Járt már néhányszor Burgundia kis szegedi „klubunkban”, de valahogy mindig a pinot oldalról közelítettük a kérdést. Épp időszerű volt már a másik szemszögből is villantani valamit a díszes társaságnak Burgundia nagyságából. Annál is inkább, mert ha belegondolok, az elmúlt 5 évben egyszer se volt célirányosan chardonnay-ra épülő kóstolónk.
Az volt a terv, hogy több appellációt, évjáratot érintve haladjunk egyre magasabbra, persze módjával, figyelve arra, hogy a költségek tűréshatáron belül mozogjanak. Többen kérték, hogy próbáljak néhány kimagaslónak tartott hazai chardonnay-t is csempészni a sorba. Igyekeztem ennek eleget tenni, de óva intek bárkit, hogy a kóstolót hazai VS burgundi párbajnak értékelje, sem árban, sem szintben nem összemérni való tételekről van szó, így tényleg csak a játék kedvéért történt. A teljesen különböző kategóriájú tételek jelenléte miatt nem vakon kóstoltunk, igyekeztem várható érték szerint sorba rakni a tételeket.
Következzék a sor:
William Fevre: Chablis 2012
Chablis Burgundia központjához, a Cote d’Orhoz képest jócskán távolabb, észak-nyugati irányba található, közelebb Párizshoz, illetve Champagne-hoz. Sajátos geológia, egy elsüllyedt-mészkőmedencének a földfelszín fölé kibúvó széle. Mészkőben, márgában, agyagban, tengeri fosszíliákban gazdag elegy, melyet a La Manche csatornán túli Kimmeridge-ről neveztek el, ugyanis az említett medence másik pereme ott bukik a felszínre, szintén hasonló geológiai összetételben. A Chablis borok kristáytiszták, acélosan kemények, sajátosan minerálisak. Klasszikusan az alapanyag nem igazán lát fát, bár egyre inkább megvan a hordós érlelésű chablisknak is a maga termelői, illetve fogyasztói. A William Fevre a borvidék egyik legismertebb nevű birtoka. Az ötvenes években alapította a névadó William Fevre, a mérete az induló 7 hektárról az ezredfordulóra 50 hektárrá duzzadt. 1998-ban visszavonult és eladta a Joseph Henriot pezsgőháznak. Az új borász Didier Séguier a Bouchard negociant háznál dolgozott korábban és színrelépése óta sokat csökkent a korábban nem mindenki által kedvelt újfa aránya. Jelen borunk Chablis belépő szintű birtokbora. Kézi szüret, nagyon kíméletes préselés, gravitációs mustmozgatás. Évjárattól függően, de nagyjából 90%-a tartályban erjed és érlelődik, a fennmaradó 10% lát hordót, azt is használtat. Kb. 5 ezer Ft. Bortársaság
Tengervizesen sós, semlegesen citrusos illat, jó adag poshadt fülledtséggel. Ez utóbbi sajnos egész este nem mutat hajlandóságot kiszellőzni, mitöbb egyre zavaróbbá válik. Szájban viszont egyáltalán nem rossz. Közepes test mellett teljesen korrekt az intenzitás mégha a maga neutrális stílusában is. Közepesen tömör anyag, feszes, szilárd, de élektől mentes savak járják át és vezetik a kortyot a közepesnél picit hosszabb lecsengés erejéig. Jó kis bor lenne ez, csontszáraz, frissítő, nem nagy, de profin egyben úgy 5.5-6p határán, viszont az illata, pontosabban a szaga levon belőle, és egyáltalán értetlenül állok előtte, korábbi évjáratokban nem találkoztam vele.
Pannonhalmi Apátsági Pincészet: Chardonnay 2013
Összesen 15 hordónyi chardonnay-ból a legszebb hatot különválogatták. Egy részüket testesebb, más részüket gyümölcsösebb borokat adó élesztővel oltották be. 500 literes Trust hordókban értek kilenc hónapig. Állítólag a borász eddigi kedvenc tétele. 3700 Ft.
