A négy évvel ezelőtt komolyabb ráncfelvarráson és névváltáson is átesett tokaji államborászat kvázi-alapborairól már legalább kétszer írtunk bloghasábjainkon. Járjon utána itt és itt, aki valamilyen okból kifolyólag lemaradt, kimaradt. A reform szükségességével kapcsolatban véleményem szerint általános egyetértésről beszélhetünk, az úgynevezett új út sikerességét pedig mindenki ítélje meg saját belátása és nézőpontja szerint. A magamét már többször kifejtettem, szerintem az irány jó, a borok nemcsak szerethetők, de végre méltók is a borvidék régi nagy híréhez. Az alapszint kitisztítása kellemes, pénztárcabarát és populáris borokat eredményezett, melyek befogadhatók a laikusnak, de élvezhetőek a nagyfogyasztónak is. És hát van az a mondás, miszerint ha rendben vannak az alapok, érdemes lehet a többivel is foglalkozni.

Ennek jött most el a maga ideje, amely többnyire annak köszönhető, hogy pár hete szembejött egy frissen akciózott dűlős Grand Tokaj-palack az egyik madaras hiperüzletben. Már a beakciózott árcímke azonosítása előtt eldöntöttem, hogy a palack velem fog jönni, az említett körülmény csak hab volt a képzeletbeli tortán. A dugó tegnap este csúszott ki a palackból, a térfogatot kitöltő anyagról pedig azon hidegében össze is kalapáltam egy rövid véleményt.

Persze fontos kérdés, hogy mi is ez tulajdonképpen. Nos, ez egy száraz, dűlős furmint-fajtabor a mádi Kővágóból. Ráadásul úgy tűnik, hogy a Grand Tokaj első és egyetlen csúcs-dűlős bora is egyben. Az erjesztés és az nagyjából féléves érlelés is öt hektoliteres Kádár-hordókban történt, utóbbi ráadásul finomseprőn. Prémium-feeling kívül és belül, igényes, masszív palackkal, letisztult címkével és egyedi dugóval.

Színe már-már fehérbe hajlóan halványsárga, egyáltalán nem tűnik túlextraháltnak, nehézkesnek. Túlhűtve zárkózott, melegedve lassan-biztosan nyílik meg hűvös karakterrel, ananásszal, almás-barackos jegyekkel, citrusokkal. Nem kifejezetten mély vagy komplex, de kétségkívül kellemes bort ígér. Szájban vastagabb, és bár nem bővelkedik savakban, nem billen el a túlzóan alkoholos-fás irányba sem, dacára a tizennégyes szesznek.

Tiszta ízű, egyenes szerkezetű és kellemes bor komolyabb trükkök, csavarok nélkül, ráadásul tipikusan furmint és Tokaj is, ami fontos. Az érlelhetőség szempontjából már vannak kétségeim, elsősorban az illatban feltűnő almás jegyek miatt. A bor klassz, az irány jó, de van még mit csiszolni. Az öt pont kevés neki, a hat pontot viszont soknak érzem. Egy próbát mindenképpen megér, a folytatást pedig – amennyiben lesz – kíváncsian várom. (4000 Ft, Auchan)