A Rejtőzködő borvidékek sorozat mai epizódja egy legendás borászatról és egy érdekes termőhelyről szól. A Chateau Musar minden bizonnyal a legismertebb, leghíresebb libanoni borászat, ők tették fel az országot a borvilág térképére, róluk lesz ma szó bővebben.

Libanon
Libanon a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti szélén található. A klíma a partvidéken mediterrán, a hegyekben a tengerszint feletti magasság azonban természetesen befolyásolja a hőmérsékletet, a legmagasabb hegyekben tavaszig is megmaradhat a hó. A legfontosabb mezőgazdasági terület az ország közepén található Bekaa-völgy, a bortermelés zöme is itt koncentrálódik. A völgy 1000 méter magasan fekvő, amely elősegíti a sok napsütéses óra és a meleg hatását. A csapadék rendkívül alacsony, amely lehetséget ad az organikus szőlőművelésre, amellyel a legtöbb birtok él is. Termesztenek szőlőt az ország északi részén fekvő Bartoun-ban is, valamint a Libanoni-hegység tengerpart felé eső oldalán is. A szőlőfajták között leginkább Bordeaux-ból és Dél-Franciaországból ismert kékszőlőket találunk, utóbbiakat - grenache, cinsault, carignan - Algérián keresztül hozták be. Az őshonos fehérszőlő fajták között a obadieh és a merwah - utóbbi a sémillon rokona -, a legfontosabb helyi kék szőlőfajta a sabbaghieh.

(A fotót a birtok instagram-oldaláról kölcsönöztem)

Chateau Musar
Az ország legpatinásabb birtokra tehát a Chateau Musar. A birtokot 1930-ban alapította az akkor 20 éves Gaston Hochar, aki Bordeaux-ban szerzett inspirációját ötvözte a libanoni borkészítési hagyományokkal. A borászat legfontosabb vásárlói eleinte az akkor még az országban állomásozó francia hadsereg katonái voltak. A borok nagy része sokáig az országon belül kelt el, mígnem az 1979-es Bristol Wine Fair-en Michael Broadbent a kiállítás egyik nagy felfedezésének titulálta a Chateau Musar-t, így az 1980-as évektől külföldön is megnőtt az érdeklődés a birtok iránt. A borkészítés a libanoni polgárháború (1975-1990) alatt sem állt le, egyedül az 1976-os évjárat maradt ki.
A birtok szőlői Bejrúttól keletre, a Bekaa-völgy déli részén találhatóak, míg maga a borászat a fővárostól északkeletre épült fel. Az ültetvények mintegy 220 hektáron terülnek el, cabernet sauvignon, carignan, cinsault, grenache, syrah, mourvédre, viognier, vermentino, chardonnay, valamint két helyi szőlőfajta, obaideh és merwah terem rajtuk. A zászlóshajó Chateau Musar-sorozatban egy fehér, egy rosé és egy vörös tétel szerepel. A fehér obaideh és merwah, a vörös cabernet sauvignon, cinsault és carignan házasítása. A rosé alapját érdekes módon obaideh és merwah - azaz két fehér szőlőfajta - adja, ehhez egy kevés cinsault-t adnak. A Musar Jeune sorozatban csak acéltartályban erjedt és érlelt, gyümölcs-hangsúlyos borok szerepelnek. A Hochar teszi teljessé a sort, ez egy dűlőszelektált vörösbor, árban a nagy bor és a könnyed sorozat közé belőve.

Nem kóstoltam még soha Musar-bort, sőt, libanonit is alig. Egy fehérbort választottam az alapszériából, és a dűlőszelektált vöröset tettem mellé. Legendás hírnév ide, ez a két bor nem tett rajongóvá, de haladjunk szép sorjában.

Chateau Musar Musar Jeune 2020
Viognier, vermentino és chardonnay házasítása. Bontás után az illat kicsit fülledt, fedett, szellőzéssel érett fehér húsú gyümölcsös jegyek érkeznek, körtével, sült almával, grillázzsal, némi zselécukorral, mézzel és nugáttal. A korty puha, széles, elomlik a szájban, a lágy savak kortyközéptől szétterülnek, egy kicsit hiányzik a fókusz, a lendület. Érett alma, körte, barackfélék, méz, dió, ismét egy kevés grillázs, a korty végét némi kesernye, majd méz zárja. 5p-

Chateau Musar Hochar Pere et Fils 2017
Cinsault, grenache és cabernet sauvignon házasítása az Aana település melletti, 1000 méter magasan fekvő dűlő alacsony hozamú tőkéiről, 6 hónapig francia hordókban érlelve. Illatban egyből szembetűnik az édesség és a magas illó: túlérett szilva, fekete bogyós gyümölcsök, füge, datolya és tömény balzsamecet. A korty telt, krémes, bársonyos tannin és kerek sav fogja közre az erős közepes testet. Az alkohol enyhén emelkedett, de nem lóg ki, az édesség és az illó viszont ízben is határozottan érezhető. Ízvilága az illatot idézi vissza, egy kevéske csokoládéval kísérve, a balzsamecetes aroma itt is meghatározó. A bor koncentráció és szerkezet tekintetében rendben van, de a magas illó és az édesség számomra élvezhetetlenné tette a bort. 4p

Irodalom
Jancis Robinson, Hugh Johnson: A világ boratlasza

https://chateaumusar.com/