Tisztában vagyok a ténnyel, hogy a nagyneves címkével ellátott villányi kékoportók elsősorban nem a hétköznapi ivóborok, sokkal inkább a fogyasztói rögvalóság elfelejtett, de az utolsó előtti pillanatban emlékekbe törő névnapok ajándékbor-részhalmazát alkotják. Ez történelmileg alakult így, még akkor is, ha az árazás figyelmen kívül hagyása mellett a minőségi szerepkörük sokkal inkább az előbbi, mintsem az utóbbi csoportba sorolná őket. Gere Attila portugiesere történetesen első- vagy másod-zászlóshajója ennek a kategóriának, éppen ezért nem, vagy csak szökőévente vásároljuk, és még annál is ritkábban fogyasztjuk.

Tekintettel arra, hogy az idei évjárat már a frissített dizájn köntösében próbál érvényesülni a kereskedőknél, pár napja nekem is megakadt rajta a szemem. Felvettem hát a kevésbé testhezálló impulzusvásárló-szerepet és a következményekre nem gondolva kosárba dobtam a palackot. Közben pedig azt is megtudtam, hogy van belőle egy drágább bioművelt verzió is, melyet elsősorban szakkereskedések terítenek, és amely talán érdekesebbnek tűnhet, ugyanakkor nem igaz rá a széleskörű elérhetőség alaptétele. Most viszont célszerűen maradjunk az alapoknál és vizsgáljuk meg közelebbről, mit raktak a tavalyi évből a csavarzár alá.

Az alapoportókkal többnyire az a baj, hogy egyszerre gyümölcstelenek és hoznak egyfajta büdös, de legalábbis semmiképpen sem elegáns és/vagy élvezhető stílust orrban és szájban egyaránt. A palackom alapján jelenthetem, hogy a friss Gere-eresztés legalább az utóbbiak konstellációjával nem büntet, ebben az értelemben tiszta és élvezhető. Igaz, gyümölcs sincs benne túl sok. Orrban tompább, a friss meggyes, málnás jegyek dominálnak, mögötte némi tejszínes bizonytalanság tűnik fel. A korty karcsú, a fajtától megszokott módon savakra építkezik, és bár érdemi hibája nincs, összességében mégis kissé aroma- és erőszegény.

Bár kompromisszumok nélkül is fogyaszthatónak találom, merem állítani, hogy a kétezer környéki sávban még hazai kontextusban is akadnak érdekesebb, sőt, finomabb és szerethetőbb borok. Kisebb előrelépés ugyanakkor, hogy ha mi kapjuk a félig elfelejtett névnapunk alkalmából, nyugodtan elfogyaszthatjuk. A három pont kevés, a négy pont sok neki, most  mégis inkább az utóbbi felé hajlok. (1800 Ft., Spar)