Egy borbloggertől elvárható erény lenne az objektivitás, de bármennyire is szeretnénk, mi sem tudjuk függetleníteni magunkat magunktól, azaz vannak kedveltebb és kedvelt fajtáink, borvidékeink, borstílusaink, ad horribile dictu, borászataink is. A tramini (illetve változatai) például nem tartozik a kedvenc fajtáim közé, nem véletlen, hogy ritkán is szerepelnek a fajta képviselői a blogon. Nem annyira a jellegzetes aromakészletével van bajom, de valahogy ritkán fordul elő, hogy a szerkezet és a díszítőjegyek egyszerre betaláljanak nálam. (Itthonról legnagyobb arányban a somlói traminik váltak be, tavaly pl.: Barcza Bálinté vagy Györgykovács Imréé.)

A múlt héten tettem egy óvatos próbát három magyar traminivel, három különböző borvidékről, reménykedve, hogy hátha rátalálok a ritkán kóstolt fajta kellemes és szórakoztató képviselőjére vagy képviselőire is.

Sajnos csalódnom kellett. A kezdeti benyomások alapján átfutott az agyamon, hogy adhatnám a posztnak a tramini tragédia címet is, ugyanis az a helyzet, hogy az első szippantások és kortyok után méretes buktának tűnt a kóstoló. Reméltem, hogy 2019-ben a fajtát gyakran sújtó savvesztés és emelkedett alkohol nem okozott gondot, a tipikus traminis aromák mellé stabil szerkezetet kapok majd. Nos, a savvesztés és az alkohol valóban nem okozott gondot, de végül különböző okok miatt egyik bor sem vált szabályt erősítő kivétellé, igaz, az engem zavaró dolgokat ezúttal szerintem nem a fajta rovására kellett írni.


Káli Balázs Tramini 2019
Az illatában eleinte van egy kis bizonytalanság, pinceszag, utána levegőzve-melegedve valamennyire kirúgta magát, bár így sem lett tökéletes. Tipikus traminis jegyeket kevésbé vonultat fel, citrusos, almás, enyhén szőlős képet mutat, a már említett enyhe tisztátalansággal. A korty kifejezetten feszesen kezd, majd a meglepően élénk savak a korty második felére kicsit lágyabbá válnak. A feszes savgerinc mellett a korty második fele kicsit szélesebb, olajosabb érzetű, némi barackmagos kesernye is feltűnik. Számomra se a szerkezet, se az aromatika nem állt össze igazán. 3p (1850 Ft - Bortársaság)

Kreinbacher Tramini 2019
A csavarzár letekerése után sokáig durva fülledt és pörkölt magvas felhő árnyékolja le a bort. Alapos pörgetéssel javul a helyzet, az illat ugyan kicsit tartózkodó marad, de feltárulnak szőlős, édes citrusos, ananászos, fűszeres, virágos aromák. A korty kerek, jó az egyensúlya, szép savak, némi maradékcukor teszi játékossá. Finom, mértéktartó, édes citrusok, déligyümölcsök, szőlő egy kis fűszer színezi, a végén pici grapefruit-os fanyarsággal, de a tökmagos jegyek, pörkölt magvas jegyek itt is csak alapos csuklómunka után oldódnak fel. Az arányai kedvemre valók lettek volna, ha a fülledtség mögé nézek, az ízével sem lett volna bajom, de sajnos a stabil 5 pontos bor ígéretét elrontja ez a kellemetlen fedettség-fülledtség. (Talán palackhiba?) 4p- (2590 Ft - Bortársaság)

Tűzkő Birtok Traminer 2019
Ez végre kezdettől fogva tiszta és bár eleinte elég nehezen szálazható, de alakul és egyre inkább hozza a klasszikus fajtajegyeket. Szőlő, szőlővirág, alma, édes őszibarack, ananász, kevés rózsavíz. A korty a ropogós savaknak köszönhetően kellően lendületes, frissítő hatású, különösebb kanyarok nélkül. Ízben fura módon belép a képbe némi banán és nugát, némi kesernye és gyógynövény, az illattal jobban ki voltam békülve. Első nap legalábbis. Akkor még úgy tűnt, hogy ez lesz az egyetlen bor a sorból, amit, de másnap rágógumis, traubis irányt vesz az illat és az íz, ami már kevésbé volt kedvemre való. 4p (1775 Ft - Veritas)