Számtalan magyarázattal tudnék előállni azzal kapcsolatban, hogy miért kerültek el a Somlói Apátsági Pince borai az elmúlt években. Egyrészt szignifikánsan kevesebb somlói bort fogyasztok, másrészt egy néhány évvel ezelőtt tartott, és végül írásos beszámoló nélkül hagyott, kevés igazán szerethető tételt felvonultató portfóliókóstoló után látványos szándékcsökkenést vettem észre magamon a pince borainak vásárlásával kapcsolatban. Pedig a traminijük évről-évre az egyik kedvencem volt, és igyekezett magabiztos és stílusazonos minőséget produkálni.

A fentiek mentén igyekeztem kockázatminimalizálni, és egy régi klasszikus új évjáratával felvenni a fonalat SAP-fronton. Csalódásmentes, de nem különösebben kiugró élményben volt részem.

A pince weboldalán található évjáratbeszámoló, valamint a kapcsolódó táblázat alapján tudom, hogy a tizennyolcas traminiből összesen 930 palack készült. Kitöltve világos, nem túlzottan sűrű bor benyomását kelti. Az illat már nyitáskor is gazdag, de hű marad a fajta törékeny, friss, virágos jegyeihez, kerülve a túlzott sűrűség közismert buktatóit.

Kóstolva lendületes, a hat és fél grammnyi literenkénti maradékcukornak köszönhetően tagadhatatlanul off-dry-érzetű, de a megfelelő mennyiségű és minőségű savaknak köszönhetően nem marad lapos egyáltalán.

Frissítő, tiszta és lendületes somlói fehérbor. Az erőt nem, a koncentráltságot viszont annál jobban hiányoltam a kortyból: hamar kiürül, és utóíze bár tisztán, de talán túl gyorsan búcsúzik. Összességében szerettem, de nem nyűgözött le: hatpontos villanásai mellett is az erősebb 5 pontot gondolom észszerűnek. Aki szereti a fajtát, és Balogh Zoltán áramvonalasabb borait, annak jó választás lehet. (4311 Ft, Borfalu)