FIGYELEM! Ma rendhagyó módon kedves olvasónk, kommentelőnk, Silvousplait írását olvashatjátok, egyenesen Franciaországból!

La Percée du vin jaune, 2015. január 31. - február 1., Montigny-lès-Arsures (1. rész)

Tudják, az a felgyűrődött, kifli alakú mészkőhegység a francia-svájci határon, az a Jura. Szegény vidék, rusztikus vidék, termőtalaj helyett völgykatlan, folyó és vadregény. De ahol csak legeltetni és szőlőt művelni lehet, mindig kitűnőek a sajtok és a borok. A borvidék kétezer hektárja a kifli domború oldalán nyolcvan kilométer hosszan, nyugati, dél-nyugati fekvésben, 200-500 méter közötti magasságban található. Az agyagos-mészköves talajt a szivárvány minden színében pompázó márga egészíti ki, mely a boroknak tökéletesen egyedi ásványosságot kölcsönöz.

Ahhoz képest, hogy kétezer hektár, ez az egyik legváltozatosabb francia borvidék. A három vörös fajta enyhe kisebbségben: a "jövevény" pinot noir szépen zárkózik fel az irigyelt burgundiai szomszédhoz. A két bennszülött szőlő közül a sillerszerű poulsard (ploussard), úgy mondják, a kockás terítős mindennapoké, a mindössze 95 hektáron létező trousseau pedig a vasárnapi fehér abroszé. (Néha fordítva.) Ami a fehéreket illeti... igen, itt készül minden rendes borszerető magyar ember mumusa, az oxidatív stílusú (és nem oxidált !) fehérbor. Sok francia is húzza persze az orrát, ezért a Jura-borok többségét ma is helyben fogyasztják el - az idelátogató felvilágosultak, no meg a valamit tudó angolszászok és japánok nagyobb örömére, akik kedvéért az export is szépen lassan beindulni látszik. Azért a chardonnay, ha ouillé, vagyis töltögetett, vagyis nem oxidatív, vagyis helyi nevén floral típusú bor, fantasztikusan jó. Töredékáron szorongatja Burgundiát. (Variánsa, a melon à queue rouge, "vörös farkú dinnye" talán még többet is tud, de vesztére kevésbé termelékeny.) A másik fehér fajta, a traminerek családjába tartozó, Svájcban heida ("pogány") néven futó savagnin sokban hasonlít a furminthoz: nagy cukorgyáros, savai masszívak, későn is érik. Ennek ellenére szép száraz floral bor lesz belőle, és egyre többen erre a stílusra esküsznek. De ne várjon többet a közönség a mumusra hiába, beszéljünk a darabban tartott, helyileg typének hívott borokról is. Ezek aránya régen alacsonyabb volt, és egy idő óta ismét folyamatosan csökken. A jól elkészített non-ouillé (azaz nem töltögetett) bor valódi különlegesség. Bár aromái (dió, zöld dió, curry, kurkuma, birs, mogyoró, a Jurában gyakori kucsmagomba, mézeskalács, szerencsendió stb.) tökéletesen egyedivé és azonnal felismerhetővé teszik, a bor élvezeti értékét mégis főként a feszes ásványosság, az élénk, intelligens savszerkezet, valamint az oxydation ménagée, vagyis az irányított oxidáció mértéke szabja meg. Ez utóbbi nehéz mesterség; természete és mértéke alapján a jó borász munkája vakon kóstolva is felismerhető. A jól sikerült oxidatív borokban hordóízek legtöbbször nem észlelhetőek. A typé-bor főként savagnin-ből készül: általában 2-3 évig lakik töltögetés nélkül a hordóban. Ha azonban klasszikus erjedést követően 228 literes burgundi pièce-berakják, felületén, mint a sherrynél, kialakul a további oxidációtól védő és aromadúsító élesztőhártya (Saccharmyces cervisiae), és a borász vár minimum 6 évet és 3 hónapot, akkor vin jaune (sárga bor) lesz belőle. (Vagy château-chalon, ami szintén vin jaune, csak egy gyönyörű, sziklatetőre épült kis falu külön, 50 hektáros apellációja.) Közben persze 1 liter borból kb. 38% elpárolog, ezért a vin jaune 62 cl-es, egyedi palackot kap, amit clavelin-nek hívnak (a képen középen kétszer). 75 hónap türelemjáték (ecet lesz? nem lesz ecet?), egy külön (melegebb és szellősebb) pincehelység egyszerre 7 évjárat borainak, a jelentős borveszteség tudomásul vétele - és íme, itt az évszázadokig is eltartható végeredmény, amiért néha nem átallnak 35 Eurót is elkérni. (Egy 1774-es palack 2011-ben 57.000 Euróért kelt el árverésen.) Bár a hozzávaló szőlőt maximális érettség mellett szüretelik, a vin jaune kivétel nélkül száraz bor. Alkoholtartalma viszont magas: 14-16% is lehet.

