A Szokolai Máté és Kazinczi Zsuzsi által fémjelzett Winepornról már korábban írtunk (itt és itt). Most egy különlegesen érdekes, és nálunk szinte hozzáférhetetlen sor keretében szondázhattunk öreg(ebb) bordeaux-i tételeket. Az évjáratok ugyan nem a legjobbak, nem makulátlanok, de azt hiszem, így is megnyalhattuk minden ujjunkat akár háromszor is. Végül a valóság rántott vissza bennünket a földre, és megint kiderült, hogy a TCA bizony nagyon-nagyon rossz dolog…
A borok gyűjtőktől származtak, elméletben végig pincében tartották őket. A kóstolónak az Innio Borbár adott helyt, a borokat kiemelkedően jó fogások kísérték.
Château Léoville Las Cases Saint-Julien 1999 (magnum)
Évjárat: Jó, de nem kiemelkedő évjárat. Lassú, hűvösnek induló tenyészidőszak. Ígéretes nyárra esős ősz következett. Több helyen jég is pusztított. Korábban érő borok, jelenleg fogyasztásra készek.
Fiatalos szín. Fantasztikus illat, intenzív, fenyőgyantás, mentolos, gyógynövényes, gyönyörű és tiszta érési jegyekkel, kis kakaóval, édes lekvárokkal. Igazán pazar. A közepesnél testesebb, kimérten elegáns és finoman textúrált. Feszes, szépen definiált gyümölcsös és érési jegyekkel. Szép a korty vezetése és kitöltöttsége. Az egyetlen, ahol bele lehet kötni az a tannin, amely kissé poros érzetű, hosszan felrakódik és enyhe kesernyével emlékeztet magára, de közel sem kellemetlen. Remek állapotban van, én nagyon szerettem, de nem mindenki volt ezzel így. 7p+ (91-92)
A többi tétel vakon következett:
Château Léoville Las Cases Saint-Julien 1999
Ugyanaz az évjárat, de viccből egy normál palack. Rendben lévő szín. Idősboros illat, már kakaó uralta, meleg karakterű, mentollal és sok fűszerrel. Szép tartalmas, jó savval, jó sav-tanninnal, utóbbi bársonyos, érettebbnek hat az előzőnél. Már erősen koros, üresedik, az oxidáció is farba kapta, szóval túl a csúcson. 6p (88)
Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2002
Évjárat: A hiedelmekkel ellentétben – együtt 2000-el – az évszázad magyar évjárata vörösboros fronton. A borok hosszan érlelhetők, a legtöbb még mindig jó állapotban van legyen szó Villányról, Egerről vagy éppen Sopronról.
Kontroll tétel. Remek illat, nem orrbavágóan intenzív, de gazdag, szépen fűszerezett, meleg karakterű. A közepesnél testesebb, kóstolásra is marad a meleg év érzete, a hordó kiváló minőségű, szépen beépült, jól összecsiszolódott a lédús savanyú gyümölcsökkel. Később egy egészen kicsi zöldesség is felbukkan, de csak érdekesebbé teszi. Nagyon hosszú, perces lecsengés, benne a szép bársonyosra csiszolódott tanninnal. A kortyot egy pici édesség színezi, vakon is érezhetően nem bordeaux-i. 7p+ (92)
2HA Courage 2012
Nem túlzóan komplex illat, de ami van, az szép, karakteres, minőségi fahatással. Nagyon friss, tele primőrös jegyekkel. Testes, meleg karakterű, elsősorban feketeribizlire alapoz. Egészen pici érettséget mutat, alapvetően a primőr gyümölcsök uralják. Komoly intenzitás, jó felépítés, pici lekvárosság, de így is elegáns tud maradni. A leleplezés igazi meglepetés. Nagy bor lesz, ha a primőrös jegyeit levetkőzi és kicsit dolgozik a fán. Gratulálunk a kóstolón szintén jelen lévő Török Csabának. Szép teljesítmény, főként ebben a sorban! 7p+ (92)
Château Cheval Blanc Saint-Émilion 2002
Évjárat: Esős virágzás, egyenetlen megtermékenyülés. Hűvös, szürke nyár. Szeptember közepén jött egy melegebb periódus, ami némiképpen mentette a helyzetet. A merlot általánosan gyenge, a bal part erősebb.
