A nem túl stabil, de létező gyakorlati tapasztalataim alapjára helyezkedve állítom, hogy nincsen túlkínálat a magyar színekben induló, érdekes és emlékezetes syrah-mezőnyben. A kereshető-adható indokok szokásszerűen sokfélék, de a legnyomósabbnak talán azt érzem, hogy a fajta egyfajta jogos hangsúlyhiánnyal küzd. Jogos, hiszen vannak sokkal egyedibb és megbízhatóbb fajtáink is, amelyek több figyelmet és erőfeszítést kapnak, érdemelnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a sztori kudarcra van ítélve, mi is futottunk már bele izgalmas villányi és mátrai palackokba. Hasonló élmények után kutakodtunk most vasárnap is, amikor véletlenszerű tematikát találva összegereblyéztünk három palack tizenötös magyar syrah-t, hogy a délutánt lekísérve segítsenek a syrah-képem egyfajta aktualizálásában. Röviden az van, hogy három palackot, három stílust és három lépcsőfokot kaptunk. Persze akad hosszabb vélemény is, de csak a továbbkattintás után.

Szeleshát Syrah 2015

Csavarral zárták és háromezer alatti polcárcímkével látták el. Nem számít veszélyesen olcsónak, de a rutinmegérzések azt súgták, hogy a sor elején van a helye. Valóban, ott volt a helye. Színe szinte kadarkásan világos, a pohárforgatás közben kifejezetten hígnak tűnik. Illata egysíkú, de legalább tisztán gyümölcsös, spektruma az epertől nagyjából a meggybefőttig terjed. A korty beigazolja az előzetes várakozásokat. Kifejezetten egyszerű, direkten gyümölcsös, visszafogottan fűszeres rövid, de tiszta utóízzel, kevés tanninnal és arányaiban több savval. Lendületes bor, jó fogyasztani, de kétségkívül egydimenziós. Kapudrognak kiváló, szólóban már-már szórakoztató is, de a kontextus felnagyítja hibáit, hiányosságait. Határozott 4 pont. (2950 Ft, Bortársaság)

Márkvárt Syrah 2015

A borász első fajtatiszta bora, már ami a syrah-t illeti. Ránézésre is gazdagabb és sűrűbb anyagnak tűnik az előzményekhez képest. A szilvás, csipkebogyós alapot egyrészt színezi némi fajtaazonos, borsos fűszeresség, másrészt a végeredményen is észrevehető mennyiségű hordót is kapott, igaz, jó minőségben. A korty kifejezetten kellemesen indul, hozza az illattal teljesen azonos gyümölcsös-fűszeres jegyeket, de az egész idő előtt, vészes gyorsasággal laposodik el. Szinte üresen hagyja a közepet és a búcsút is. Kellemes bor, de utóíz helyett inkább hiányérzetet hagy maga után. Mint egy nyelvtanilag helyes, de befejezetlen összetett mondat. Öt pont és eggyel kevesebb ezres, aminél azért bőven akad jobb vétel az úgynevezett piacon. (3950 Ft, Bortársaság)

 Weninger Syrah 2015

Már majdnem eltelt egy kerek év anélkül, hogy bármilyen formában is találkoztam volna Weninger-borral. Aztán jött ez a syrah, és nemcsak a szünetet törte meg, de simán el is vitte a délután-bulit. Nem meglepő, de attól még tény: ez egy biodinamikus soproni syrah, spontán erjedt, kénje minimális, nem volt se szűrve, se derítve. Fel voltam rá készülve, hogy bontás után nem lesz a legszebb formában.

Színe már-már feketébe hajlik, kifejezetten sűrű és tömör bort sejtet. Az első szippantás fülledten, bőrös, mintha talán brettes is lenne, de bőven a zavarküszöb alatt. Mögötte az előzményeket megszégyenítő komplexitás, szilvával, cseresznyével, erdei gyümölcsökkel és sok-sok borssal. A korty telt, vastag és sokszínű, tanninja finom, savai élénkek, lecsengése egyszerre sós és gyümölcsös. Igényel némi nyitottságot, de összességében komplex, sokszínű, érdekes és mintha fajtaazonos is lenne.

Frissen bontva-töltve is szép, de a tapasztalatok szerint egy nagyjából tízpercnyi pohármagányt meghálál. Jó vétel, kifejezetten szerettem. Eléri a 6 pontot. (3950 Ft, Bortársaság)