Ez a besorolhatatlan, kóstolásakor nagy nyitottságot és türelmet igénylő bor évente egy kétnapos hétvégét mindenképpen megér. Ez lett a Percée du vin jaune, vagyis a sárga bor ünnepélyes csapra verése. A hosszú érlelési időre való tekintettel mindig a 7 esztendővel ezelőtti évjárat kerül terítékre, idén tehát a 2008-as. (A borokat az ünnep idejére természetesen lepalackozzák már, a program kedvéért azonban mindig hagynak pár hordóval.) A Percée-t minden évben más borászfalu (-város) rendezi, 2015-ben Montigny-lès-Arsures, Arbois-tól néhány kilométerre északra. Általában 65-70 pincészet, nagykereskedő és termelőszövetkezet jön el (idén 66). A nem helybéli borászok számára pincéket és garázsokat adnak kölcsön, így a szabad levegőn árusítani nem kell. Nem csak a vin jaune-ról szól ez a hétvége, mindenki azt és annyiféle bort hoz, amennyit jónak lát, amiből aztán a széles néptömegek, a Jura-borok elhanyagoltnak és ismeretlennek hitt státuszát meghazudtolva, meglehetős bátorsággal vásárolnak, de főként fogyasztanak. Ha más nem is, de a borok árfekvése azért meglehetősen józan: 10-20 Euróért valódi, jól érlelhető kincsekkel leszünk gazdagabbak.

A nagy francia hagyományokat általában tekintve a Percée du vin jaune történelme évszázados is lehetne, pedig idén csak 19-ik alkalommal rendezték meg. A látogatók száma persze az időjárástól függ (idén tisztes mennyiségű hó és sár), de rendre eléri a 35-40 ezret (50 ezer is volt már). A vasút a környező nagyvárosokból (Dijon, Besançon) indít különvonatokat, és a jegy árában tíz darab kóstolócédula és a kóstolópohár ára is benne foglaltatik. Tekintettel ugyanis a széles néptömegek és a szerényebb borkészletek közötti diszkrepanciára, a kóstoló se nem ingyenes, se nem korlátlan. A 14 Euróba kerülő tízdarabos blokk 4 darab vin jaune, 4 db fehér- és / vagy vörösbor és 2 db különlegesség (habzóbor, desszertbor, likőr) megkóstolására jogosít fel. Ha elfogyott, venni kell a következőt. Az élelmesebbek mások fel nem használt céduláit kunyerálják el.

