Ritka, de szerencsés helyzet, ha egymáshoz közel árazott borok párban kóstolva úgy mutatnak teljesen eltérő arcot, hogy csalódás helyett inkább örömre van ok mindkét palack esetén. Valami hasonló volt a helyzet a következő soproni, valamint kvázi-soproni zweigelt esetében is. Ismét egy bizonyíték, hogy az árcímke ugyan hasznos, de közel sem tévedhetetlen orientációs pont.

Linzer-Orosz Zweigelt Sopron 2018

A fajta könnyed, famentes arcát célozták meg a készítők, és ezúttal sikerült is eltalálniuk. Színe világos, már-már sillerszerű. Illatát az intenzív fűszerek dominálják, melyek mellett feltűnik egy enyhe, inkább kiegészítő szerepet játszó zöldes-sós karakter is. Kóstolva abszolút savcentrikus, tiszta és lendületes, különösebb kanyarok és felfedeznivalók nélkül. Egy direkt, ivásra hangolt zweigelt, amely alig kétezres árcímkéje mellett abszolút vállalható teljesítmény. Öt pont. (1850 Ft, Bortársaság)

Etyeki Kúria Zweigelt 2017

Ha minden igaz, akkor az alig húszéves tőkékkel telepített Block 2 dűlőből származó alapanyag soproni, amelyet Etyeken dolgoztak fel. Tizennyolc napig erjedt héjon, tartályban, majd egy éven át érett vegyesen első-, harmad- és negyedtöltésű hordókban. Az illat tiszta és behízelgő: rengeteg édes fűszer, szilvalekvár és szivarfüst domálja, amelynek feltételezhetően csak egy része származik az egyötödös arányban felhasznált újfának. A többit mindenesetre nem esett nehezemre a gyümölcs számlájára írnom. Szájban is egyensúlyos, rendkívül intenzív, csupa gyümölcs és élet az elejétől a viszonylag hosszan tartó, tiszta végéig. Nagy bor, messze túlmutat a saját árkategóriáján. Azt gondolom, hogy a friss újfa még egy kicsit csiszolódhat rajta, így akinek van még belőle, nyugodtan tegye el néhány évre. Jelenleg akkora 6 pont, amekkora csak ritkán szokott lenni magyar vörösbor, ráadásul remek vétel is volt. Amíg volt. (cca. 2700 Ft, Bortársaság, kifutott)