A kékfrankost középpontba állító áprilisi rendezvénysorozat csúcspontja a Boscolo Hotelben megrendezett Kékfrankos MOST! kóstoló volt. A mintegy 91 kiállító borainak megkóstolása mellett lehetőség volt több mesterkurzus meglátogatására is, amelyek közül ifj. Franz Weninger előadása különösen izgalmasnak tűnt. Bár saját bevallása szerint ritkán tart a mostanihoz hasonló mesterkurzust, Franz remek mesélőnek bizonyult és lebilincselő előadást tartott, amelyben személyes élettörténete és a pincészet borászati szemléletének fejlődése szétválaszthatatlanul összefonódott.

Franz Weninger szerint a kékfrankos világklasszis borokat képes adni, egyúttal azonban azt is vallja, hogy a termőhely szerepe meghatározóbb, mint a fajtáé. A magyar-osztrák határ mindkét oldalán egyaránt dolgozó borász több különböző termőterület kékfrankosai segítségével mutatta be az eltérő talajtípusok hatását a borokra.

Az előadás a családi borászat rövid bemutatásával kezdődött. A Weninger família hosszú időkre visszamenőleg mezőgazdasággal foglalkozott. Idősebb Franz Weninger a határ osztrák oldalán a nyolcvanas években már kiváló minőségű kékfrankosokat készített, amelyekkel nem csupán az osztrák, de a nemzetközi borsajtó elismerését is kivívta. A kilencvenes években vásárolták a magyarországi területeiket Balf környékén.

Ifjabbik Franz Weninger a klosterneuburgi borászati iskola elvégzését követően az Egyesült Államokban, Olaszországban és Ausztráliában gyarapította szakmai ismereteit. Franz az ezredfordulón átvette édesapjától a család balfi pincészetének vezetését, és ekkorra tehető a pincészet történetében az első komoly szemléletváltás is. A kilencvenes évek végén a fajélesztőknek, adalékanyagoknak és a modern kori borkészítés egyéb vívmányainak köszönhetően tökéletesen uniformizált borok születtek, Weningerék azonban éppen az egyes termőhelyek közötti különbségek kidomborítását tűzték zászlajukra.

2000-ben a birtok szőlőültetvényeiben – a talaj jó megnézium-ellátottsága ellenére – magnéziumhiány lépett fel. Franz a szakértők tanácsai ellenére nem kívánta minden évben lombtrágyázni a szőlőt, hanem természetesebb megoldást keresett. A fiatal borász Grúziában is tanulmányozta az ottani autentikus borkészítési módszereket, de ami ott működött, az a saját borászatban nem. A magyar, osztrák és német szakkönyvek kénadagolási előírásai közötti különbségek ébresztették rá arra, hogy egy adott ország kultúrája meghatározza a borfogyasztási szokásokat, így a kultúra kihat a borkészítésre, a borok stílusára. A bor tehát voltaképp a kultúráról szól, annak része.

A borászat megújulásához vezető az első lépés a szőlőművelés megreformálása volt, ezért a birtok 2004-től organikus, majd 2006-tól biodinamikus gazdálkodásra állt át. A munkafolyamatok során az évszakok váltakozását, a természet ritmusát és a Hold állását is figyelembe veszik és a környezetkímélő gazdálkodást, a biodiverzitás fenntartását tartják szem előtt. A természet a Hold fázisaihoz igazodva növekedésre, majd a tápanyagok koncentrálására rendezkedik be. Növényvédelemre homeopátiás teákat és biodinamikus preparátumokat használnak. A vegyszerek mellőzése a kedvező hatással van a természetes élesztők életfeltételeire, ezzel is lehetőséget adva a fajélesztők elhagyására. A változatos élővilág megfelelő életterét a szőlősorok között különböző növények ültetésével, madáretetők kihelyezésével, a szőlőültetvények körül fák telepítésével biztosítják. Az eljárás sikerességét igazolja, hogy a kihalás veszélye által fenyegetett, eltűnőfélben lévő növényfajták jelentek meg a birtokon.

2009-ben a gazdasági válság szele a pincészetet is elérte. Franz Indiába utazott válaszokat keresni, ahonnan azzal a szilárd elhatározással érkezett vissza, hogy az őszinte, természetes borkészítés megkezdett útján halad tovább. 2011-ben Franz átvette édesapjától a Weninger Pincészet ausztriai ágának irányítását is.

Szó esett a Weninger-féle gyökér-elméletről is. A szőlő fő gyökere több méter mélyre hatol, a talajvíz eléréséig, ez felel elsősorban a növény vízellátásáért. A legtöbb gyökér – az oldalgyökerek – azonban a talaj szintje alatt valamivel, a tápanyagban gazdagabb, felső talajrétegben nő, hiszen a gyökerek a mélyen fekvő kőből nem képesek tápanyagot felvenni. Franz szerint ugyanez a felső talajréteg – és nem a mélyebben található kemény alapkőzet – felel az ásványosság érzetéért a borban. A fentieknek megfelelően a felső talajréteg tápanyagtartalma a kulcskérdés, ehhez pedig az szükséges, hogy a talajt minél több élő anyaggal lássuk el, ezért fontos a  szerves trágya, a megfelelő komposzt.

A borkészítés során Weningerék többnyire 500 literes hordókat használnak, és 2009 óta igyekeznek a kén használatát is szükséges mennyiségen keretén belül minimálisra szorítani.

