Feltehetően sokan jártak már úgy, hogy régóta fenték a fogukat arra, hogy egy féltve őrzött palack bort méltó körülmények között, a megfelelő kontextusban, a megfelelő társaságban kinyissanak, a palack pedig csak várt és várt elkerülhetetlen sorsára. Tapasztalatból mondom, hogy számos esetben az ilyen "tökéletes" alkalmak nehezen jönnek el. Ellenben időnként az is előfordul, hogy két telefon és minimális utánajárás is elég, és másnap már ott várja a bor a dekantálóban, hogy a csendes elmúlás helyett életpályájának csúcsa közelében érjen útjának dicső végére. Ez a poszt most egy ilyen ritka alkalomnak köszönhető, amikor tényleg a bor varázsolta ünneppé az átlagos hétköznap (na jó, péntek) estét.
Előrebocsátom, hogy Brunello-fronton nem vagyok egy rutinos versenyző. Persze kóstoltam néhányat az utóbbi évek során, de ezek nagy részébe csak valamilyen rendezvényen botlottam bele. Olyan alkalom tehát, hogy nyugodtabb körülmények között csavarodjak rá egy Brunelloval teli pohárra, nem sokszor adatott meg, és várhatóan ezek nem is fognak elszaporodni. A Műv.Alkeszen ellenben alföldi merlot több remek írást szentelt a témának, érdemes szétnézni.
Török Csaba (2HA) világított rá egy beszélgetésünk alkalmával, hogy a legjobb Brunello di Montalcinok jó része többnyire el sem jut Magyarországra, holott a borvilágban ismert "mainstream" nevek mellett számtalan kistermelő készít kiváló borokat. A jelen írás két főszereplője is előbbi halmazba tartozik, azaz ismert, nagy borászatok produktuma, akik ráadásul annak idején alaposan kivették a részüket a Brunellopoli néven elhíresült botrányból. (Röviden: néhány évvel ezelőtt több termelőt azzal gyanúsítottak, hogy az eredetvédett Brunelloba a sangiovese mellé más fajták borát is házasították. Végül többek között az itt szereplő két borászatot is elmeszelte a bíróság, amelynek eredményeképpen rengeteg Brunello di Montalcinot, Rosso di Montalcinot és Chianti Classicot visszaminősítettek IGT Toscana Rossová. A birtokok tehát megjárták a maguk kálváriáját, de azóta elvileg minden rendben, és a Brunellok és Rossok csak sangiovese-t tartalmaznak.) Lehet tehát ezeket a nagybirtokokat kevésbé szeretni, de ez a két palack élvezeti értékén nem rontott, két remek bor került a poharunkba.
Montalcino (a kép forrása: visititaly.com)
Ami a 2009-es évjáratot illeti, a legtöbb forrás nagyon jónak, bár nem kiemelkedőnek ítéli meg. Az év első hónapjaiban lehullott esőnek köszönhetően a talajban megfelelő mennyiségű nedvesség maradt, amelynek köszönhetően tavasszal végig egyenletes volt a növekedés és a fejlődés. A nyári forróság és szárazság hatását szintén a talajban megmaradt nedvesség ellensúlyozta többé-kevésbé, végül a szőlő tökéletesen beérett. A forró nyárnak köszönhetően viszont a borok egy része az átlagnál gyorsan fejlődik, ezek hamarabb fogyaszthatóak, könnyebben megközelíthetőek.
