Szegedtől néhány kilométerre, de már a határ túloldalán, Szabadka szomszédságában működik egy elegáns körítéssel ellátott, nemzetközi keretek között üzemelő borászat és étterem. A délszláv Zvonko Bogdan nevét viselő, de az énekes-gitároshoz nagyjából nyomokban sem kötődő borászat tulajdonosa magyar, borásza pedig bosnyák. A déli határhoz közelebbi borfogyasztó hontársaink számára ez nem feltétlenül új információ, innen Nagy-Budapestről viszont csak akkor vált láthatóvá a vajdasági történet, amikor az egyik borkereskedő kísérletképpen beemelt három bort a kínálatba. Akit érdekel részletesebb háttérinformáció, az kattintson ide. A modern technológiával felszerelt borászat bár kísérletezik, kifelé mind kommunikációban, mind a borok tekintetében a közízlés maximális, kompromisszumos kiszolgálására törekszik. Ilyen technológiai profizmus és figyelmesség mellett elő lehet ugyan hibátlan, szinte tökéletesre csiszolt borokat állítani, de az egyediségen és az emlékezetességen tipikusan csorba szokott esni. Srđan Lukajić borai pontosan ilyenek, ezt a két mintavételezett palackunk is alátámasztotta. Komolyabb pánikra viszont nincsen ok, a hangosabb többségnek ez a stílus bejön vörösben és fehérben is, ráadásul helyben, az étteremben ételpárosítva megeshet, hogy jobban is működnek.

Zvonko Bogdan 8 Tamburaša 2016
50% sauvignon blanc, 25% chardonnay, 20% pinot blanc, 5% muskotály

Pozitívum, hogy csavarzárást kapott, negatívum ennek következménye a nyitás utáni orrpróbára vetítve. Fülledt és büdös, alig látni alatta erényeit, gyümölcseit. Határozott csuklómunkával szerencsére gyorsan tisztítható, utána kellemes, de kissé tompa barackosság vezeti az összképet. A korty teltebb, tiszta, közérthető és hibamentes. Lecsengése fűszeres, enyhén cseres. Nem nagy mutatvány, de amit tud, azt legalább stabilan tudja. Eléri az 5 pontot, de jegyzet és puska nélkül már másnap  sem felelnék belőle. (2650 Ft, Bortársaság)