen tételhez lehet hozzájutni Magyarországon is.

Tartottunk már hasonló kóstolót, de azt hiszem, nálunk most először került egymás mellé a műfaj három klasszikusa, a Cloudy Bay Te Koko, a Dog Point Section 94 és a Greywacke Wild Sauvignon. Azóta több évjáratváltás is történt, de mi szándékosan pár év palackérlelés után kóstoltuk a borokat. A borkészítési metódus ugyan hasonló, a minőség is egységesen magas, a három sauvignon blanc-ban mégis teljesen máshol vannak a hangsúlyok, így nagyon izgalmas kóstolónk volt.

Májusban a rosé volt a Time Out Market Budapest boros eseményeinek főszereplője. Az egyik kóstoló Dél-Franciaország neves borászatainak tételeiből építkezett. Franciaország a világ vezető rosé termelője és fogyasztója is egyben, az országon belül pedig Provence régió a legfontosabb termőhely. Bár a borfogyasztás csökkenő tendenciát mutat, a prémium termékek iránti kereslet stabil maradt, a provence-i rosé sikere egyelőre töretlen, az utóbbi 15 évben az  export 500%-kal növekedett, elsősorban az első számú felvevő piacként működő Egyesült Államoknak köszönhetően.
A nagy márkák természetesen Magyarországra is megtalálták az utat, az impozáns kóstolósor a Bor és Más, a Heinemann és a Bortársaság választékából állt össze, a borokat pedig a házigazda Borsos Gergely mellett Marczingós Zoltán, a Bor és Más ügyvezetője konferálta fel. Provence szupersztárjai közül a Domaines Ott, a Chateau d'Esclans, a Miraval is felvonult, rajtuk kívül a Vignoble Torpez à Saint-Tropez és a Luberon-ban dolgozó Marrenon tételei kaptak helyet a sorban. A híres borászatokon túl régebbi évjáratok és nagy kiszerelésű palackok tették még különlegesebbé az estét.

A májusi badacsonyi hétvégéről szóló beszámoló sorozat lezárásaként egy mini egyveleg következik a korábbi három írásból kimaradó tételekkel. A borok nagy része a badacsonyi borok minden bizonnyal legkomolyabb választékával rendelkező Pláne Badacsony Borteraszon, a maradék a Tília Borvendéglő és a Mede by Adam Mede teraszán került a poharamba.

A KisBécs - Color kóstolósorozatának áprilisi eseményén a rajnai rizling szőlőfajta került a fókuszba. A kóstolósorozat állandó szakértője, Horkay András mellett Cseri Auguszta volt az est meghívott vendége, ráadásul egyszerre két minőségben: egyrészt mint a Cseri Pincészet képviselője, másrészt, mint a Domäne Wachau export managere.
Közép-Európa 4 országán, Magyarország, Ausztria, Szlovénia és Szlovákia összesen 10 különböző borvidékén, és 15 esztendőn át ívelt a 16 tételes borsor, a fajta több arcát, érlelési stádiumát és potenciálját megvillantva.

Az aktuális külföldi borpáros posztban a spanyol Uvas Felices ernyője alatt működő két különböző borprojekt 2020-as garnacha-i kerültek egymás mellé. Két termőhely, két borászat, a fajta két különböző arca. (Az Uvas Felices sztoriról itt és itt írtam bővebben.)

A 2025 februárjában megalapított Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesületről és a címben szereplő fajták népszerűsítésére életre hívott kóstolóról tavaly májusban írtam. Az első rendezvény a vártnál is több érdeklődőt vonzott, nem marad el a folytatás. A szervezők idén is összetrombitálják a régi magyar fajtákkal foglalkozó borászokat, elmondásuk szerint nem is kell győzködni senkit. Alig egy hónap múlva, április 23-án ismét a Szent Angéla Gimnázium aulája ad otthont az eseménynek.
Ennek örömére a Kálvária Pincében Kézdy Dániel múlt szombaton két kóstolót is a régi magyar fajtáknak szentelt, este a nagyközönségnek, előtte délután egy szűkebb szakmai körnek. A délutáni összejövetelt Szentesi József is megtisztelte jelenlétével, az ő borai adták a kóstolósor gerincét, öt további termelő boraival kiegészülve. Az élményt a Magos Zoltán séf által készített tarja és "hamis sólet" tette teljessé.

Az új-zélandi pinot noir kóstolók eddig sikert arattak a kis házi borklubbunkban, a mezőny általában jól teljesít és mindig vannak kiemelkedő borok a sorban. Az idei volt sorozatban a harmadik kóstoló, amikor Marlborough régióra fókuszáltunk, ezúttal 7 tétel került az asztalra, a 2020-as évjáratból.

