A szekszárdi Eszterbauter Borászattal évek óta ambivalens viszonyt ápolok: amíg körülbelül egy évtizeddel ezelőtt, öntudatra ébredésem hajnalán kifejezetten kedveltem a pince alapszériás borait, az elmúlt időszakban többnyire inkább csak hibás és rossz palackokba, vagy pusztán csak a személyes ízlésemtől távol álló próbálkozásokba futottam bele.
Aki ismer, az tudja, hogy nem adom fel könnyen, és a csalódások ellenére is rendszerint újra és újra nekirugaszkodok a dolgoknak, hátha egyszer végre összejön, aminek össze kell jönnie. Így került a kosaramba, később pedig a poharamba is a pince tizenhetes, Tüke nevet viselő szekszárdi bikavére is, amely megkockáztatom, hogy a közelmúlt legszebb borvidéki bikavére, amellyel dolgom volt.
Ehhez persze az kell, hogy ne vállaljon sokat, de azt legalább stabilan hozza. Ez pedig most végre összejött. Fogalmam sincsen, hogy a szőlőfajták tekintetében miből szűrték, de kategóriájánál fogva ez nem is érdekes. Az a jó benne, hogy úgy tud élvezetes, kimunkált és szerethető lenni, hogy közben mentes mindenféle allűrtől, mélységtől és, hovatovább, komplexitástól is.
Orrban hozza az iskola tipikusan fűszeres, feketeribizlis és málnás jegyeit tisztán és zavarmentesen. A korty egyensúlyos, a közepesnél aligha több tannint élénk savak, kifejező, illatazonos gyümölcsök és elegáns, fűszeres alapkarakter tartja meg. Lendületes és friss, mégis többdimenziós bor, ráadásul borvidéki mércével mérve is hitelesnek tűnik.
Eléri a 6 pontot, ráadásul remek vétel is. Soha rosszabb szekszárdi bikavért. (2990 Ft, Borfalu, most akciós)