Remekül kimunkált, klasszis illat, amiben némi kakaó jelzi a kort. Kóstolva meglepő a frissesség, még szép fekete bogyós gyümölcsöket érezni. Fűszerek, kiemelkedően szép érési aromákkal, szivar, dohány és szárított egzotikus fűszerek kavalkádjával, gyógynövényekkel. A kiváló textúrába szépen simul a frissítő sav és a jó állagú, poros tannin. Az alkohol talán egy kicsit emelkedett, de nem nagyon lehet belekötni a borba. Rossz év ide vagy oda, ez bombasztikus! 8p (94)
Château Margaux Margaux 2000
Ez egy Robert Parker 100 pontos bor. Ezért is rettenetes, hogy az első szaglászáskor azonnal TCA-gyanú merül fel. Pörgetésre elmúlik, nagy vita keveredik, viszont a sor utáni visszakóstolásra sajnos már számomra egyértelmű, hogy a dögvész áldozata lett.
Erőteljes, de igen szép hordó, jó fekete bogyós gyümölcsösséggel, a háttérben lebegő TCA-val. Ánizs, mentol, fenyőgyanta. Jó test és egyensúly, szép textúra, jó tannin, egy enyhe kis paprika és átható fekete földesség. Így is egy jó bor, de ennek 9-10 pontot kellene fognia, ehhez képest viszont egy picit „buta”. 7p+ (91)
Château Pichon Longueville Baron Pauillac 2002
Elég sötét szín, a kor nem látszik rajta. Fekete földes, fekete bogyós, finom kakaóporral dúsított illat, remek érési jegyek. Komplex és mély. A fahatás kiváló, már beépítette a bor, a koros vonalon éppen most kezd elindulni. Földes, enyhén fanyarul friss savassággal, fekete bogyós gyümölcsökkel. Az utóízben rendkívül szépen bontakozik ki, vonzó aromák tűzijátéka. Kiváló állapotban van, nehéz lenne belekötni, nagyon szerettem. 7/8p (92)
Château Pichon Longueville Comtesse de Lalande Pauillac 2001
Évjárat: Hullámvasút. Hideg tavasz, hőhullámos június, majd esős július és száraz augusztus. Fel és le ingázó hőmérséklet szeptemberben, szerencsére száraz idővel. Inkább jobb part, mint bal, utóbbi plusz esőt is kapott a szüreti időszakban.
Ha jól értettem, szinte véletlenül került be a sorba. Milyen szerencse lett volna, ha valóban jó! Vakon igen fiatalosnak, 4-5 évesnek hat maximum, modern, újvilági karakterrel, mintha egy argentin malbec lenne a pohárban. Ehhez vegyül némi kávé, egzotikus fűszeresség és friss szeder. Kóstolva egy ici-pici zöldességet érezni, egy kevés édességgel a szörpös modernitásban. Ibolyás, fekete ribizlis, nem tűnik egy nagy szerkezetnek, a tannin sok, de mentségére az utóízre szépen visszajön némi izgalom. Mikor leleplezzük, csak nézek, nem akarom elhinni, hogy ez a bor ennyire fiatal, ennyire kilóg a sorból és ennyire nem tudja, amit tudnia kellene. Ahogy nézem, másnak is volt hasonló élménye (ld. a 3/13/2016 hozzászólást). 6p+ (89)
Château Pichon Longueville Baron Pauillac 1996
Évjárat: Nagyon melegnek és száraznak induló év, pepitában rövidebb lehűlésekkel, majd hosszabb forró periódusokkal. Augusztusban a normál csapadékszint háromszorosa esett, majd a szép szeptember végül mentett. Főként a Medoc-ban lehet kiemelkedő borokra számítani. Esély van kemény tanninra.
Szellőzésre egyre komplexebb, szép fahatás, pici fűszerpaprika, mélységekkel. A közepesnél valamivel teltebb, feketeribizlis, ribizliszáras, szép érési aromákkal. Érett tannin, kis kakaó, jó textúra, poros tannin, emelkedett sav. Először gyümölcsei kicsit fád érzetűek, de aztán nyílik és a legszebb arcát mutatja. Kis hecsedli is érkezik, az enyhe paprikásság kifejezetten érdekes benne, az lecsengése rendkívül hosszú és szép. Jól tartja magát. 8p- (93)
Château Angélus Saint-Émilion 1996
Penetráns dugósság ordít a pohárból. A Margaux-val együtt szinte világvége! Sosem kóstolnék meg egy ennyire dugós bort, ha az nem éppen Angélus. Azért még látható a cucc mögött, hogy valamikor ez egy nagyon kifinomult valami volt, de nekünk ma este más sors jutott.
(Köszönet az érdekes, és hozzáférhetetlen borsorért. A kóstolóért természetesen fizettem. A kép a Wineporn érdeme.)
Kapcsolódó cikkek:
Wineporn: Magyar pezsgők a kínpadon
Felhasznált irodalom:
Jancis Robinson: Bordeaux red vintages
The Wine Cellar Insider: Bordeaux Vintage Chart 1959 to Today, Vintage Rankings Characteristics
