Borbély Roland, a Gallay Pince tulajdonosa és borásza először pinot blanc-ból és zenitből készült boraival követelt magának figyelmet a borvilágban, kékszőlőként először a zweigelt vetette meg a lábán a birtokon. Roland a családi birtok elindítása előtt a Tokaji borvidéken és az Egri borvidéken egyaránt dolgozott neves borászatoknál,és mindkét borvidéken beleszeretett egy-egy fajtába, amelyekkel természetesen a Gallay Pincénél is szeretett volna dolgozni. A saját telepítések termőre fordulásáig ez eleinte csak vásárolt szőlőből valósulhatott meg, így az első Gallay Kékfrankos még egri termésből készült. Most viszont itt van a pince bükki alapanyagból erjesztett kékfrankosa, amelyik egész más arcát mutatja a fajtának, mint az egri szőlőből készített előd.

Gallay Kékfrankos 2017
Kisméretű kádakban spontán erjedt, majd 300 literes hordókban érlelődött 24 hónapon keresztül. Az illatban frissen földre hullott gyümölcsök illata, keverednek a piros gyümölcsös és nedves földes jegyek (tippre valószínűleg alacsonyabb kénnel palackozhatták a bort). Cseresznye, meggy, vörös szilva, pici fűszer, bors, borókabogyó, földesség és itt-ott érintésnyi mák. Másnap a fűszeres vonal kicsit intenzívebb, egzotikusabb irányt vesz, kék virágokkal kiegészülve. Kóstolva kifejezetten karcsú, a kerek és kellően gurulós savak jól megtartják, a tannin nem túl sok, éppen csak kontúrt ad a kortynak, az egész bor könnyed, gördülékeny. Ízben is az illatban megismert piros gyümölcsök vezetnek, cseresznye, meggy, josta, szilva formájában, a háttérben némi fekete borssal és fűszerekkel. Első nap zöldfűszerek, második nap már inkább édesfűszerek szolgáltatják a kíséretet, a lecsengésben enyhe kökényes-borókás fanyarság érezhető. Második nap szerettem jobban (a pontszámnál a "+" inkább ezt tükrözi), de a jelenlegi formája alapján nem tartogatnám, ezt a bort mostanában kell meginni. 5p+ (5500 Ft - pincétől)