A paloznaki Homola Pincészet amellett, hogy elkötelezett Csopaki Kódex tagként természetesen a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektet a Balatonfüred-Csopaki borvidék zászlóshajójának számító olaszrizlingre, vörösboraival is azonnal megtalálta az utat a fogyasztók és kritikusok szíve felé. Mára talán eldőlt, hogy a borvidéken legtöbben a kékfrankosnak szavaztak bizalmat vezető kék szőlőfajtaként, de a sok pincészet azért más fajtákat is bevet vörösbor-fronton.
Homoláéknál is kitüntetett figyelmet kap a kékfrankos - talán nem túlzás, ha azt mondom, a premium kategóriás boraik közül ez aratta a legnagyobb sikert - de mellette syrah-ból és cabernet franc-ból is készítenek fajtabort. Ez a két bor is magán viseli a pince és a borász kézjegyét: karcsú test, alacsony alkohol, jó savak, visszafogottabb hordóhatás jellemzi őket. Én a magam részéről inkább syrah-párti vagyok, és a két Homola bor esetében is inkább ez utóbbit zártam inkább szívembe (drbarta esetében ez pont fordítva volt néhány évvel ezelőtt), főleg a 2013-os kiadás révén, amit sokszor kóstoltam, ittam. Most bontottam egyet a 2015-ösből, hogy kiderüljön hogy sikerült a folytatás.

Homola Syrah 2015
Bontás után érett szeder, áfonya, egy kevés fűszer és a kezdődő érettség jeleként halványan őszi erdő illata is felsejlik. Szépen nyílik a pohárban, egyre gazdagabb lesz: bors, keleti fűszerek, egzotikus virágok, málna zárkóznak fel az érett erdei gyümölcsök mellé. Harmadik nap érezhető egy egészen minimális animalitás is. Karcsú test, puha tapintású és finom szövésű korty, pont ideális mennyiségű sav, finoman masszírozó, bársonyos tannin, alacsony alkohol jellemzi szerkezetileg. Kerek, zamatos, ízben is visszaidézi a kinyílt illat érett erdei gyümölcsös, egzotikus fűszeres karakterét. Amennyire vissza tudok emlékezni, hangyányival jobbnak éreztem a 2013-ast nagyjából ugyanilyen idős korában (is), de ezt a bort is szerettem. 5p+