A Borrajongó

Egy hónap Mátra - Szignárovits-Maka Liliom 2018

2020. június 12. 06:00 - furmintfan

A Szignárovits-Maka Pince története pont 10 éve, 2010-ben kezdődött, azóta lassan, de biztosan minden évben növekednek. Gyöngyöspatán három dűlőben (Borsos, Hótó, Póc-tető), ahol furmint, rajnai rizling, kékfrankos, cabernet franc és merlot terem, illetve egy eltűnőben lévő muskotály fajta, amelyet rózsamuskotály néven emlegetnek és egy régi, mára kivágott ültetvényről származik.  
A borok spontán erjednek, a vörösborok nem is feltétlenül kerülnek hordóba - a bordeaux-i fajták sem -, ami talán talán meglepő lehet. A gyöngyöspatai pincesor egyik felső szintjén található pincétől - emlékeim szerint - gyönyörű kilátás tárul az ember  szeme elé.
Szignárovits Márktól eddig viszonylag kevés bort kóstoltam, azokról viszont szép emlékeket őrzök. A mátrai sorozathoz a Liliom névre hallgató fehér házasítás egy palackját bontottam ki, amely meglehetősen formabontó arányokkal rendelkezik: 75% rózsamuskotály, 25% furmint.

szignarovitsmakaliliom2018.jpg

Szignárovits-Maka Liliom 2018
A bor már rögtön az illatával duplán meglepett, amely visszafogott és érett. Vakon meg nem mondtam volna, hogy jelentős mennyiségű illatos fajta van benne, merthogy a bor sokkal inkább magán viseli egy furmint tipikus jegyeit, a muskotályt viszont nyomozni kellett. Állítólag a rózsamuskotály egyébként is jóval visszafogottabb, mint a "normál" sárgamuskotály, de muskotályos karaktert ezen a boron szinte egyáltalán nem lehetett érezni. Igaz, azt nem tudtam eldönteni, hogy ez legalább részben nem az öregedés számlájára írható-e. Merthogy ez volt a másik meglepetés: a bor meglehetősen előrehaladott állapotban volt. Nem egészen 2 évesen egy jóval korosabb bor benyomását keltette, míg a majd' 4 éves Levente Irsai Olivér szárnyait bontogató bakfisnak tűnt mellette.
Sajnos a bor tipikusan egy nem túl szépen érő furmint jellemvonásait vonultatja fel. Az illatban sült gesztenye, grillázs és egy kis karamell uralkodik eleinte, majd jön még érett-túlérett alma, birs, egy kevés méz. A korty elég telt, meleg érzetű, széles, magán hordozza egy forró évjárat jegyeit, mégis van a savaknak tartása, a lecsengésben az alkohol is fűt egy kicsit. Ízben visszatér az érett - a barnulás felé tartó - alma, sült gesztenye, egy kevés grillázs, karamell, méz, sütőtök, minimális túlérett szőlő, a korty végén némi almahéjas kesernye.
Végig az volt az érzésem, hogy sajnos ennek a bornak a csúcsformájáról csúnyán lekéstem. Hozzáteszem, egy üveg tartalma szolgáltatja sarkos véleményem alapját, így az is könnyen előfordulhat, hogy csak az én palackommal volt gond. 4p- (2500-3000 Ft - Kálvária Pince, Pinceáron)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6715742524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása