Nem kerekítek különösebb háttértörténetet, csupán csak az van, hogy az év végét jellemző rohanást ezúttal a villányi Crocusban próbálom kiheverni, remélhetőleg sikeresen. Ennélfogva az utazás fókusza nem a borok és pincék szakmai vizsgálatán, sokkal inkább a pihenésen van, így eleinte azt sem sejtettem, hogy a hosszabbra nyúlt hallgatásomat az itt kóstolt tételekkel fogom megtörni. Kértem viszont a szobába két vörösbort, amelyek voltak érdekesek annyira, hogy itt is megemlékezzek róluk.

Gere A. Merlot 2019

Azt hittem, fut frissebb évjárat is, de tévedtem: csupán tavaly nyáron került forgalomba. A cél egy érettebb, összecsiszoltabb merlot lehetett, ezt pedig azt gondolom, sikerült is megugrani. Színe mély és sötét, orrban pedig nem komplex, sokkal inkább letisztult képet mutat. A túlérett, de lekvárosba még éppen nem hajló gyümölcsösséget minimális vanília egészíti ki. Sima, közérthető karaktert ígér, és ezt szájban be is teljesíti: savai visszafogottabbak, de az integrált alkohol mellé rövid, gyorsan múló utóíz társul, így már-már várlatlan gyorsasággal hagyja magára a fogyasztóját. Hordót nem érezni, azt viszont igen, hogy érett alapanyagból készült. Egy kicsit több savval és színességgel feljebb is mehetne, így viszont nem több, mint egy korrektül elkészített, jól felismerhető fajtakarakterrel felszerelt hétköznapi ivóbor. Igaz, annak kicsit drága. Stabil 4 pont. (3 950 Ft, webshop)

Gere A. Tempranillo 2021

A fajta el nem ismert bevándorló a borvidéken, így ez egy fölrajzi megjelölés nélküli villányi, de ez a magunkféle egységsugarú fogyasztók számára tulajdonképpen érdektelen is. Azt gondolom, hogy érdekes és helyénvaló, hogy a pincénél kísérleteznek vele (ha jól emlékszem, korábban Tinta néven futott), és bár valószínűleg nem hódíthat magának túl nagy piacot a klasszikus fajták mellett, én nem bántam meg, hogy rápróbáltam. Színre kopipészt merlot, illatra viszont sokkal színesebb, gazdagabb nála: az érett piros gyümölcsök mellé megannyi fűszer társul, melyek egy része bizonyára a másodtöltésű kishordóból érkezik, de azt gyanítom, hogy a fajta is színesebb arcot mutat. Szájban is. Az alkohol itt sem magas, ellenben a szélesebb és komplexebb savkészlet hosszabb és összetetebb kortyérzetet ad. Finom, jó szerkezetű vörösbor, a testbe tökéletesen besimult csersavakkal. Nyilván van feljebb, de azért nem voltam elégedetlen. Eléri a 6 pontot. (6 350 Ft, webshop)