Az elmúlt hónapokban többet ittam Sebestyén Csabáéktól, mint amennyit írtam. Ezért és csakis ezért tudom, hogy az idei nyáron elérhető boraik döntő többsége tisztességes, jóivású, karakteres és szerethető. A tizennyolcas bikavér éppen úgy, mint a tizenkilences kadarka és a friss rozé.

Az alapok csúcsa mégis az Indigó nevű zweigelt, melynek ugyan sokéves múltja van már a pince portfóliójában, de megkockáztatom, hogy ilyen jól, mint most, még sosem sikerült.

Intenzív, mély ibolyaszínű anyag, de ránézésre sem tűnik sűrűnek, nehézkesnek. Illatában az intelligensebb, de mégis direkt, újboros karaktert hozza friss szederrel, málnával és eperrel, valamint egy enyhe, nehezen megfogható fűszeres, bőrös karakterrel. Tiszta, vonzó és közérthető. Szájban dinamikus, élénk, de nem durva savak vezetik, miközben az orrban felfedezhető gyümölcsöket hasonló direktséggel szolgáltatja a korty teljes időtartama alatt. Röviden, de tisztán búcsúzik, gyorsan vonzza magára a következő kortyot.

A szükségesnek gondoltnál jobban behűtve, nagy pohárból, nagy kortyokban fogyasztva mutatja a legszebb formáját. Nekem sikerült háromnegyed óra alá szorítanom a palackürítési szintidőt. Meglepődnék, ha bárki el tudna menteni belőle akár egy kortyot is másnapra.

Egy kezem elég, ha meg akarom számolni, hány hasonló minőségű ivóvörössel találkoztam itthonról az elmúlt tíz évben. Erős 5 pontjával a feltétel nélkül ajánlható kategóriában a helye. (2590 Ft, Bortársaság)

A bejegyzés címét a Hátsó Szándék nevű legendás magyar punkegyüttes vonatkozó tétele ihlette.