Az éghajlatváltozás okozta kihívásokkal, a természetközeli művelésmódok terjedésével, a költségoptimalizálásra törekvéssel és a kutatási eredmények terjedésével egyre több helyen találkozni új, a megváltozott körülményekhez és igényekhez alkalmazkodó, direkt ilyen szándékkal kitenyésztett haszonnövény fajtákkal. A rezisztens szőlőfajták nemesítésének első hulláma a 19. század végén, a filoxéravész hatására indult, meg majd a 20 .században új lendületre kapott. A különféle természeti tényezőkkel, a gombás betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenállóbb fajták kutatása utóbb összekapcsolódott a környezetkímélő szőlőművelés és a költségcsökkentés igényével is. A 20. században mind Magyarországon, mind külföldön számos rezisztens hibridet hoztak létre a kutatók, csemege- és borszőlő fajtákat egyaránt. Ezeknek a művelése ugyan olcsóbb és fenntarthatóbb, de mivel nevük még a komolyabb felkészültséggel rendelkező fogyasztók számára is ismeretlenül cseng, eladni biztosan nehezebb a belőlük készített borokat.
Viszonylag kevés rezisztens fajtából készült borral találkoztam - hirtelen a Gyukli Solaris, a Nádas Borműhely Viktória Gyöngye, a Pécsi Kutatóintézet Jázmin és a Szentpéteri Néro ugrik be -, a múlt héten a Koch Borászatnak köszönhetően gyarapodott a sor.
A Hajós-Bajai borvidéken tevékenykedő Koch Borászat a 2019-es évjáratból rukkolt elő egy rezisztens fajtából készült borral. A debütáló tétel esetében a főcímkén a pincészet neve mellett csak az "organic" szó olvasható nagybetűkkel, a fajta - castellum - csak a hátcímkén szerepel, a 2020-as kiadás főcímkéjén már ott a fajta neve is. Azóta egyébként egy másik rezisztens hibridből, az isterből is palackoztak bort a pincénél.
A castellum nemesítése a szerbiai Karlócán (Sremski Karlovci) történt, ott panonia néven jegyezték be az új fajtát. Egyik felmenője a rajnai rizling, a másik ágon a kunbarát és a tramini keresztezését keresztezték a szintén rezisztens hibrid bianca fajtával, ebből lett a másik szülő. Az eredmény egy kiegyenlített terméshozamot produkáló, közepes érési idejű, nem lelágyuló, diszkrét aromájú bort adó szőlő, amely peronoszpórával, lisztharmattal szemben ellenálló, rothadásra sem hajlamos.
A 2020-as tételből rendeltem egy palackot, de a 2019-es évjáratból küldött helyette a kereskedés, így ezt kóstoltam meg. Szerintem nem sikerült rosszul a kísérlet, érdemes lehet figyelemmel követni, mit hoznak ki hosszabb távon a rezisztens fajtákból.
Koch Borászat Organic Castellum 2019
Az illata tartózkodó, egy kevés alma, citrus és zöldfűszer jelenik meg benne. Kóstolva hasonló vonalat követ, de intenzívebb, leheletnyi sósság, majd idővel villanásnyi vajkrém is fel-feltűnik ízében a citrusos, friss almás jegyek mellett. A korty könnyed, élénk és szikár savakra támaszkodik, az alkohol alacsony (12%). Hidegen inkább egy neutrálisabb rajnai rizlingre vagy egy feszesebbre hangolt olaszrizlingre emékeztetett, vagy leginkább valahol a kettő közé esik. Magasabb hőmérsékleten a kortyban enyhe krémesség is megjelent, ekkor már egy reduktív chardonnay-ra hajazott inkább. Ahogy olvastam, a 2020-as kiadást kisméretű fahordóban is érlelték, úgy sejtem, az inkább a chardonnay-s vonalat erősítheti, én a 2019-esen csak seprőn tartás hatását véltem felfedezni. Nem egy bonyolult bor, de hibája sincs, és nem is drága. 5p- (1300-1700 Ft, pincétől, Pannon Borbolt, hiperek)