Gyökeresen más stílus. Fehérhúsú gyümölcsök, tutti-fruttis jellegű trópusiak, cukrozott konzervananász, sok-sok kókuszos-vaníliás hordó. Kedveskedő, de mégse komoly tartalmat ígér, hanem inkább cicomákkal teleaggatottnak tűnik, szerintem kissé közhelyes jellegű díszekkel. Közepesnél nagyobb test a glicerint és alkoholt tekintve, de az intenzitás még sincs ott, mint a méretek. Édeskés, de mégis súly nélküli gyümölcsösség, az illat ígérte nagyon populáris hordófűszerekkel. Lágy, szellősen kitöltött szerkezet, savai különösebb tartást, lendületet nem adnak, a közepes lecsengést is inkább szétterülve, (semmint fókuszálva) éri el. A visszakóstolások során egyenesen komolytalannak és művinek tűnt. Nem tudom hová kéne korrektül pontozni, lényeg, hogy nem gyütt be.
Légli Ottó: Landord Chardonnay 2011
A 33 hektáros ismert balatonboglári birtok egyik zászlóshajó bora. 500l-es fahordóban saját flórával erjedt, majd érlelődött. Anno a 06-os évjárat hatalmas mérföldkő volt számomra a kezdetekkor.
Az előző két bor között van stílusban. Fehérhúsú gyümölcsök, jól észrevehető, de mégis diszkrétebb fahatás, illetve itt is van határozott sósság, plusz egy kis zavaró fülledtség. Szájban közepesnél teltebb. Intenzitása a mérethez szabottan arányos, jó, de nem kimagasló, akárcsak a koncentráció, úgy általában. Savai épp annyi feszességet, játékosságot nyújtanak, amennyit az alapanyag nagysága megkíván. Közepesen, vagy attól talán picit hosszabb. Alapvetően rendben van, bár semmi nem fog meg benne. A visszakóstolásoknál is hozza kötelezőt, de a sor második feléhez képest sokkal szerényebb. Itt mondjuk 5+, de könnyen lehet, hogy egy vegyesebb hazai sorban már hozná a 6-ost. (a társaság nagyobb része egyébként ezt a Chablis fölé pozícionálta)
Dom. Méo-Camuzet: Hautes Cotes de Nuits Clos St. Philbert Blanc 2008
Az Hautes Cotes de Nuits a Pinot Noir fellegvárát jelentő Cotes de Nuits-hez tartozó dűlők feletti területek gyűjtőneve. A nagyobb tengerszint feletti magasság miatt bizonytalanabb a termés beérése, így általánosságban kevésbé értékes területet takar, de esetenként pont ilyen körzetekből lehet kifogni a legjobb vételeket. Mindenképp érdekes, hogy jelen borunk termőhelye pár száz méterre található a sokszáz euros borokat adó Echezaux grand cru-től. A termelő honlapja szerint az appelláció stílusához képest szokatlanul nagyvonalú borra lehet számítani, melynek fiatalon is ajánlott a fogyasztása, de néhány év érlelést meghálál. Huszonéves tőkék, fahordós erjesztés, battonage, szűretlenül való palackozás. A 15 hektáros birtok egyébként ma elég jól csengő név Vosne-Romanée-ból sok-sok drága borral a szortimentükben illusztris dűlőkből. A múlt század elején alapította Etienne Camuzet parlamenti képviselő. Utána lánya, Maria örökölte, aki gyerekek híján szorosabb kapcsolatot ápoló távoli rokonára Jean-Méo-ra hagyta. Az új tulajdonos De Gaulle tábornok mellett dolgozott, a politikai karrier mellett a birtok irányítása Párizsból történt, a termést ismert házaknak adták el. Az ő fia Jean-Nicolas Méo viszont úgy döntött, hogy Burgundiába költözik, így 1985-től már maguk dolgozzák fel az összes szőlőt és palackoznak saját név alatt. Kb. 25 Euro.
