Egy időben nagyon rá voltam állva szellemileg Loire-menti borokra, sajnos effektíve mégis relatíve ritkán jutottam hozzájuk. Amikor mégis, akkor eddig elsősorban a chenin blanc irányában próbáltam tapasztalatokat szerezni, ami ugye Touraine és Anjou vidékek felé való nyitást jelenti. Érdekes tény viszont, hogy a Loire nem ezekkel a borokkal szerzett először nemzetközi hírnevet, hanem a Muscadet-val. Menő éttermekben tenger gyümölcsei, főleg osztriga, rák mellé elvileg nem lehet ettől jobban passzoló bort párosítani.
Képzeletben a Loire torkolatánál, Nantes környékén járunk. Kicsit tisztázva a fogalmakat, a Muscadet nem szőlőfajta, hanem ennek a bornak a neve. A hozzávaló fajta a chardonnay egyik rokona a melon de bourgogne. Muscadet-t több körzetben is készítenek, de a túlnyomó többségük Sévre et Maine nevű appellációban születik. A palackokon a sur lie nem csak annyit jelent, hogy finom seprőn tartva is érlelik a borokat, hanem konkrétan a seprőn tartott bort lefejtés nélkül palackozzák közvetlenül az erjesztés céljára használt alkalmatosságból.
A Muscadet klasszikusan egyszerűbb, fiatalon fogyasztandó bor, ám, mint minden ilyen sztereotipiával megbélyegzett bor esetén itt is kísérleteznek terméskorlátozottabb, koncentráltabb, hosszabban érlelt, hosszabban eltartható nagyobb borokat is készíteni. Ismerkedés gyanánt beszereztem egyet-egyet mind a két stílus képviselői közül.
Dom.de la Chauviniere: Muscadet Sévre et Maine Sur Lie 2013
Tiszta, kicsit semleges illat hűvös, rigid citrusossággal, kövességgel, sóssággal, kissé champagne-ra hajazó élesztős jegyekkel. Szájban karcsú-közepes test mellett egyáltalán nem súlytalan, a maga neutrális ízei (valójában annyira nem is az, csak a citrusos-sós-tengervizes jegyek bárminemű vidám-színes-kedves típusú asszociációkat nélkülöznek) elég jó intenzitásúak, szerkezetileg is közepesen tömör. Csontszáraz, frissítő, egyszerre szikár, de mégis kellően lekerekedett, legalábbis a vibráló savkészlet szépen integrálódott, sehol egy él. Közepesen hosszú. Nem rossz. Nagyságát tekintve lehet, hogy inkább csak 5, élvezeti értékét is belekalkulálva eléri szűken a 6 pontot, valahol meg lehet érteni miért lehet ezt annyira szívesen nyakalni tengeri fogások mellé. 7 Euro környékén korrekt fogás.
Dom. de la Louvetrie (Jo Landron) : Muscadet Sévre et Maine Cuvée Haute Tradition Sur Lie 2010
Gneiszes-kvarcos talaj, 35 hl/ha hozam. A bor 11 hónapos hordós érlelést (5-600 literesekben) is kapott seprőntartással, battonage-zsal. 5-6 éves érlelhetőség, nagy évjáratokban esetleg több is. Barátságosabb illat, érett alma, diszkrét fás jegyekkel, Huet-borokra emlékeztető intenzív ásványosság, némi mézes-szalmás díszítéssel, illetve itt is a pezsgőkre emlékeztető élesztős-kenyérhajas aromák. Szájban kevésbé győz meg. Közepesnél nagyobb testű, semleges ízű, krémesen sima tapintatú korty. Nem különösebben mély anyag, egy fél lépéssel ugyan nagyobb, mint az előző, ugyanakkor hiányzik belőle az a jól eső vibráció, ami annyira szépen frissítette az élményt. Érett, kerek, ugyanakkor fajsúlyos savak kísérik a közepesnél némiképp hosszabb lecsengés erejéig, kis cseresség a végén, de összességében jól összerakott, egységes bor. 6 pontos illat, 6 pontos nagyság, de öröm meg egyáltalán nem sok. Inkább olyan minek ez az egész érzetet hagyott hátra. 18 Euro.