Castello Banfi Brunello di Montalcino 2009
A Montalcinotól délre elterülő dombos vidékeken fekvő 170 hektáros ültetvényről származik az alapanyag. A gondos kézi szüretet és fürtválogatást követően a must ellenőrzött hőmérsékleten acél-tölgyfa hibrid tartályokban megy végbe 10-12 nap alatt. Ezt követően a bor 2 évig érlelődik 350 literes francia, valamint 60 és 120 hl-es szlavón tölgyfa hordókban, majd további 8-12 hónapot a palackban, forgalomba hozatal előtt. (James Suckling 91/100 , Wine Enthusiast 88/100, Jancis Robinson 15/20)
Mély és tiszta illat fogad, amely sokat változik a pohárban: meggy, erdei gyümölcsök, kis rózsás virágosság, rétegzett fűszer, leheletnyi dohány, föld, bőr, majd tejszín, cseresznye és szamóca követi egymás. Jó savak, és közepesnél több, kicsit poros állagú tannin adják a vázat a test közepes. Elég tömör és koncentrált, mégis elegáns tud maradni. A másik borhoz képest könnyedebb, karcsúbb, és talán fejlődésben is előrébb jár. A korty gördülékeny, sima és zamatos, meggyel, cseresznyével, piros bogyós gyümölcsökkel, fűszerekkel, pici bőrrel, érintésnyi vaníliával. Kortyról kortyra tárulnak fel rétegei, az egyre több fűszer és gyümölcs. Érdekes, hogy bár jobban megközelíthető, mint a másik bor, vannak tartalékai: az elsőre is lehengerlő, míg emez lassabban, de biztosan hódít. Nem vagyok benne biztos, hogy lesz már ennél sokkal szebb, de ezt a formát feltehetően még évekig képes lesz megőrizni. Erős 7p (91) (kb. 35 EUR)
Marchesi Antinori Pian delle Vigne Brunello di Montalcino 2009
A Pian delle Vigne birtok Montalcino városától 6 kilométerre délre található 184 hektáros terület, amelyből 165 hektár van szőlővel beültetve. Az ültetvények délkeleti kitettségűek, 130-200 méter magasan terülnek el, talajuk meszes-agyagos, kavicsokban gazdag. Júliusban és a szüret előtt is volt fürtválogatás, csak a legszebbeket hagyták meg. A bogyózást, zúzást követően 15 napig rozsdamentes acéltartályban megy végbe az eredés, 27 Celsius fokos maximális hőmérsékleten. A bor teljes almasavbomláson megy keresztül, és két évig 30-80 hl-es tölgyfahordókban érlelődik. A palackozást több, mint egy éves palackos érlelés követi. (James Suckling 94/100, Wine Enthusiast 92/100, Jancis Robinson 16/20)
Nyitáskor erősen animális volt, de a másfél órás dekantálás sokat szelídített rajta. Elsőre azért még így is az animalitás csapja meg az ember orrát, a bőr után viszont sok fűszer is érkezik, mellette cseresznye, szárított virág, maraschino, gyömbér, vanília, kortalan piros bogyós és erdei gyümölcsök. Élénk, kiváló intenzitású savai stabil gerincet adnak a kortynak, szinte vibrál, szépen fejlődik és nagyon hosszan tart. A tannin közepesnél több, kissé még fiatalos, de selymes textúrájú, és a korty lendülete is elviszi magával, nem a - egyébként minőségi - hordó dominál. Kikezdhetetlen szerkezet, izmos test, remek intenzitás, koncentráció és hossz jellemzi. Nagyon gazdag, rétegzett, kortalan piros bogyósok, azaz a gyümölcsösség teljes spektruma, a frisstől az aszaltig. Cseresznye, szamóca, málna, szeder, erdei gyümölcsök, sok fűszer, kakaó, füst, dohány és bőr. Már most remek bor, de érzésem szerint még messze nincs a csúcson. 8p (93) (13300 Ft - Bortársaság, a legtöbb boltban már a 2010-es évjárat kapható)
(Belövő borként egy már néhány napja nyitva álló elismert villányi termelő középre pozicionált bora szolgált. Kedveltük is, de hogy mekkora visszalépés volt az Antinori után kíváncsiságból visszakóstolni, azt kóstolótársam találóan úgy fogalmazta meg, hogy "a Pian delle Vigne után a villányi legfeljebb egy gyümölcsszörp komplexitásával dicsekedhet".)