Nyilvánvalóan esélytelen kimagyarázódni abból, hogy bár a Mátrával indokolt módon ápolok baráti viszonyokat az elmúlt két-három évben, Karner Gábor kézzel művelt borait ezidáig nem volt lehetőségem mintegy behatóbban szájravételezni. Egy furmintbuli után végignyalt évjárat-összehasonlítós bekóstolás ugye nem számít bele a mérlegbe. A félalföldnyi méretűnek éppen nem nevezhető, a fellelhető információk szerint három hektárnál is kisebb területen tevékenykedő családborászat '14 óta befagyasztott honlapja egyelőre nem tűnik informatívnak, ellenben a közösségi médián és a kézműközösségi honlapon fellelhető információk alapján Karnerék igyekeznek a kékfrankosra építeni, amit többnyire két dűlőn (Tavaszföld és Vitézföld) és két külön boron (Vitézek Földje és a címszereplő) szándékoznak izgalmassá és egyedivé tenni. Olyasfajta küldetés ez, amely úgy eredményez letisztult pincekínálatot, hogy közben évről-évre képes szórakoztató maradni egy olyan vörösfajta mellett, amely amúgy sokra hivatott a Kárpát-medence belsejében. Dacára az érdektelen, de ugyanakkor létező minőségromboló tömegtermelésnek. A lényeg, hogy most és mindenkor elsősorban arról célszerű írni, ami jó, márpedig Karnerék úgy tűnik, hogy kiválóan beszélik a mátrai kékfrankos nyelvét, így az eredmény nemcsak zseniálisan izgalmas, de a szó legjobb értelmében tipikus, ráadásul szórakoztató is.

Nem tudom, hogy volt-e valaha szerencsém ilyen közérthető nyelven szűrődött, ugyanakkor mégis komplex és elegáns kékfrankoshoz. Még akkor is, ha esetleges hiányosságaim kóstolási tapasztalatlanságaimból adódnak. A '13-as föld tavasszal ugyanis olyan gazdag, mint Soros György, ráadásul úgy képes fajtatipikus maradni, hogy közben egy percre sem veszít egyediségéből és sokszínűségéből. Ideális érettséget közvetítő, de a lekvárhangulattól tisztesen távoli erdei gyümölcsök, szinte megunhatatlan, pohárszellőzéssel folyamatosan változó fűszeresség az orrban, penge, de nem rombolóan élénk savak, közepes mennyiségű tannin a szájban. Lóerőkben mérhető lendület és kilométeres hossz, ráadásul a tizennégyes szeszt is különösebb rezzenés és kockázat nélkül nyeli el. Érdemes szöszölni vele napokat és órákat, de akkor sem vesztünk sokat, ha lendületből ugrunk neki. Ha azt mondom, hogy személyes kékfrankos-etalon, azzal nem nyújtózkodok túl kompetenciáimon, de az mindenesetre biztos, hogy a Mátrából még nem volt szerencsém hasonló 'frankos-teljesítményhez. Az úgynevezett objektív skálán valahol a 6 pontos szakasz legtetején a helye. (cca. 5000 Ft, Bortársaság és Mitiszol)