A Borrajongó

Tegnap ittam - Karner Gábor Birtokbor 2013

2016. június 11. 08:00 - furmintfan

Karner Gábor és a kékfrankos bensőséges kapcsolata köztudott tény a magyar borvilágban, hiszen a Szűcsi határában tevékenykedő borász majdnem kizárólag ezzel az egy fajtával foglalkozik (akad azért nála egy kis olaszrizling is). Nem kis részben az ő tevékenységének is köszönhető, hogy a Mátrát, mint borvidéket is egyre inkább komolyan veszik, és kékfrankos-interpretációi is rendre az ország legjobbjai között vannak. A jelen írás főszereplője a pince saját kékfrankos piramisának alján helyezkedik el (ungert itt emlékezett meg az egyik nagytesóról), és második találkozásunk apropóján írok róla.
Az első randevú sem volt túl régen, történt ugyanis, hogy egy barátom hosszú évek után először látogatott haza Los Angelesből, és kérte, hogy a régi cimborák összetrombitálásával egyidejűleg mutassak neki magyar borokat. Kaliforniai borokon szocializálódott ízlelőbimbóknak teljesen feleslegesnek tartottam világfajtákat az asztalra pakolni, de a soron belül még így is szinte kuriózumként hatott a jóformán tanninmentes könnyű vörös. A kerti partin minden kóstolt tételről bevéstem pár rövid sort a jegyzetfüzetbe, de úgy éreztem, megérdemli ez a bor (is), hogy nyugodtabb körülmények között is barátkozzak vele, és egyúttal remek alkalom, hogy surranópályán becsatlakozzak az akov által indított Mátra-sorozatba.

karnerbirtok13.jpg

Karner Gábor 1999 óta készít bort, eleinte felvásárolt szőlővel dolgozott, azonban azt tapasztalta, hogy bármilyen gondosan is járt el, az alapanyag minősége miatt egy bizonyos plafont nem tudott áttörni. A változást 2006 hozta el, amikor a 2004-ben, a Vitézföld dűlőbe telepített saját kékfrankos-ültetvényről először szüretelt. Karner Gábor a Mátrát kiemelkedő klimatikus és geológiai adottságokkal rendelkező borvidéknek tartja, amely azon ritka termőhelyek egyike, amely vulkanikus kőzetekben és mészben egyszerre gazdag.

A Birtokbor tehát 100% kékfrankos (90% a Tavaszföldről, a 10% a Vitézföldről), egy napot ázott héjon. A borítón megjelenő motívumok egyébként az AEBSENCE zenekarra utalnak, amelynek Karner Gábor a dobosa. 
A rövid héjon áztatás ellenére abszolúte vörösboros megjelenés, viszonylag sötétebb szín jellemzi. A szerkezetet a feszes savak határozzák meg, tannin csak jelzésértékkel van jelen, a 14 térfogat-százaléknyi alkoholt pedig közel észrevétlenül elnyeli a legfeljebb közepes test. Friss, lédús piros bogyós gyümölcsök, roppanós meggy, cseresznye, földieper, finom fűszerek, intenzív virágos aromák tárulkoznak ki a pohárban, a hordó nem zavar a képbe, leheletnyi sósság viszont mintha be-bevillanna. Tiszta, dzsúzos, lendületes és kellően tartalmas anyag. A már emlegetett kerti partin Amerikából hazatért cimborám kevésbé tudta hová tenni a minimál-tannin és sav-vezérelt struktúra miatt, a társaság többi tagja viszont élvezettel és tempósan fogyasztotta a palack tartalmát. Én is szerettem, kis gondolkozás meg is csípte a 6 pontot. (3000 Ft - mitiszol)

(Ui.: fröccsnek felhúzva is remek :))

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr678798006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása