A dűlőpárok sorozata a Tokaji borvidéken folytatódik. Furmintokról már volt szó, most a hárslevelű van soron. A fajtát az egyik legelismertebb tokaji művelője, a Kikelet Pince borain keresztül vizsgáljuk meg közelebbről, két tarcali dűlő, a Lónyai és a Váti prizmáján keresztül.

Nem túlzás azt állítani, hogy a fent említett két dűlőt Berecz Stéphanie és Berecz Zsolt tarcali pincészete, a Kikelet Pince tette ismertté a borkedvelők között. A borászat löszös dűlőkről készült hárslevelűit a fajta legszebb hazai példái között szokás emlegetni, nem véletlenül.
A 2018-as évjárat boraiból őrizgettem 1-1 palackot (nem teljesen ideális körülmények között), egyébként is szerettem volna már kibontani őket, így párban pedig éppen kapóra jöttek.

Lónyai
A szőlőterület a Lónyay család szőlőbirtoka volt, első említése 1670-ből származik. Több nemesi család és a kassai jezsuiták is rendelkeztek itt szőlővel az évszázadok alatt. A dél-délnyugati tájolású dűlő 195-220 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, a löszös rétegeket barna erdőtalaj borítja. Igazi löszös karakterű borok születnek itt: illatos, citrusos, grapefruitos, gyümölcsös, gyógynövényes aromákkal, selymes textúrával, finom, üdítően hűvös savakkal. A tapasztalatok szerint a borok fiatalon gyakran mutatnak sauvignon blanc-ra emlékeztető jegyeket, amennyire én vissza tudok emlékezni, inkább a melegebb években. A Kikelet Pince itteni ültetvényeinek 70%-án hárslevelű, 30%-án furmint terem, a tőkék 90%-ban kb. 30-45 évesek.

Kikelet Lónyai Hárslevelű 2018
Nagyon vonzó, buja, mégsem tolakodó illattal kényeztet: mangó, sárga húsú őszibarack, édes narancs, sőt, még mintha halványan málna is be-bevillanna. A közepes test mellett is dús, zamatos, haraphatóan gazdag a korty, tele lédús, édes gyümölcsökkel. A remek savak mellett alig érezhető a szépen integrált a hordó, míg a maradékcukor enyhe édessége szépen kidomborítja a gyümölcsöket és ellenpontozza a savakat. Gazdag, kifejezetten finom bor, tobzódik az ízekben: mangó, sárga húsú őszibarack, narancs, édes citrusok, nagyon diszkrét fűszeresség szövi át. 7p


Váti
A terület első tulajdonosa a Nagyváthy család volt. Az első említés 1540-ből származik: a tarcali plébánia Szentvér oltárigazgatójának, egy bizonyos Fábián presbiternek a „Váti” volt az egyik szőlője, amelyet a tokaji uradalom gazdája, Serédy Benedek elkobozott tőle. A dűlő 210-240 magasan terül el, déli tájolású, alapkőzete piroxénes dácit, felette lösz. A Kikelet Pince ültetvényein fele-fele arányban osztozik a furmint és a hárslevelű, a telepítések éve: 1970, 1985 és 2017. Telt, élénk savú, sós, "ásványos" karakterű borok születnek a dűlőben.

Kikelet Váti Hárslevelű 2018
Elsőre nagyon hasonló a Lónyaihoz, de lassan feltűnnek az apró részletekben megbújó különbségek. Az illat picit visszafogottabb, halványabb a trópusi hangulat, több a mérsékelt égövi gyümölcs, és ez jellemző ízben is. A szerkezet "magasabb", tömörebb, masszívabb összbenyomást kelt a bor. Szikárabbak savak, kevésbé érezhető a maradékcukor, míg a hordó hatása egy leheletnyivel határozottabb. Őszibarack, alma, citrusok, narancs, pici déligyümölcs, enyhe fűszeresség, cseppnyi méz elegye jellemzi az aromatikát, halvány sós aláfestéssel. 7p

Mindkét bor nagyon élvezetes. A Lónyai hedonista, gömbölydedebb, vidámabb, könnyen leveszi a fogyasztót a lábáról. A Váti strukturáltabb, komolyabb, kicsit nehezen adja magát, de számos izgalmas részlettel szolgál.

A dűlőről készült fotókat és a háttérinformációkat a pince honlapjáról gyűjtöttem.