Oknyomozó újságíró legyen a talpán, aki el tud igazodni a Tokaji Borvidék legnagyobb borászata, a Grand Tokaj háza táján. A korábbi Tokaj Kereskedőház megújulásának meghirdetése idején kiemelt kormányzati figyelemről, minőségi megújulásról, ismert tokaji borászokat is felvonultató új szakmai stábról (Áts Károly, Balassa István, Majoros László), külföldi tanácsadókról, forradalmi marketingstratégiáról, borvidéki fejlesztési programokról és milliárdos összegekről szóltak a lelkendező híradások. A legtöbb helyi borász is bizakodó volt, hogy a "Kerház" megreformálásával és a Tokaj felé áramló támogatásokkal a borvidék végre szintet léphet a nemzetközi porondon. Később aztán néhány nagy felzúdulást kiváltó döntés láttán már több termelőben is meghűlt a vér, mondván, hogy pl. a külföldi marketing-tanácsadók díja helyett az erre fordított összeget a borvidék szempontjából hasznosabban is el lehetne költeni. A kezdeti optimizmus után az újabb tudósításokban már akadozó támogatásokról, bizalomvesztésről, lecserélt vezetőségről lehetett olvasni, és ezzel párhuzamosan a tokaji bortermelők is folyamatosan egyre szkeptikusabbá váltak az állami mammut-borászattal, és ezzel együtt valószínűleg a borvidék életében történő állami szerepvállalással kapcsolatban is.
Azt, hogy a Tokaj Kereskedőház/Tokaj Grand elmúlt 3 éve vajon kidobott idő és pénz, egy legjobb szándék mellett is eltékozolt lehetőség, vagy esetleg csak valami újnak a kezdete volt, és hogy mit tartogat a jövő a cég számára, nem tisztem eldönteni, pláne nem megjósolni. Egy dolog viszont biztos: a borászat berkein belül meghirdetett minőségi paradigmaváltás megvalósulni látszik, legalábbis az itt szereplő 2015-ös száraz furmint ezt mutatja.

"A Tokaji Furmint 2015 szeptemberében válogatott kisládás szürettel, a prémium termelői programban felvásárolt, rendkívül magas minőségű, a Tokaj-hegyaljai borvidék legkiválóbb területeiről származó szőlőből készült bor. A beérkező szőlőt azonnal kíméletes nyomással préselték, 1-2 napos ülepítést követően tartályban és első töltésű M, L és M+ égetésű 5 hl-es tölgyfa hordókban erjesztették. Érlelése finomseprőn tartva április közepéig történt." - így szól a borászat honlapján található ismertető. 

A bor kellemes illattal nyit: közepesnél intenzívebb, fő motívuma első szippantásra az őszibarack, citrusok virágok, ananász, körte, szőlő kíséretében, idővel a citrusos jelleg erősödik fel. Szájban tiszta, jól definiált gyümölcsösséget mutat, őszibarackkal, körtével, zöldalmával, citrusokkal, pici citromhéjjal, zöldfűszerekkel és háttérben a hordó fűszereivel. Modern megfogalmazású bor, számomra van egyfajta sauvignon blanc-os beütése, ami nyitás után valamelyest hangsúlyosabbá is vált (bár sok meleg évből származó tokaji száraznál érzem ezt, főleg löszös talajról származó borok esetében). Kellően élénk savai vannak, a hordó az ízképet tekintve csak finoman kísér, viszont van a kortynak egyfajta tapadós érzete és némi kesernye is beköszön. Összességében véve azonban nincs itt semmi ok panaszra, 2000 Ft-ért egész korrekt vétel. 5 pont.