Bizonyára nem én vagyok az első, aki megfogalmazza, hogy egy fesztivál színvonalát a hiányzók névsorával kell mérni. Mi jártunk már a 2007-es Percée-n, ahol láthatóan borszerető, borértő középkorúak és nyugdíjasok ünnepélyes csöndben vagy kulturált jókedvvel járták az alkalmi pincéket, és a borászok listájával bárki elégedett lehetett. Úgy fest azonban, hogy minél többször rendezik meg, úgy minden rendezvénynek hasonló a sorsa: tündökletes hetérából kamionos ringyó lesz. A Jura borai sokkal többet érdemelnének, semhogy a gátlástalan és pénzzel jól kitömött nagyvárosi aranyifjak részegen ordítozzák szét ezt a két napot. Mi marad a borból? Pusztán az alkoholtartalma. Ha ez demokrácia, úgy a valóban borszerető kisebbségre súlyos napok jártak Montigny-lès-Arsures 5-600 éves borászházai között. A pultoknál néha ötvenen álltak sorba - bármit megkérdezni, megtudni teljes lehetetlenség volt. Fél deci bor a pohárba, miközben hátulról már az ember sarkát tapossák. Ha akadt is véletlenül egy négyzetméternyi hely, ahol az ember a borával egyedül maradhatna, az ordítozás, valamint a hangszórókból támadó "Felicitá" italopop, Flashdance, ABBA és hasonlók azonnal meghiúsították az összpontosítást. Riadt borászarcokat láttunk, akik vagy naivak voltak, vagy nem tehették meg, hogy kimaradjanak ebből a hacacáréból. Az önfeledten hancúrozó többségből bárki megsértődött volna, ha nem nyilvánítják elkötelezett borrajongónak. Eközben az arbois-i vasútállomástól néhány perc sétányira lévő történelmi belvárosban a helybeli borászok vasárnap is nyitva tartó üzletei kongtak az ürességtől. Pedig itt, mint akárhol és többnyire Franciaországban, valóban ingyen meg lehet kóstolni bármennyi bort, mindenfajta vásárlási kötelezettség nélkül - nyugodt körülmények között!

Felemás hétvége volt ez, finoman szólva, ahol a feloldozást olyasfajta bensőséges dolog hozta meg, mely egyébként a jó Jura-bornak is kijárt volna. Egy háromszáz éves, felújított vízimalomban kaptunk szállást. Egy ott talált könyvről van szó, La parole de Pierre a címe. Egyedül az ilyen könyvek kedvéért is érdemes franciául megtanulni. A riportkötet az 1937-ben született Pierre Overnoy-val készült, aki a Jura nagy öregjeinek egyike. 1968-ban készített először bort, és életében soha vegyszerekhez nem nyúlt, 1984-től kezdve pedig minden bora kénmentes. Az ő kétszáz oldalon elmesélt élettörténete mutatja meg ennek a borvidéknek a valódi arcát, mélységét és bölcsességét. Az ősöreg vízimalom csendes esti szobájában mérhetetlenül messze esett tőlünk a bazárba szorult nagyvilág bántó és felszínes ricsaja.

Gyöngyszemek a sárból:  

Château d'Arlay, Vin Jaune 2007 - Franciaország legrégebbi "borászkastélya" 1070-ben (!) kezdte meg működését. A várfal romjai között felépült új kastély és jelenlegi birtokközpont a 18. század közepéről való. 30 hektár, arisztokrata családok nemzedékei komoly burgundiai érdekeltségekkel (Marquis de Laguiche). A kóstolt vin jaune ennek megfelelően szinte arisztokratikusan szikár és férfias. Egyes kóstolók nagy felföldi whiskykhez hasonlítják a vin jaune-t. E tétel alapján abszolút jogosan. Még néhány évtized érlelés jót fog tenni neki. (32 Euró) További információ: http://www.arlay.com

Le Caveau de Bacchus - Lucien Aviet, becenevén Bacchus, a Jura nagy öregjei közül való. Se e-mail cím, se weboldal, a borok 95%-a a pincénél, Montigny-lès-Arsures-ben talál gazdára. Az 1960-ban alapított birtoknak 50 esztendeje visszajáró törzsvevői is vannak. Konzekvensen szamóca ízű, hosszan érlelhető, életvidám trousseau-i referenciának számítanak a Jurában. Mi most egy tömör és ásványos melon à queue rouge-t (2011, 9 Euró) és egy gyömbéres, currys, szélesen hömpölygő vin jaune-t kóstoltunk (2006, 30 Euró). Amilyen a Bacchus, olyanok a borok is: derűsek, huncutak és néhol kicsit hamiskásak is.

