Magam sem tudom miért, nálam a siller valamiért tipikus őszi, tavaszi ital, azokra az időkre, amikor a roséhoz még/már hűvös, a súlyosabb vörösborhoz még meleg van. Tehát legalábbis nálam papíron most van szezonja, bár a szezonalitásra, mint olyanra csak részben adok, ha borfogyasztásról van szó. Szegény siller a nagy rosé-divat közepette kevés figyelmet kap, pedig többet érdemelhetne. A Közép-Európában, azon belül is elsősorban sváb területeken egykor a szőlősgazdák mindennapi itala volt, akkor még vegyesen kék és fehér szőlőfürtök felhasználásával készítették. Szekszárdon fuxli (a német Fuchs - róka szóból eredően, a bor színére utalva) néven is ismerték ezt a bortípust, a szekszárdi borászok ezt a hagyományt elevenítették fel néhány éve külön márkanév formájában. A paloznaki Homola Pincészet is készít sillert, talán meglepő módon nem a kézenfekvőnek tűnő kékfrankosból, hanem syrah-ból. Nem mintha ez probléma lenne, a dolog működik, a bor a pincénél elég népszerű, rendszerint gyorsan el is fogy. Sok más újdonság mellett a 2017-es Siller is most került forgalomba a pincénél, és amikor néhány hete barátokkal a pincénél borozgattam, kaptam egy próbapalackot kóstolásra, ami nemrégiben ki is nyílt, mert hát ugye szezonja van. :)

Homola Syrah Siller 2017
Színre olyan, mint egy sötétebb szamócaszörp és a gyümölcsös jelleg szerencsére végig is kíséri minden részletét. Szamóca, málna, cseresznye, piros ribizli, csipkebogyó és vérnarancs dominál illatában is, ízében is. A korty lendületes, pont megfelelő mennyiségű sav terelgeti útján, az alkohol megáll ott, ahol kell (12%), a korty pedig pont annyira nyúlik hosszúra (=közepesre), hogy a mire a gyümölcsök egy kicsit elhalkulnak, újra tele legyen töltve a pohár. 5p-

A palackomat a pincétől kaptam, köszönet érte Zsandár Tamásnak.