Mád, Batthyány utca... nos, végre ez a perc is elérkezett... Jártam már Szepsyék portáján jó két évvel ezelőtt, de akkor merőben más körülmények között: a Szent Orbán napja alkalmából megrendezett nyitott pincék keretében, sok-sok más vendéggel együtt. Szepsy Istvánnal találkozni, néha egy kicsit beszélgetni akkor és azóta is volt néhányszor alkalmam, de lent a pincében eddig még sosem voltam. Most viszont egy kis csoport részeként lehetek itt, az pedig egészen más élmény. (Ezúton is köszönet táncoló medvének; tulajdonképpen ő szervezte meg a kóstolót, de sajnos végül nem tudott velünk tartani.)
(Kilátás a Nyulászóról)
Vasárnap reggel fél 8-ra érkezünk a pincéhez. Az előző, Tállyán töltött, borokban gazdag nap után (beszámoló) kicsit még álmosan, de nagy várakozással tekintünk az előttünk álló délelőtt elé. Rögtön egy rövid "akciójelenettel" indul a látogatás: a Szepsy család egyik házőrzője még az éjszaka beszorult az utcai vízelvezető árokba, éppen az ő kiszabadításán kezd el munkálkodni Szepsy István és veje, amikor a pince felé sétálunk. Mi is gyorsan besegítünk, és az egyik fedőkő eltávolítása után a kutyus visszanyeri szabadságát, hálásan futja körbe az udvart, majd megy a dolgára.
Amíg a csapat másik, egyenesen Budapestről ide tartó szekcióját várjuk, elnézegetjük a teraszon található köveket, fosszíliákat, a Nyulászó-dűlő különböző mélységben fekvő talajrétegeiből vett mintákat tartalmazó "vitrint", közben betér valaki egy palack borért... ezen a teraszon üldögélve szinte megállni látszik az idő. Miután mindenki megérkezik, teszünk egy nagy kört a dűlőkben, időnként meg-megállunk, kiszállunk, körbenézünk, gyönyörködünk a kilátásban. Szepsy István közben folyamatosan mesél: tervekről, klónkísérletekről, a tállyai területek (újra)felfedezéséről, a Betsek-dűlő potenciáljáról, amit csak az utóbbi években ismert fel igazán.
Aki hallotta már beszélni Szepsy Istvánt, az tudja, hogy nem egy "showman-alkat", szerényen, halkan, manírok nélkül beszél, mégis tökéletesen leköti a közönségét, amely csendben hallgatja (issza :)) szavait, miközben a mádi mester derűs nyugalma szép csendben mindenkire átragad. Most sincs ez másként. Távol álljon tőlem, hogy ezoterikus élményként próbáljam lefesteni ezt a Mádon töltött délelőttöt, de tény, hogy az ember Szepsy István, a dűlők, és a borok együttes hatása alá kerülve könnyen megfeledkezik minden gondjáról és csendben mosolyogva élvezi, hogy kicsit kiszakad a nagyvárosi mindennapok forgatagából.
A dűlőtúra után lemegyünk a pincébe borokat kóstolni, ahol vendéglátónk meglehetősen impozáns sort tár elénk.
A Szepsy borokkal kapcsolatban vegyes tapasztalatokra tettem szert az utóbbi években. Az édesek kivétel nélkül mindig remekeltek (sőt!), a száraz borok esetében nagyobb volt a szórás: ezek közül némelyek egészen lenyűgöző élményben részesítettek, míg mások kevésbé győztek meg. Szepsy István maga is elismeri, hogy egyes tételeknél bizony volt palackvariáció, ezt 2013-tól az üvegdugós lezárás bevezetésével igyekeznek kiküszöbölni. A másik fontos változás: a száraz tételek jó része immár hűtött acéltartályban erjed.
A termékpalettát illetően száraz borban teljesen a furmintot helyezik előtérbe, a hárslevelű és a muskotály az édes borokba kerül majd. A tokaji borászlegenda szerint az első osztályú dűlők képesek megmutatni potenciáljukat, egyedi karakterüket száraz és édes borban egyaránt, ezért a jövőben a pincészet célja, hogy ezekből a dűlőkből szelektáltan száraz furmintot és aszút is palackozzon, természetesen az évjárat biztosította lehetőségek figyelembevételével.