A budapesti Time Out Market is csatlakozott a Furmint Február eseménysorozatához, a borbárban a hónap első felében több furmintot is poharaztak, majd a hónap végén egy izgalmasnak ígérkező furmint kóstolót is tartottak. Ezen az estén a Time Out Market saját szortimentjének furmintjai a Winelovers tagjai által kiválasztott furmintokkal mérkőztek meg egy vakkóstoló keretében. A Time Out Market-et a borklub állandó házigazdája, Borsos Gergely képviselte, a Winelovers részéről Ádám Bogi és Bálint László kísérte el a borokat.
 

Kis házi borklubunk idei első összejövetelének napirendje csak az utolsó pillanatban fixálódott, így viszont egy újabb régóta tervezett vertikális sort sikerült megkóstolni. A Torres Salmos 2012-es évjáratával találkoztam először és 2016-tól sikerült egy kis vertikális sort összegyűjteni, így öt évjáratot kóstolhattunk meg egymás mellett. De mi is ez a Salmos?

2025 szeptemberében nyílt meg a Blaha Lujza téri felújított Corvin Palace első emeletén a Time Out Market Budapest, ahol 11 hazai étterem és 3 bár várja a vendégeket. Az sokszínű ételkínálat mellett természetesen magyar borokkal is találkozhatunk és minden hónapban tematikus boros programokat is szerveznek a piacon. Decemberben Tokaj és az aszú került fókuszba, keddenként egy-egy neves tokaji borászat - Balassa Bor, Szepsy Pince, Gizella Pince és a Tokaj Oremus - vendégeskedett a Borsos Gergely által szervezett boresteken. A négy alkalomból sajnos csak az utolsó kettőn tudtam részt venni, összevont beszámoló következik.

Az elmúlt évekhez hasonlóan 2025-ben is folytatódott Homoky Dorka, a TR Művek és a Zsira Pincészet közös kóstolósorozata, a Zsendülés, amelynek idei évzáró budapesti eseménye már a karácsony jegyében, december közepén került megrendezésre. A szoros barátságot ápoló borászatok a Turbina Kulturális Központban első emeletén működő Emelet Bistroban gyűltek össze, hogy bemutassák a boraikat. Mindannyian elkötelezett Tokaj-rajongók, mégis más-más stílusban alkotnak.
Zsirai Katáéknál mondhatni hagyományos szortimenttel találkozunk, a többnyire hordóban erjesztett és érlelt száraz borok és tokaji édes borkülönlegességek mellé az utóbbi években bekerült a pezsgő és megújult arculattal egy új borcsalád is helyet kapott a szortimentben. "One & Only" név alatt olyan egyedi tételek kerülnek palackba, amelyek a különleges évjárati adottságok vagy más tényező miatt megismételhetetlenek.
A TR Művek választékának gerincét egy pét-nat, egy száraz bor és egy késői szüretelésű édes bor alkotja, de ha az évjárat lehetővé teszi, dűlőszelektált száraz bor, szamorodni, aszú vagy valamilyen kísérleti tétel is palackba kerülhet.
Homoky Dorka évekkel ezelőtt letette a voksát a natúrborok mellett, száraz borai szűrés és derítés nélkül, minimális kénnek vagy kén nélkül kerülnek palackba. Nála is készül pét-nat,  és 2021-ből egy "normál" méthode traditionnelle pezsgő is. Különlegességként vörösbor is készül, ami idén ráadásul újborként került palackba.

(Uliczki Dénes, Homoky Dorka, Kada Anikó és Zsirai Kata)

Régen jártam már Zsendülésen, volt mit bepótolnom. Ahogy mindig, most is sok ismerőssel , baráttal találkoztam, beszélgettem, repült az idő, de próbáltam azért jegyzetelni is. Rövidke jegyzetek következnek a borokról, a kóstolás sorrendjében pincészetenként csoportosítva.

A múlt heti Rioja estünk a három Paisajes bor megkóstolása mellett egy Marques de Murrieta (Reserva) vertikális sorral telt. Öt évjáratot kóstoltunk a borvidék egy leghíresebb pincészetének klasszikussá vált borából, 2017-től 2021-ig. Ez a borászat legrövidebb ideig érlelt vörösbora, amelyen a korábban jobban kiemelt Reserva megjelölés a 2019-es évjárattól azonban ez a megjelölés már csak a hátcímkén látható, ami azonban a borkészítési technológiát természetesen nem érinti. A bor mindig 4 fajta házasításából áll, nagyjából 85% a tempranillo aránya, ezt graciano, mazuelo és garnacha egészíti ki. Az erjedés acéltartályban zajlik, majd a bor évjárattól függően 20-26 hónapon át érlelődik amerikai tölgyfahordókban.

