Hans Czerny alsó-ausztriai borász már mintegy huszonegy évvel ezelőtt hangolta át a tizennyolcadik század óta jegyzett birtokát organikus művelésűre. A fehérdomináns wagrami szortimenttel a biodinamika minimalizmusa mellett igyekszik megmutatni a termőterület sajátosságait a földdel összhangban élő szőlő gyümölcsén keresztül. Mindez persze csak érdektelen kliséhalmaz lenne egy alaposabb érzékszervi vizsgálat nélkül, ezért végeztem egy gyors, egyboros szondázást. Az eredmény: elégedettség és kíváncsiság egyszerre.

A címszereplő tizennyolcas roter veltliner alapanyaga mészköves-löszös talajról származik, a bor pedig gránittankokban érlelődik, így nyerve el az előzetesen is hangsúlyozott füstös, mély karakterét. Ja, és bevallottan nem kénmentes.

Bajban lennék, ha össze kellene hasonlítanom az élményt bármi eddigivel, amit valaha kóstoltam. A bor legalább két síkon mozog: egyrészt orrban erőteljesen zöld teás, barackos és citrusos, füstösségnek nem sok nyoma, az enyhe termálvizes karakter is már-már belemagyarázásnak hat.

A meglepetés (és a második sík) szájban érkezik: vad, élénk, szinte feszítő savakkal operál, karakterileg szikár és ásványos, és bár a zöld tea ugyan itt is jelen van, az orrpróba során azonosított gyümölcsök szinte csak másodlagosan jelennek meg. A lecsengés közepesnél hosszabb, és masszívan sűrű és füstös, de összességében mégis tiszta, élénk és lendületes.

Extrém bor szélsőséges, egyedi és megosztó karakterrel, penge savakkal és sok-sok felfedeznivalóval. Meglepő, hogy a fentiek, illetve a saját előítéleteim ellenére is abszolút értelmezhetőnek találtam a saját stílusbuborékán kívül is. Ritka, hogy egy bor ilyen tehetségesen mutasson túl az úgynevezett komfortzónán.

Élmény, kalapemelés és 6 pont. (19,00 €, naturalwinedealers.com)