Idestova 2012 óta tájékoztatunk a Furmint Február nagykóstolóról, amely rendre boncasztalra fekteti a legpotensebb szőlőfajtánkat, a furmintot. Minden alkalommal nagy izgalommal készülünk erre a példás rendezvényre, amelynek legfőbb értéke, hogy nemigen változott. Többnyire ugyanaz maradt, aminek induláskor szánták. Még mindig a furmint lelki alkatáról szól, és persze rajta keresztül valahol magunkról is képet alkothatunk. A jó hír talán, hogy a játszóteret már meghaladtuk, a furmintot idehaza senkinek sem kell bemutatni. A kérdés inkább az maradt, hogy mit akarunk, és mit tudunk kezdeni vele „magunkon” kívül? A válasz még érik, de addig is alább megosztjuk miről mesélt nekünk idén a Furmint Február.
Ha megengeditek néhány megjegyzésben összefoglalnánk a tapasztalatainkat:
(1) Egyre kevesebb a hibás bor, nehéz volt találni igazán rosszul elkészített, ordenáré rossz példákat. Ennek ellenére azért még mindig lehetett dühítően dohos, enyhén oxidált és magas illós bort találni.
(2) Most már visszatekintve is elmondhatjuk, hogy a 2013-as évjárat igen kellemesen vizsgázik az idő távlatából is. A borok tiszták, lendületesek, jó savakkal és definiáltsággal, az alacsony pH-nak köszönhetően várhatóan jól is érnek és az alkoholt sem tudta senki az egekbe emelni. Mellettük a 2012-es boroknak csak egyre nagyobb a feneke, lassan egyik-másik alig fér el a fotelben.
(3) A termelők – akikkel beszéltünk – általánosságban véve elégedettek a 2015-ös évjárattal. A minták alapján a borok egyensúlya jónak mondható, elegánsabbnak tűnnek, mint a 2012-es társaik. Másrészt elég hamar elkészültek, úgy tűnik gyorsan fejlődnek, valószínűleg nem kell tíz évet várni a fogyasztásukkal.
(4) A spontán erjesztett boroknál, és tipikusan egyik-másik pincénél visszatérő a már korábban is emlegetett nedves gyapjús aromatika, mások ezt nedves agyag szagának élik meg, de egészen rossz esetben a sajtszag sem ritka vendég a pohárban. Ezek a jegyek egészen biztosan nem a terroir, inkább a pince, esetleg a borkezelés jellegéből adódnak. Egyetlen olyan komoly borvidék sincsen a világon, ami az esőáztatta pulóver szagától lett volna világhírű, szóval ez Tokaj-Hegyalja esetében sem igen valószínűsíthető.
(5) Ripka Gergő (Táncoló Medve) jóvoltából megjelent az új Tokaj Guide, amely ezúttal kétszeres terjedelemben segíti a Tokaj-Hegyaljára zarándoklókat. Pinceleírások, dűlőtérképek és mindenről információk tömkelege. Gratulálunk a szerzőnek és a készítőknek a hiánypótló műért!
Visszatérve a fő témánkra, idén azt a formát választottuk, miszerint a Furmint Februáron jelen lévő szerzőhármas kedvenc boraiból válogattunk. A sorrend nem releváns, ábécé szerint megyünk.
(akov)
Bardon Alpha 2013
Dobogó Furmint 2013
Gizella Szil-Völgy 2013
Hétszőlő Selection 2011
Hímesudvar Nyulas 2015 (minta)
Karádi-Berger Palandor 2013
Nobilis Barakonyi 2015 (minta)
Oremus Mandolás 2010 (magnum)
Sauska Medve Furmint 2013
Szent Donát Meszes 2013 (85% olaszrizling, furmint 15%)
Szent Tamás Percze 2013 (magnum)
(furmintfan)
A legjobb minták:
Árpád-hegy Pince Király 2015
Árpád-hegy Pince Zafír 2015
Bodrog Borműhely Lapis 2015
Carpinus Hordóválogatás 2015
Kikelet Lónyai 2015
Orsolyák Attila Istenhegy + Betsek 2015
Paulay Borház Verebes 2015
Tokaj Kereskedőház Kővágó 2015
Szarka Nyulászó 2015
Zsirai Teleki 2015
A legjobb kész borok:
Balassa Betsek 2011
Barta Öreg-Király 2012
Barta Öreg-Király 2013
Bott Csontos 2014
Erzsébet Pince Király 2013
Gizella Szil-Völgy 2013
Kaláka Tökösmál 2015
Oremus Mandolás 2010 (magnum)
Szarka Juharos 2009
Szent Tamás Percze Magnum 2013
(rszabi)
A legjobb kész borok:
Királyudvar Demisec 2012
Szent Tamás Percze Magnum 2013
Oremus Mandolás 2010 (magnum)
A legjobb minták:
Bodrog Borműhely Lapis 2015
Kikelet Lónyai 2015
A legjobb édes:
Bodrog Borműhely Mesés 2013
A legjobb vétel:
Tornai Prémium 2013
(A kóstolóra meghívtak bennünket, amelyet ezúton is igen tisztelettel megköszönünk a szervezőknek!)