Most pedig következzenek a borok:
Hasznos 2013
Lassan nyíló visszafogott illatában kis fűszer, némi sárga húsú gyümölcs, ananász, körte. A hosszan tartó, virgonc savaknak köszönhetően feszes, a kis maradékcukor miatt mégis kedves és arányos. Szepsy-borhoz képest szinte könnyed. Szájban is frissesség, kedves gyümölcsösség, őszibarack, körte, finom fűszeresség, pici vanília és trópusi gyümölcs jellemzi. Elegáns és lendületes. Korábban is, és most is tetszett. 6p+
Szent Tamás 2013
Kis szellőztetés után némi virágosság, összetett fűszeresség áramlik a pohárból. Nagyon komplex, tömör és gazdag, egymás után tárulnak fel az újabb és újabb rétegek: őszibarack, körte, édes citrusok, remek szegfűszeges-vaníliás fűszeresség. Hatalmas beltartalom van benne, a jó egyensúly megtartása mellett. Nagyon tetszett, komoly potenciál lehet ebben a borban. 7p+
Szepsy 2011
Bodrogkeresztúri dűlő, a Kakas szomszédságában helyezkedik el. Sok fűszer és érett fehér húsú gyümölcs tárul fel illatában. A korty puha, krémes, széles, sima savak által keretezett. Ízében az őszibarack, fűszerek dominálnak. Kissé lazább szerkezetű, gömbölyded tétel, enyhén emelkedett alkoholérzettel. 6p
Urbán 2011
Érettebb, teltebb illat az eddigieknél: capuccino, nyári alma, érett fehér húsú gyümölcsök. Hosszú, egyenes, száraz érzetű, kissé dísztelen bor, pici cserességgel, az új hordó fűszereivel, vaníliával, visszafogott gyümölcsösséggel, őszibarackkal. 6p-
Furmint 2008
Nyitáskor eléggé fülledt, utána elsősorban a palackérettség jegyeit mutatja. A korty telt, öblös, lágyabb érzetű savakkal operál, egy kis feszességet hiányoltam belőle. Ízében édes alma, őszibarack, kávé, pici füst. 5p+
Úrágya 2003
Címkézetlen palackból kerül elő, bontás közben Szepsy István azt mondja, hogy ez a 2008-as Szent Tamás lesz, majd az első szimatolás után megnézi a dugót és mosolyogva helyesbít, hogy véletlenül másik palackot emelt el és bontott ki a sorból, ez valójában a 2003-as Úrágya. Nos, illat alapján (is) én elhittem volna, hogy ez a bor 2008-as.
Édes, érettséget már hordozó, de egyáltalán nem öreg illat: törökméz, kávé, érett gyümölcsök (leginkább barack), finom fűszeresség. Nagy test, ezzel arányban álló, széles, kerek, de szépen dolgozó savak, érett barack, fűszerek, kis palackbuké, finom kövesség, remek egyensúly. Majd' 12 évesen is remek. 6p+
Szent Tamás 2008
Illata összetett, gazdag, rengeteg fűszerrel, köves jegyekkel, a háttérben kevés csonthéjas gyümölccsel. Nagy test, döbbenetes beltartalom, de mindezt úgy éri el, hogy végig arányos marad, és nem bicsaklik meg a korty íve. Komplex, nehezen szálazható, gazdag fűszerességgel, fehér és sárga húsú gyümölcsökkel, érett barackkal, köves ásványossággal, finom vaníliával. Utóíze egészen elképesztően hosszan megmarad. 7p+
Szamorodni 2009
170 g/l maradékcukor. Hűvösebb hangulatot árasztó, sárgabarackos, trópusi gyümölcsös, körtés illattal nyit, majd egyre több gyógynövényes, ánizsos, mentás jegy tűnik fel, ami fokozza a hűvös érzetet. Ízében is tiszta gyümölcs, kis méz, gyógynövények és fűszerek. Tiszta, finom, kicsit lazább szövésű, közepesnél hosszabb lecsengéssel. Továbbra is úgy érzem, hogy elmarad a 2008-as elődtől koncentrációban és gazdagságban, de persze így is szép. 7p
6 Puttonyos Aszú 2007
258 g/l maradékcukor. Illata kissé visszafogottabb a vártnál, de kétségtelenül gazdag. Aszalt kajszi, karamell, rengeteg trópusi gyümölcs, fűszerek, méz. Krémes, telt, viszonylag lágyabb savakkal operál, mondhatni, hogy enyhén édességhangsúlyos, de elképesztően gazdag, koncentrált és hosszú, úgyhogy ez részemről már tényleg csak szőrszálhasogatás. 9p-
6 Puttonyos Aszú 2008
Elméletileg ugyanaz a tétel, amit a tavalyi VinCÉn kóstoltam, akkor pedig 203 g/l maradékcukrot tartalmaz. Trópusi gyümölcskosár, kajszilekvár, édes körte, rengeteg aszalt gyümölcs, kis grillázs, nagyon finom fűszeresség, a végén méz... Igazából sorolhatnám napestig, annyi íz- és illatjegyet felvillant a hosszú-hosszú percek alatt. Döbbenetesen mély, koncentrált és gazdag. Nagyon fiatal, de máris elképesztő mélységeket mutat. Még az előző bornál is jobban tetszett. Vastag 9p
Szepsy Istvánnak köszönöm szépen a vendéglátást, a dűlőtúrát és a remek kóstolót.