A Borrajongó

Karanténborozás – Figula Sáfránkert Olaszrizling 2018

2020. április 15. 06:00 - ungert

Figula Mihály boraihoz közel tízéves borfogyasztói pályafutásom több fontos, emlékezetes pillanata fűződik. Kezdjük egyből az olaszrizlinggel, a fajta komolyabb, sűrűbb arcát ugyanis az Arácsi név alatt futó boruk 2009-es évjárata ismertette meg velem. Jobbat itthonról talán azóta sem ittam, de emlékezetesebbet biztosan nem.

Egy évvel később, 2012-ben egy hosszabb balatoni túra alkalmával meglátogattuk a pincét is, ahol tettem egy sikertelen kísérletet a bor beszerzésére, az ugyanis akkorra már kifutott. Nem véletlenül. Kaptunk viszont egy kiváló félédes sauvignon blanc-t, melynek ugyan már nem emlékszem a pontos részleteire (címkéje sem volt, csak egy filctollas felirat tette beazonosíthatóvá), de hozzá foghatót azóta sem ittam a Balaton-felvidékről.

Most pedig kibontottam ezt a dűlős olaszrizlinget. Egyrészt azért, hogy a régi túrák, beszélgetések és pincekóstolások keserédes nosztalgiájával gyorsabban teljen a kényszerbezártság, másrészt pedig azért, mert Figuláék dűlős olaszait többnyire minden évjáratban szeretni szoktam.

fso18.jpg

A Sáfránkert aktuális, kettőezer-tizennyolcas évjárata pedig szerencsére hozta azt, amit előzetesen elvártam tőle: koncentráltságot, vastagságot és elemi erővel lehengerlést. Színre ugyan kifejezetten világos, de a pohárban szemrevételezhető sűrűsége már előzetesen elárulja, hogy szó sem lesz nyári könnyedségről és erővel támadó savakról.

Illatában kandírozott citrusfélék, trópusi gyümölcsök, ananász tűnik fel, mögöttük árnyaltabb édesfűszeresség jelenik meg, ami akár hordóból is származhat. A korty tömény, sűrű és intenzíven gyümölcsös, textúrája krémes, íze pedig a visszafogottabb savak ellenére is kiegyensúlyozott és hosszú. A magasabb, majd' tizenhat térfogatszázaléknyi szesz éppen csak a végén lóg ki, de akkor sem túlzottan zavaróan.

Több savval bizonyára szebb és dinamikusabb lenne, de így is nagy élmény. Eltenni szerintem nem érdemes, most van fogyasztásra készen, az aktuális 6 pont ugyanis azt gondolom, hogy rövidesen csökkenésnek indulhat. Most viszont érdemes tenni vele egy próbát leginkább azoknak, akiket a fajta izmosabb arca nem riaszt el. (4350 Ft, Bortársaság)

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr6315596704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2020.04.15. 07:06:25

Ehhez a borhoz (még?) nem volt szerencsém, de a 2017-es kiadás kb. másfél hónapja remekelt, bár az évjárat okán az szerkezetileg szinte biztosan kiegyensúlyozottabb.
borrajongo.blog.hu/2020/03/09/teli_borpar_baj_ok
A 2009-es Arácsiból én még tudtam venni a pincénél 2012-ben, azt is szerettem. :)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2020.04.15. 08:44:12

Az ifjabb Figula borai bennem soha nem hagytak különösebb emlékeket, bár talán kevésbé szerencsés évjáratokban kóstoltam a Sáfránkertet.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2020.04.15. 13:23:20

@Hepci: Én is így voltam vele évekig. Aztán a 2015-os evjaratban rabukkantam nehany kelloen jopofa dologra( Soskut, Lőcze) ahhoz, hogy evrol evre kesztetest erezzek rajuk nezni. A 2017-es Safrankert szinten kiemelkedoen jo volt.

merulo_szaturnusz 2020.04.17. 22:05:28

@drbarta: A 2015-ös Sóskút nekem is nagy élmény volt

Syntax Error · http://vino.syntaxerror.hu/ 2020.04.20. 14:22:05

@drbarta: csatlakozom, a 2015-ös Sóskút, Száka, Lőcze nagy volt, 1-2 palack még van belőlük itthon de már lassan elfogynak sajnos
süti beállítások módosítása