Eddig döcögősen akart beindulni a sor, de most mindenki végre fellélegzett. Érett csonthéjas és trópusi gyümölcsösség, szépen alakuló mézes érettség, dió, mogyoró, diszkrét toastosság. Szebb, intenzívebb, összetettebb bort ígér az eddigiektől. És lőn. Testben mindössze közepes, de mégis intenzívebbek az ízek. A korty második felében tovább folytatódik az elszakadás az eddigi mezőnytől. Tömörsége, izmossága, pengébb savai hosszabban, „fókuszáltabban” fejlődő kortyot eredményeznek. Csontszáraz, tiszta, egészen hosszú lecsengés. Még nem járunk hej de milyen magasan, elsősorban még koncentrációban, mélységet tekintve van hova tovább, de azért ez már igen szép és elegáns bor. 6/7
Dom. Guffens-Heynen: Macon-Pierreclos Tri de Chavigne 2009
A Burgundia szívét jelentő Cote d’Or-tól délebbre járunk, a Cote Chalonnaise és Beaujolais között található a Macon vidék. Főként fehérborok készülnek itt. Zömmel egyszerűbb, vékonyabb tételek adják a Macon Blanc kategóriát, eggyel feljebb a Macon Villages-ban már több esélyünk van némiképp komolyabb borokra is bukkanni. Ezen a kategórián belül mintegy 26 falu jogosult a saját nevét is feltüntetni, mint pl. jelen borunk Macon-Pierreclos. A belga házaspár Jean-Marie Guffens és Maine Heynen 1976-ban hagyták el flandriai hazájukat és költöztek Burgundiába. Szépművészet és építészet után nyergeltek át szőlészet-borászat irányába. 3 év tanulás után 1979-ben vettek néhány parcellát a Macon-Pierreclos magasabb fekvéseiben. Relatív tapasztalatlanságukat lelkesedéssel és ösztönösséggel pótolták. Ma a Macon borvidék talán legizgalmasabb termelőjeként emlegetik őket. A Pierreclos-beli Chavigne 3 hektárján kívül Pouilly-Fuissé-ben is van már jó 5 hektárnyi területük. Jelen borunk alapanyaga 10 és 80 év közötti tőkékről származik. Meredek, 40 fok körüli dőlésszög, ennek megfelelően kézi szüret. Fahordós erjesztés, érlelés, seprőn tartás, battonage, palackozás szűretlenül. 39 Euro
Az előző bor által lefektetett stílus mentén haladunk tovább, magasabbra. Vaskos, de jellegét tekintve kortalanabb gyümölcsök, több, áthatóbb ásványosság, egyáltalán mélyebb, kraftosabb bort ígérő illat. Jól érezhető hordó, de egy pillanatig nem tűnik úgy, hogy ne lenne az alapanyag nagyságához szabva. Elég nagy testű kortyot kapunk. Nagyon masszív anyag, szinte rágható tömör ásványos maggal, fajsúlyos savak által kísért igen hosszan kibontakozó tartalmakkal. Tiszta, finoman krémes konzisztencia, kiváló egység és egyensúly. Na ez igen. 7+
Chateau de Fuissé: Pouilly-Fuissé Les Vieilles Vignes 2008
Az imént taglalt Macon-vidéken belül járunk, ahol 5 falu képez egy kiemelt jelentőségű körzetet, Pouilly Fuissé-t. Domborzatilag is látványosabb, illetve geológiailag is más, lúgos agyaggal kevert mészkő. Adottságokat tekintve itt van a legtöbb esélyünk komolyabb, Burgundiához méltó borokra akadni, már amennyiben megbízható termelők portékái közül válogatunk. A Chateau de Fuissé (40 hektár) talán a legrégibb történelemmel rendelkező birtok a környéken, területén egy 15.században épült tornyocskával. Az 1800-as évek közepétől fogva, immár 5 generáció óta a Vincent család tulajdonában van. Öreg-tőkés válogatásuk a legdrágább boruk, (néhány euroval a dűlőszelektáltak fölött van), ezt tartják a birtok egészét leginkább kifejező bornak. 50 év fölötti tőkékről, újhordós erjesztés, érlelés. 38 Euro
Most is érezhetően az előző két bor által beállított stílust kapjuk. Kortalan gyümölcsösség, finom érleltség, szépen használt fa. Szerkezeti remekmű, közepes-plusz testtel, tömör középpel, vajas-krémességgel, remek induló intenzitással, de még inkább meggyőző finissel. Talán nem annyira koncentrált, mint az előző bor, bár nagyon közel van ebben a tekintetben is, de savban meg vibrálóbb, cizelláltabb, talán emiatt tűnt egy picit hosszabbnak is. Első körben, ebben a sorrendben kóstolva kicsit magasabbra tettem az előző bornál, de a visszakóstolásoknál, fordított sorrendben meg talán az előző tűnt meggyőzőbbnek. Legyen erős 7 pont ő is.