Az elméleti bevezető után összesen nyolc kékfrankos következett; először különböző termőhelyekről, majd egy dűlőből több évjárat.

Weninger Saybritz Blaufränkisch 2011 – Eisenberg

A Dél-Burgenlandban található Eisenberg melletti meredek déli lejtőn helyezkedik el a Saybritz-dűlő. Alapkőzete színes pala, amelyet agyagos lösz fed. A tőkék kora meghaladja a 30 évet.
A bor relatíve visszafogott illatában fekete bogyós gyümölcsök, füstölő, egy kevés tömjén és bőr. Élénk savak, finom tannin, telt, de kellően tömör, sima korty, finoman melegítő alkohol, közepesnél nagyobb test. Nem egy gazdagon, gyümölcsösen zamatos bor, ízében érett fekete bogyós  gyümölcsök, kis fűszer, füstölő, némi földesség. Nem éppen behízelgő, de határozottan tartalmas bor. 6p-

Weninger Kalkofen Blaufränkisch 2012 – Mittelburgenland

Magas fekvésű, hűvösebb éghajlatú terület, mészkő alapon vékony, mészben gazdag fedőtalaj.
Hűvös karakterű illatában édes erdei gyümölcsök és édesfűszerek, szeder, málna, meggy, kis fenyőgyanta és illó. Kifejezetten lendületes savak jellemzik, határozott gyümölcsösséggel, fiatal korának és a savaknak köszönhetően némi vadsággal, de az elegancia ígéretével. A tannin bársonyos, a korty sima, lenyelés után szinte egy selymes filmréteget húz a szájban. Lédús erdei gyümölcsök – elsősorban a piros bogyós fajtákból – , édesfűszerek, finom vanília, málna, meggy az ízben. Fiatal még, de nagyon tetszett.  6p+

Weninger Steiner Kékfrankos 2011 – Sopron

A Spern Steiner Sopron legértékesebbnek tartott dűlője, egy, a Fertő-tó felé ereszkedő, keleti lejtésű lapos felszínű domb. Kvarcokban gazdag, málladékos gneisz és csillámpala alapkőzeten, mészben és tápanyagban szegény, kavicsos, agyagos barna erdőtalaj található. A kékfrankos tőkék kora mintegy 50 év.
Lassan nyíló, nehezen szálazható, de komplex illat kanyarodik ki a pohárból: erdei gyümölcsök, szilva, fűszerek, füstös-köves jegyek, leheletnyi fenyőgyanta, pici vaj. Nagyon koncentrált, fókuszált és hosszú. Ízében jól definiált meggyes-piros bogyós gyümölcsösség, sok fűszer, finom ásványos sósság és pici füstölő. Szép. 7p

Weninger Dürrau Blaufränkisch 2011 – Horitschon

A legjobb adottságú dűlő Horitschon-ban. Lapos, délkeleti lejtésű, agyagos, üledékes, kötött talajú terület, amely Bordeaux-i stílushoz közelítő borokat ad.
Enyhén animális-avaros, szedres, málnás illat, pici illóval. Az eddigi borokhoz képest savai lágyabbak, tanninja tapadósabb, az alkohol is magasabbnak tűnik, és a test is nagyobb. Erdei gyümölcsös, fűszeres íz. 6p

Weninger Spérn Steiner Kékfrankos 2009 – Sopron

Mély, gazdag illat, sok erdei gyümölccsel, meggyel, szamócával, málnával, sok fűszerrel, kék szirmú virágokkal. Arányos, jó felépítésű, koncentrált, elegáns bor, feszes szerkezettel, sok piros bogyós erdei gyümölccsel, gazdag fűszerességgel, némi földességgel. 7p

Weninger Spern Steiner Kékfrankos 2006 – Sopron

Picit zárt, bizonytalan illat, meggy, fűszerek, pici kék szirmű virág, vaj és némi bőr. Franz szerint a bizonytalanság oka a biodinamikus művelsére történő átállás miatti átmeneti állapot a szőlőben. Élénk savak, bársonyos, kicsit tapadós, finomszemcsés tannin, közepes test. Ízben gazdag fűszeresség jellemzi, de megjelennek gyümölcsök is: meggy, fekete bogyósok, áfonya. 6p

Weninger Spern Steiner Kékfrankos Selection 2002 – Sopron

Illatában kis sárgarépa, krumplicukor, leveszöldség, némi érett gyümölcs a háttérben. Savai még mindig jól teszik dolgukat, a közepes mennyiségű tannin érett, picit tapadós és szárít. Ízében meggy, erdei gyümölcsök, pici sóval. Kora ellenére is jó formában van, bár az illattal nem tudtam megbarátkozni. 5p+/6p-

Weninger Spern Steiner Kékfrankos Barrique 1999 – Sopron

Színben már átmenet a rubin és a gránát között, jelentős mennyiségű üledékkel. Illatában pici gomba és avar mellett meggy, földes jegyek mutatkoznak. Savai még dolgoznak, a tannin, az alkohol nagyjából közepes. Ízében érett meggy, földesség, zöldfűszerek, némi húzós vegetalitás és egy csipet só. Jól tartja magát. 6p

A mesterkurzusra és a kóstolóra a Kékfrankos MOST!-ot szervező Winelovers stábja hívott meg, amit ezúton is köszönök. Franz Weningernek köszönet a fantasztikus mesterkurzusért.