A keddi nap Rioja jegyében telt a kis házi borklubunk berkein belül, egy horizontális és egy vertikális sorral. A két részes beszámolót előbbivel kezdem, a Paisajes három 2020-as borát néztük meg egymás mellett. A borcsalád a Rioja-ban is egyre inkább terjedő trend egyik előfutárának tekinthető, azaz kis tételszámú, parcellaszelektált, burgundi stílusban megkomponált tételekről beszélünk.

A Paisajes a több borászattal kooperáló Uvas Felices ernyője alá tartozik, tulajdonképpen velük indult a mára számos borvidékre kiterjedő "projekt". A koprodukció keretében 1998 óta készülnek Paisajes név alatt a parcellaszelektált tételek a Finca Allende borászatában, Miguel Ángel de Gregorio főborász irányítása mellett. A szortimentet három bor alkotja: egy garnacha, egy tempranillo és egy vörös házasítás, a látványos címkék pedig egy-egy érzékszervre utalnak (Cecias - ízlelés, Valsalado - tapintás, La Pasada - látás). Az egyes borok Rioja különböző részein elhelyezkedő, hektáronként nagyjából 3000-3100 tőkével beültetett parcellákról származnak, tételenként 3000-4000 palackot töltenek le az egyes évjáratokban. A borok azonos módon készülnek: a válogatott szőlőszemeket bogyózzák, erjedés előtt kádakban hidegen áztatják. Az erjedés spontán, acéltartályban zajlik, ellenőrzött hőmérsékleten, napi egyszeri körfejtés mellett. Végül a borok 16 hónapig érlelődnek új Allier tölgyfahordókban.

A terjedelmesebb tavaszi spanyol egyveleg után itt egy kisebb válogatás ősszel Barcelonában tett kiruccanás során kóstolt spanyol borokból. Túlnyomó részüket a remek La Vinya del Senyor-ban kóstoltam, a Basílica de Santa Maria del Mar mellett, a folyamatosan változó poharas borkínálatban mindig szerepel 1-2 nagyágyú és külföldi bor, a palackos borlista pedig szinte végtelen.

(La Vinya del Senyor, Barcelona)

Éppen egy tucat tétel gyűlt össze ebben a minimixben, a fele fehér, a maradék vörös, egy rosé pezsgővel kiegészülve. A legfontosabb és legismertebb borvidékek mellett egy pár kevésbé közismert katalán régió is képviselteti magát 1-1 tétellel.

A Bortársaság Borsuliban mindig sűrű az őszi program, idén is több külföldi borászatot láttak vendégül a "Borász a házban" eseménysorozat keretében. A svájci tulajdonban álló, toszkán Casa Brancaia talán 2 éve jelent meg a Bortársaság kínálatában, én még korábban, a Drop Shop választékában találkoztam velük először és örültem, hogy ismét jelen vannak Magyarországon. Október végén a borászat nemzetközi kereskedelmi vezetője Andrea Alassio érkezett a Bortársaság Lánchíd utcai üzletébe, hogy bevezesse a hallgatóságot a Brancaia történetébe és bemutassa a pince borait.

A KisBécs már hagyományosan két portfólió bemutatót tart évente, egyet tavasszal, egyet ősszel. Mindig érkeznek külföldi és hazai borászok is, hogy személyesen mutassák be a borokat, de rajtuk kívül is nagyon széles választékból lehet szemezgetni. A tavaszi portfólió bemutatón végig ott voltam, de így sem értem oda időben minden standhoz (beszámoló két részletben: 1., 2.). Az őszi eseményen pedig csak egy bő órát tudtam eltölteni, ez arra volt elég, hogy a két nagy nevű osztrák borászat, a Weingut Bründlmayer és a Weingut Tement borait végigkóstoljam, a Tement esetében ez a szlovén testvérpincészet, a Domaine Ciringa borait is magában foglalta. 

Két héttel a Szent György-hegy Matiné után egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét a Badacsonyi borvidék felé vettem az irányt. Egy kellemes szombatot töltöttem a napsütésben fürdőző Badacsony lejtőin. A hegyoldalban tett séta után beültem a Félúton Bisztró árnyas lugasába egy hidegtállal kísért 4 tételes borkóstolóra, majd miután legyalogoltam a késői ebédet, a Mede by Adam Mede krokettjét és tejbegríz desszertjét is leteszteltem. A délután hátralevő részét a Pláne Borbár teraszán töltöttem el, ahol többnyire Tóth Ádámra bíztam magam és az ő ajánlásai alapján megkóstoltam még néhány bort, köztük több, a blogon ritkábban szereplő pincétől is. Végül, de nem utolsósorban ugyanitt megismerkedtem egy új borászattal is, de ez már egy következő írás témája lesz.