Michel Niellon: Chassagne-Montrachet 1er cru Les Chaumées Clos de la Truffiére 2011
Burgundia szívében járunk, a Cote d’Or délebbi, fehér szempontból jelentősebb Cote de Beaune részének egyik fontos appellációja Chassagne-Montrachet. Bár elég számottevő arányban pinot noir-os körzet is volt, illetve még mindig van belőle jócskán, de felbuzdulva közvetlen északi szomszédjának Puligny-Montrachetnak a nagy fehér sikerein egyre inkább chardonnay-t telepítettek eredetileg vörös bort adó területekre is. Egyébiránt a leghíresebb fehér grand cru-kön, úgy, mint a Montrachet, Batard-Montrachet, osztoznak Puligny-vel. A két körzet fehérei egyébként vakkóstolókon nehezen különíthetőek el, kissé általánosítva Chassagne inkább ad kerekebb, súlyosabb, gyümölcsösebb borokat, szemben Puligny kifinomult virágosságával, ásványosabb-feszesebb karakterével. De ezek mindkét helyen erősen függnek termelőtől, mikroklimától, évjárattól. Michel Niellont mindenképp a meghatározó nevek között emlegetik Chassagne-ban, bár csak 4.5 hektárnyi fehér területe van. A frissesség megőrzése végett a hordókon kívül acéltartályban is erjeszt, az érlelés során 20 százalékot sose haladja meg az újhordók aránya. A Chaume Clos de la Truffiére-t sokan úgy értelmezik, hogy a termelő szortimentjén belül a grand cruk után következik közvetlen a ranglétrán. 75 éves tőkék gyümölcse. 42 Euro
Frissebb citrusok, némi fülledtség, nagyon mélyről jövő ásványosság. Az előzetes információkhoz képest némiképp jobban érződik a hordó az illatban, szájban viszont valóban inkább a tartályosabb irányba orientálódik a stílus. Primérebb gyümölcs, ropogósabb hangulat, áttetszőbb, kevésbé krémes konzisztencia. Stílus ide, vagy oda, hatalmas anyag. Közepesnél nagyobb test, ugyanakkor brutálisan tömör szerkezet. Vibráló savkészlet, egyik impulzus a másik után, nagyon hosszú. Csontszáraz, kőkemény, némi fiatalos nyersességgel, erre tényleg találó lenne azt mondani, hogy „kő juice”. Előtte az élet. 7/8, az utóbbi tisztán se lenne ördögtől való.
Marquis de Laguiche (Joseph Drouhin): Chassagne-Montrachet 2000
A Marquis de Laguiche egy több száz éve létező és azóta is a leszármazottak tulajdonában levő birtok Chassagne-Montrachet-ban. A jól ismert négociant-házzal a Maison Joseph Drouhin-nal együttműködve a termést egy az egyben nekik adják át és ők csinálnak belőle bort. Jelen borunk 100%-ig a 1er cru besorolású Morgeot dűlőből származik, de kissé érthetetlen oknál fogva mégis csak a falu nevet tűntették fel a címkén. 10 000 fölötti tőkesűrűség, 50hl körüli hozamok hektáronként. Kézi szüret, kíméletes préselés, 12 hónapos hordós érlelés, melyek 20%-a új. 59 Euro
Érződik a kor, de azért így is letagadhatna néhány évet. Kortalan, enyhén aszaltas gyümölcsösség, toast, némi sötétbarna karamellizáltság. Szájban nagyon élő. Csupa izom, vibráció, energia. Szikár, kristályosan tömör, hosszú, csontszáraz lecsengés. Kb. az előző néhány bor által beállított szintet hozza, mint alapanyag, de azért a megjelenő tercier hangulat megosztotta a társaságot. Nálam 7 pont simán. Talán a kora alapján omlósabban krémes, simább, gömbölyűbb borra számítottam, nem ilyen sziklaszerűre.
