Tekintettel arra, hogy a bezártság keretei között jelentősen nagyobb időkapacitás allokálható ivásra és írásra egyaránt, igyekszem folytatni a hét elején megkezdett koncepciót, elsősorban a könnyű, kétezer-körüli vörösek mentén haladva. A következő tétel egy diszkontbor, hiszen aktuálisan az Aldi kínálatát képezi. Ha azt nézem, hogy az árképzést tekintve ezúttal közelebb járunk az ezreshez, akkor jogosan lehetnek kétségeink, hogy érdemes-e ebben a szegmenesben villányi vörösborral próbálkozni. Különösen úgy, hogy zweigelt és syrah házasításáról van szó. Én mindenesetre bevállaltam, és ezúttal nem kellett csalódnom.

Persze szó sincsen arról, hogy ez diszkontpolcokra szánt vörösbor túlmutatna önmaga korlátain. Amit viszont vállal, azt ügyesen, magabiztosan teljesíti. Színre a kategóriájához képest sűrűbb és sötétebb. Az orrpróba intenzív, de kissé túlérett meggyes, málnás gyümölcsösséget hoz némi füstösséggel és borssal. A korty közepes sűrűségű, a gyümölcsös alapok ellenére is minőségi, puhább csersavban gazdag. A sav és az alkohol is a helyén, nem túl hosszú, de legalább tiszta utóízzel búcsúzik.

Ez egy korrekt, gyümölcscentrikus villányi alapvörös a hétköznapokra. Nem több, nem is kevesebb. Bár összességében szerettem, nem valószínű, hogy visszamegyek a második palackért. Gyengébb 5 pont. (1400 Ft, Aldi)