Bár különösképpen nem terveztük, mégis úgy alakult, hogy összehoztunk egy kétnapos, tavaszváró rozé-minitesztet a hét közepére. Dacára a ténynek, hogy kifejezetten messze állunk a műfaj törzsfogyasztói alapcsapatától, mondhatni koncepciótól mentesen kerüljük el a rózsaszín borok többségét. Vagy éppen azok kerülnek el minket. A sztori első, szerdai állomása a Lőrincz György nevével fémjelzett egerszalóki St. Andrea pince, melynek rozéjáról három és fél évvel ezelőtt írtam utoljára. És hát az van, hogy azóta változott egy-két dolog.

Úgy tűnik, hogy a bor teljesen maga mögött hagyta a fát, és ebben az értelemben besorolta magát a sztenderd, tartályos hazai rozémezőnybe. Nem tudom, hogy ezzel összefüggésben áll-e az a tény, hogy bár nem jelentősen, de párszázzal olcsóbban is mérik palackját. Kérdés, hogy a pince rozékoncepciójának irányváltása hogyan hatott ki a fogyasztó számára is elérhető, érzékszervileg vizsgálható végeredményre. Nagyjából ennek próbáltam utánajárni kedden este, a pohár felett.

Felemás érzéseim vannak. A kvázi-lebutításon átesett St. Andrea rozé ugyanis egyáltalán nem rossz, éppen csak nem kínál semmi többet annál, mint ami a rózsaszín szegmenst itthon széles általánosság mellett jellemezni szokta. A fajélesztős, művi pacsulitól ugyan tisztes távolságot tart, de hiányzik belőle az a plusz, ami hordós, komolyabb elődeit egy szinttel alapok fölé emelte.

Tiszta, egyszerű, de tompa epres, málnás illatok és ízek jellemzik egyenesen intenzívebb savakkal, moderált alkohollal. A komplexitást némi tejszínes, édes felhang igyekszik emelni, de összbenyomásilag semmiképpen sem tűnik extrábbnak és érdekesebbnek, mint a mezőny többi, klasszikus játékosa.

Ezzel a teljesítménnyel ugyan simán akad helye az itthoni rózsaszín középszinten, de abban már közel sem vagyok biztos, hogy megérte feláldozni a kísérletezést és a kvázi-egyediséget a közízlésnek való megfelelés oltárán. Erős 4 pont a jutalma. Bár nem lövünk vele öngólt, inkább ne ezzel a borral próbáljuk meg tágítani a rozéstílus-tapasztalatainkat. (1880 Ft, Bortársaság)