Michel Gahier - Autodidakta, visszahúzódó borász, jelenlétével meg is lepett bennünket. Őt viszont a nagyvárosi hordák lepték meg; láthatóan idegenkedett tőlük. Hat hektár, sajtpapír nélküli bioborászat, ászokhordók, minimális kén, az is csak a palackozáshoz. Hangsúly a talajmunkán. Borai mennek a szélrózsa minden irányába, főként Japánba és az Egyesült Államokba, így vásárolni nem, csak kóstolni lehetett. A palackokon nem voltak címkék, de ez a franciáknál nem ad okot gyanakvásra. Michel Gahier mindig olyan borokat készít, amilyeneket ő is szeret. Ugye, milyen egyszerű ? A gördülékeny chardonnay csupa életvidámság, lendület. A 80 éves tőkékről származó trousseau-t harapni lehet. Olyan, akár egy békebeli falusi kenyér. Ezeket a borokat ma, jövőre és 5-6 év múlva ugyanazzal az örömmel lehet kóstolni. (A lefényképezett palack korábbi beszerzés, dűlős tétel, bolti ára kb. 15 Euró.) Se e-mail cím, se weboldal. Egy jó ausztrál beszámoló itt érhető el.

Domaine Villet - 1900 óta létező birtok Arbois-ban, 1988 óta hivatalos bio minősítéssel. 5,4 hektár. Se a címkék, se az öreg ászokhordók nem változnak az évtizedekkel: a modern világ, úgy tűnik, messze elkerülte ezt a pincészetet. Van idő mindenre, a komótosság pedig igenis erény. Példa erre ez az ízletes, enyhén oxidatív stílusú, sós karamellára és mézeskalácsra emlékeztető, 1997-es (!) chardonnay, amit rongyos 12 Euróért kaptunk meg. További információ: http://www.domaine-villet.fr

Domaine de la Pinte - A maga 34 hektárjával igazi nagybirtoknak számít a Jurában, 1999 óta bio, 2009 óta biodinamikus minősítéssel. Elunva a fesztiválos zűrzavart, vasárnap kóstoltam a pincészet belvárosi üzletében, jóleső csend kellős közepette. Az öt bor közül a 2011-es melon à queue rouge ásványos és koncentrált dolgozat, a közeli rokon chardonnay-t időnként jellemző behízelgő vonásoktól teljesen mentes, őszinte bor (19 Euró). A 2007-es, nem oxidatív, 5 évig seprőn, ászokhordóban érlelt savagnin nagyon nagy bor. Olyan, mint amikor az embert meglepik egy szépen megkomponált virágcsokorral. Egy időben pedig olyan, mintha egy arab fűszeres kincsei felett szippantanánk bele a levegőbe. (18 Euró) További információ: http://www.lapinte.fr

Végezetül, tanulságképpen, az éttermekben elfogyasztott borokról: mind a 2010-es chardonnay-savagnin Frédéric Lornet-től, mind pedig a 2009-es savagnin a Domaine de la Reine Jeanne-tól a széles szortimenttel rendelkező két birtok alapbora. Pinceáruk valahol 8 és 10 Euró között lehet. Kifogástalanul egyensúlyos, "időtlen" borokat kaptunk, ha úgy tetszik, a régi szép céhes időket idéző valódi iparosmunkákat. Nem puccos helyekre, hanem egyszerű vidéki éttermekbe ültünk be.

Azt hiszem, ahol az alapok rendben vannak, bátran élvezhetjük a felépítmény szépségeit is.