Kissé el vagyok maradva a borbeszámolókkal, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ezt a bejegyzést is hetek óta tologatom az időben előrefelé. Pedig csak az van, hogy még szeptember elején megkóstoltuk Györgykovács Imre kettőezer-tizenhetes traminijét (is), és a szerzett impulzusok alapján úgy döntöttünk, hogy írunk belőle egy négykezes beszámolót is. Nos, ez következik most, alább.

ungert: Nyitás után közvetlenül nehéz átlátni a hordón. A fűszeres jegyek mellett jelen van egy fülledtebb vonal, ami szerencsére csak részben fedi el az alapanyag érett, de közel sem túlérett trópusi gyümölcsös, virágok karakterét. Idővel ezek a durvább vonalak némileg finomodnak, ami kifejezetten előnyére válik. Ízben is sokkal erőteljesebb, mint az elzászi társai általában lenni szoktak. Csak feltételezem, hogy mindezt az emlegetett hordóhatás, valamint a termőhely együtt produkálja. Izmos, kissé sós is, a korty kifejezetten hosszú és ízes. Inkább a borász és a borvidék, mintsem a fajtastílus érvényesül. Szerettem, 6 pont.

furmintfan: Karakteres, egyedi illatában egyesülnek a hordó fűszerei, egy kis nugátos érzet, pici mandula és marcipán, egy kis gyömbér és keleti fűszer, halvány sósság, egy pici barackmagos kesernye és némi trópusi gyümölcs. Másnapra a hordós jegyek a háttérbe vonulnak, a sós motívum felerősödik, virágpor, ananász, némi licsi tűnik még fel. Kóstolva egységes a szerkezet, a korty második felében talán lágyabbak a savak, az ízintenzitás viszont végig kiegyenlített. Az illathoz hasonlóan elegyednek benne a sós, fűszeres és gyümölcsös jegyek, talán ízben visszafogottabb a hordó jelenléte és a tramini egzotikus aromái kicsit jobban érvényesülnek a határozott somlói karakter tagadhatatlan jelenléte mellett. Szépen hozza a pince erőlködésmentes, letisztult stílusát. 6p  (4950 Ft, Bortársaság)