A Holdvölgy szortimentjének legújabb tagja a Vision névre hallgató házasítás, amely a jól iható, de ízig-vérig mádi birtokbor szerepét hivatott betölteni a pincészet kínálatában és elsőként a 2013-as évjáratban készült el. A tokaji borpiramist illetően személy szerint én nagyon fontosnak tartom a dűlőfaggatás eredményeinek palackba zárása mellett a Tokaj-karaktert hordozó, de egyrészt barátságosabb árfekvésű, másrészt könnyebben értelmezhető, zamatos, finom "birtokbor" kategóriát, akár több tokaji fajta házasításával. Egy ilyen bor lehetne (kellene legyen?) a stabil bázis, azután lehet feljebb kapaszkodni, árban is, minőségben is. Persze kis csepp a nagy óceánban az én véleményem, de talán nem vagyok vele egyedül.
Szóval a Holdvölgy Vision 2013 éppen egy, a fenti kritériumoknak megfelelő birtokbor, ennek ellenére nem indult felhőtlenül a viszonyunk, hogy úgy mondjam, nem volt első látásra szerelem. Bő fél év ismerkedés után viszont szép lassan összemelegedtünk. A történet most ott tart, hogy egyrészt szerintem ez mindenhonnan nézve egy jó bor (a 2015-ös Decanter Asia Wine Awards-on kapott is egy aranyérmet, ha valakit esetleg a díjak győznek meg), másrészt a küldetését is maradéktalanul betölti.
Annyi biztos, hogy otthon, nyugodt körülmények között még fiatalon kóstoltam először a Vision-t (gyors utánajárással kiderült, hogy ez konkrétan idén áprilisban történt), alig valamivel a bor piacra kerülése előtt, akkor ugyanis vettem a pincétől 3 palackkal. Csikó volt még a bor, feszes, egyenes, de kissé kemény, éles savakkal, citrusos aromatikával. Talán még Chablis-párhuzamot is tudnék vonni, de emlékezetből inkább nem teszem, persze már mindegy, leírtam.
Gincsai Tamás főborász akkor türelemre intett: térjünk vissza a borra ősszel; én is úgy sejtettem, van még hova fejlődnie. Közben azért a pincészet már kivitte a Vision-t fesztiválokra, kóstolókra is, a pincénél is volt hozzá szerencsém a nyáron, októberben is kóstoltam, így szépen figyelemmel tudtam követni fejlődését, és valóban: egyre jobban és jobban tetszett. A savak valamelyest megszelídültek, az alkotóelemek összerázódtak, a bor szedett magára egy kis komplexitást, úgyhogy ideje volt egy újabb elmélyültebb kóstolásnak. Így nyílt ki a jelen írás tárgyát képező palack.
Mennyiségileg 65% furmint képezi a bor gerincét, amelyet 25% hárslevelű és 10% kabar színesít. Az alapanyag a Betsek, Holdvölgy és Nyulászó dűlőkből érkezett, több lépcsős szüretből. Részben acéltartályban, részben hordóban erjedt és érlelődött. Analitikamániásoknak: 6,9 g/l sav, 4,5 g/l cukor, 13,5% alkohol, 10600 palack.
Továbbra sem egy illatbomba: kissé zárt, némi fehér szirmú virágot, neutrális fehér húsú gyümölcsöket, leheletnyi fűszert sikerült belőle kipörgetni. A feszes savgerincnek köszönhetően a korty egyenes, fókuszált és hosszú. Szertelenségüket levetkőzték a savak, élük kicsit legömbölyödött, de továbbra is szép ívet húznak a szájban. A hordó és az alkohol inkább a korty második felében jutnak nagyobb szerephez, de egyiket sem éreztem túlzóan hangsúlyosnak. A citrusos aromák még most is végigkísérik a bort: alacsonyabb hőmérsékleten inkább grapefruit és lime, picit szellőzve és felmelegedve mandarin és pomelo. A vezető ízjegyet képező citrusosságra több réteg is rárakódott az idő múlásával. Őszibarack, zöldalma, zöldfűszerek, középtájékon egy kis krétás-krémes érzet, majd a finis felé haladva vanília és édes fűszerek íze jelenik meg, végül fanyar lecsengés zárja a kortyot. Kristálytiszta, lendületes, precíz bor. 6p (3000 Ft - pincétől)
