Bár közhelyszerűen is megáll a lábán az állítás, amely szerint néhány hónapos ciklikussággal érdemes alaposan felbolygatni a borhűtő békéjét, most mégsem általános palacktárolás-technikai tanácsadást szeretnék tartani. Arról van csak szó, hogy néhány nappal ezelőtt éppen egy ilyen házileltár során bukkant elő Bott Frigyesék (egykori?) öndefiniáló muzslai nagyházasításának kettőezer-tizennyolcas évjáratából egy palack, ráadásul a hűtőteltház okán az újrastrukturálás után már nem jutott neki polc, ezért úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, és azon hidegében csapra is vágom belőle az első és utolsó palackomat.

Nem ez a bor első évjárata, amivel találkozok, és mivel Frigyesék évről-évre igen magas színvonalon tudják űzni ezt az ön- és borvidékbemutatós stílust, ezért igen kis valószínűsége volt annak, hogy csalódok. Nem is csalódtam.

Szóval az van, hogy a 2018-as év Granumja sauvignon blanc-ból, zöldvelteliniből, pinot blanc-ból és traminiből szűrődött egészfürtös préseléssel, spontán erjesztéssel és seprőn érleléssel. Mivel kevésbé vagyok képben a szlovák szabályozással, ezért csak feltételezem, hogy a világfajták sora tehet arról, hogy a borvidék reprezentálására szánt nagyházasítás földrajzi megjelölés nélkül (tehát víno bez zemepisného označenia) kerül palackba, aztán pedig a polcokra, de mindez az élmény és a filozófia szempontjából teljesen lényegtelen is.

A dugó eltávolítása után közvetlenül jelentkező enyhe termálvizes alaphang gyorsan kiszellőzik, helyét a grapefruit, a citromhéj, az érett barack, valamint feltételezésem szerint a hordóból származó édesfűszeres, vaníliás karakter veszi át. Élő, vonzó és rendezett bor képét mutatja, amit szerencsére a korty sem rombol le: feszes, de nem éles savak viszik előre az alapvetően tiszta, jól definiált ízekre építkező összképet. Tiszta, erőteljes és lehengerlő bor sok-sok élénk gyümölccsel, érett savakkal és hosszú utóízzel. Komplexnek ugyan nem mondanám, de tökéletességén túl is egyedi karaktert képvisel, ami nem más, mint az egész Granum-projekt lényege.

Masszív 6 pont. Nem mondom, hogy meglepődtem, mert a Bott-család stílusprofizmusán számomra már semmi meglepő sincsen, de néha azért jólesik visszatérni a klasszikusokhoz. (cca. 3500 Ft volt, Bortársaság, kifutott)