Sajnos időközben a fitoplazma-vész a Badacsonyi borvidéken is egyre nagyobb pusztítást végez, Málik Zoltánról éppen egy hete jelentek meg fotók, ahogy a betegség miatt kivágott kéknyelű tőkékből rak máglyát a hegyen. Dr. Laposa József szintén a múlt héten megjelent, "Akarunk-e még szőlőt Badacsonyban?" című cikkében kongatta meg a vészharangot és hívta fel a figyelmet, hogy a helyi szőlő- és borkultúra megőrzése aktív cselekvést is igényel. Több szempontból is vészterhes időket él a borágazat, én pedig csak reménykedni tudok, hogy az elkövetkező években is tudok még ennyi pincétől bort kóstolni Badacsonyban.

A KisBécs csapata rendszeresen szervez tematikus kóstolókat a Color Barban, amelyekhez gyakran a CEWI alapítója, Horkay András is csatlakozik előadóként. Szeptember közepén Wachau került sorra, hat borpár tükrében, a belépő kategóriás Steinfeder boroktól a nagyágyú Smaragd-okig, friss tételektől a régi évjáratokig. Wachau-rajongóként nem hagyhattam ki az eseményt.

"Régen jártam Etyeken" - jutott eszembe oly sokszor az elmúlt években. Budáról Etyekre utazni igazán nem igényel komoly előkészületeket, ennek ellenére a kiruccanás megvalósítása mindig csak csúszott. Végül augusztus elején, valószínűleg a nyár addigi leghűvösebb napján kerekedtem fel. A borongós idő és a szokatlanul alacsony, 20 fok körüli hőmérséklet valószínűleg a legtöbb látogatót elriasztotta Etyekről. Az Öreghegyen és az Újhegyen is csak 1-2 turista kószált, kérdésemre azért megnyugtattak, hogy ennél nagyobb forgalom szokott lenni vasárnaponként.

Séta közben rögtön feltűnt, hogy Etyek az elmúlt évek alatt több vendéglátóhellyel gazdagodott, új nápolyi pizzériákat és borászatokat is láttam, majd ezeket is ki kell próbálni legközelebb. Most azonban még a kitaposott ösvényen maradtam és csak utólag esett le, hogy pont azt a két pincészetet látogattam meg, mint amikor 4 éve utoljára a településen jártam.

A Villa Tolnay jó 20 éve a Badacsonyi borvidék egyik fontos szereplője és egyben érdekes színfoltja. A birtok tulajdonosa Philipp Oser svájci vállalkozó, szenvedélyes borgyűjtő. A pince választékában inkább a nemzetközi fajták dominálnak, a borok stílusa is eléggé eltér a borvidéki fősodortól. Júliusban Philipp Oser volt a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozatának vendége, a Villa Tolnay története mellett az aktuális szortimentet és a borkészítési filozófia fő sarokpontjait is megismertük.

A KisBécs alapítói, Kálmán András és Gombolai Attila május végén  komoly szakmai mesterkurzust szerveztek a Color-ban, amelyen két neves osztrák borász Birgit Eichinger és Birgit Braunstein - "Birgit & Birgit" - személyesen mutatta be borait a szakma képviselőinek. A vezetett nagykóstolóra hétfő délben sajnos nem tudtam elmenni, így szerdán egy "morzsaparti" keretében pótoltam, amit lehetett. A hivatalos mini kóstolósorban öt bor szerepelt, de kiegészítésképpen néhány plusz tételt is meg tudtam kóstolni, amit ezúton is nagyon köszönök a KisBécs-Color csapatának.

Birgit Braunstein és Birgit Eichinger (A képet a KisBécs facebook oldaláról kölcsönöztem)

Májusban Magyarország egyik legkisebb borvidéke és annak legfontosabb birtoka került a reflektorfénybe a Bortársaság Borsuliban: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet főborásza, Liptai Zsolt volt a Borász a házban eseménysorozat vendége. Liptai Zsolt neve az elmúlt bő 20 évben szinte egybeforrt a Főapátság pincészetével, hiszen a kezdetektől fogva egyengeti az egyházi birtok útját. Az már önmagában komoly fegyvertény, ha valaki ilyen hosszú ideje vezet egy borászatot, emellett Liptai Zsolt munkáját a szakma is elismeri, ezt bizonyítja, hogy 2024-ben elnyerte az Év Bortermelője díjat és a Borászok Borásza díj jelöltjei között is évről évre szerepel a neve.
Az este során megismertük a borászat és a borász eddigi pályáját, miközben átfogó képet kaptunk a pincészet portfóliójáról. Néhány forgalomban már nem kapható tételt is kóstoltunk.