A Mátrai borvidék gyorsan legendássá vált figurájáról, Major Leventéről, "az abasári vikingről" első pillantásra lerí, hogy nem mindennapi jelenség és hálás téma grafomán firkászoknak. Valószínűleg sokan tudják, hogy a hosszú hajú, nagy szakállú, mindig mosolygós és jókedélyű borász főállásban az Abasári Aba Sámuel Általános Iskola igazgatója. "Igabá" célja, hogy gyermekközpontú, boldog iskolát vezessen, ahova a gyerekek örömmel járnak. Igyekszik hasznosítható tudást átadni nekik, megtanítani őket gondolkodni és az iskolapadon kívül is sokat foglalkozik velük. Ennek jegyében szünetekben akár maga is gördeszkára pattan és kirándulásokat szervez a gyerekeknek a környékre. Időnként még a pincéjébe is leviszi a őket, ahonnan már külföldre és Michelin-csillagos éttermeknek is szállít bort. A pedagógus-munka és a borászkodás mellett az idejébe néha egy-egy rock- vagy metálkoncert látogatása is belefér, a bandák pedig a Levente borokat is szívesen fogyasztják. Mi viszont most koncentráljunk a pincére és a mai borra.
Major Levente édesapja és nagyapja is készített egy kevés bort a családi birtokról saját fogyasztásra. Levente érdeklődése a gimnáziumi és egyetemi évek alatt alakult ki a borok iránt, fokozatosan eltolódva a mennyiségi fogyasztás felől a minőségi szemlélet felé. 2004-ben vásárolta meg első saját szőlőjét, amelyet több kisebb terület követett. Levente közben földrajz szakos tanár lett, tanított Budapesten is, elvégezte az agrármérnöki és a szőlész-borásza szakmérnöki szakot is. A borok eleinte csak a család és a barátok szórakoztatására készültek, majd 2013-ban született meg a döntés, hogy kilépjenek a szélesebb közönség elé, ettől az évtől Levente munkáját barátja, Kalapács Kornél is segíti.
A szőlők a Mátra déli lábánál, Abasár mellett találhatóak, az 500 méter magas Sár-hegyen. A hegy egy hatalmas sztratovulkán mellék-krátereként alakult ki, alapkőzetei andezit, andezittufa és piroklasztit. A vulkanikus kőzeteken összetett talajokat találunk: barna erdőtalaj keveredik vörösagyaggal, tufás törmelékkel, málladékkal.
A szőlőben és a pincében a lehető legcsekélyebb beavatkozással halad a munka, teljes mértékben bio gazdálkodást folytatnak. A birtok teraszos ültetvényein olaszrizling, kékfrankos, rajnai rizling és Irsai Olivér terem, akár 40-50 éves tőkéken, komoly terméskorlátozás mellett (átlagosan kb. 0,5 kg/tőke). A borok a stabilan 11 Celsius fok körüli hőmérsékletet tartó pincében spontán, lassan erjednek és sokáig érlelődnek. Cél az abasári Sár-hegy sajátos terroir-ját bemutatni természetes és egyedi borokkal.
Talán furcsa lehet, hogy a pincétől éppen az Irsai Olivért választottam, miközben sok érdekes és extrém tétel készül ott. Maga a borász nem szereti különösebben a fajtát (lehet, hogy nem is marad meg a birtokon), és vájt fülű borkedvelők körében sem szokás rajongani érte. Mindennek a tetejébe ez valószínűleg a legdrágább Irsai Olivér, amivel találkozni lehet. Viszont jó eséllyel a legjobb is, rszabi egyenesen "a világ legjobb irsaijá"-nak nevezte ki szűk egy évvel ezelőtt. Szóval itt egy remek példa, hogy lehet ebből a fajtából komoly bort is készíteni, még ha önmagát nem is tudja letagadni.
Levente Pince Irsai Olivér 2016
A bor egy kis hordóban erjedt ki, rendszeres seprőfelkeverés mellett. Az illat és az íz hordozza a fajta jellegzetességeit, de a megszokottnál jóval koncentráltabb, mélyebb, talán mondhatjuk, hogy nemesebb. Engem inkább emlékeztetett egy jó traminire. Szőlő, rózsavíz, licsi, szőlővirág, sárgadinnye, egy kevés ananász, méz, leheletnyi sósság és egzotikus gyümölcsös-fűszeres felhangok. A korty húsos, jól kitöltött, kiegyensúlyozott, remek intenzitás és hossz jellemzi, leheletnyi cseresség is érezhető a jó tartású savak mellett. Három nap alatt fogyott el a palack tartalma (magam sem értem, hogy bírtam ki), közben meg sem rezzent a bor. Talán picit több méz jelent meg az illatában, de intenzitásából, frissességéből semmit nem veszített. Irsai Olivér deluxe. 6p (4000 Ft - Kálvária Pince, Radovin)
