A Balatonfüred-Csopaki borvidék elsősorban fehérboros terület, a Tihanyi-félsziget azonban éppen vörösborairól ismert. A vulkanikus, tufás kőzetekben gazdag talaj, a meleg klíma és a tó temperáló hatása együtt kedvező feltételeket biztosítanak a szőlőnek. A kék szőlők közül közül talán a bordeaux-i fajtákat kötik a legtöbben Tihanyhoz, de egyre többen készítenek erről a területről kiváló kékfrankosokat is. Kékfrankosból készült a paloznaki Homola Pincészet első vörösbora is, mégpedig a 2013-as évjáratból, Homonna Attila főborász értő kezeinek köszönhetően. A bort szerette a közönség, szerette a szakma, szerettem én is, nem volt kérdés, hogy a január óta kapható 2015-ös kiadást is meg kell kóstolnom, amire a hétvégén kínálkozott megfelelő alkalom.

A termés a tihanyi Lapi-dűlő 30 éves tőkéiről érkezett, kádban, saját élesztővel erjedt, 10 hónapot töltött 500 literes használt hordóban, majd szűrés nélkül került a palackba. A címke részben megújult: az alapszín kék lett, hogy a fajta neve miatt, vagy nem, azt nem tudom.

Vonzó, de nem tolakodó keleti fűszeres illattal nyit: kardamom és koriander, majd jönnek a piros bogyós gyümölcsök is: cseresznye, málna, szamóca. Elegáns, hűvös, finom szövésű bor, a savak lendületet adnak, de nem tolakszanak előre, sima tanninja alig vehető észre, a hordó minden szempontból a háttérben marad. A korty transzparens, tiszta, zamatos és gördülékeny. Továbbviszi a 2013-as által kijelölt irányvonalat, de az évjáratból adódóan visszafogottabb a savérzet, mint annál; az előd kisportoltabb, pörgősebb volt, ez selymesebb, szelídebb. Tobzódik a lédús gyümölcsökben, ízgazdag, de nem harsány: cseresznye, málna, szamóca, ribizli, meggy, szeder paroláznak egymással. A gyümölcsöket a korty második felében finom fűszeresség öleli át, szegfűszeg, vanília, keleti fűszerek formájában, de nem ellopva a show-t. Lehet szálazgatni, de pusztán csak élvezni is, akárhogy is: jó inni, és ezt a családon belül még az is visszaigazolta, aki a vörösborokat kevésbé kedveli. 6p (3550 Ft - Bortársaság)