A Borrajongó

Languedoc-Roussillon a "Klubban"

2014. március 24. 06:00 - drbarta

Tavalyi Languedoc-kóstolónk lehet mondani, hogy várakozáson felül sült el. Jogosan merült fel, mikor jön a következő. Hát most :)

terrassesdularzac_1.jpgTerrasses du Larzac. Itt találtam a képet.

Kicsit szélesítettünk a merítésen. Most nemcsak Languedoc, hanem Roussillon is bemutatkozott néhány tétellel. A vörösek elé felvezetésként került egy-egy komolyabbnak ígérkező fehér, illetve rosé tétel is. Árkategóriát tekintve pedig nem álltunk meg 25 Eurónál, hanem beillesztettünk a sorba néhányat a borvidék egyértelmű zászlóshajóinak tartott tételeiből. (A két legdrágább borból letöltöttem egy-egy decit és másnap csak azokra koncentrálva újra kóstoltam őket. Meglepő eredmények jöttek, így nem összemosva az első napi jegyzetekkel azokról az élményekről külön borleírások képében számolok be.)

A borokat főleg innen, kisebb részt innen rendeltem.

Clos Marie: Coteaux du Languedoc, Pic St. Loup Blanc „Manon” 2011

A Pic St. Loup a Coteaux du Languedoc egyik legtöbbre tartott alkörzete. Fekvése a legészakibb, a látványért elsősorban a körzet nevét is adó hegy, illetve a jellegzetes szikla-alakú  Hortus fennsík felelős. Változatos talajok, különféle mészkő-variációk, dolomit, hordalék, sajátos mikroklíma. Öntudatos, minőség mellett elkötelezett boros-gazdák.  Christophe Peyrus 1991-ben vette át és újította fel a családi birtokot, azóta az appelláció legjobban csengő nevei között emlegetik. 20 hektár terület, biodinamikus szemlélet. A borok érlelése 600 literes demi-muid hordókban történik. Minimális ként egyedül csak a palackozás előtt használ. A borvidék elsősorban vöröseiről ismert, ezúttal viszont egy fehér bort kóstolunk. Hét féle helyi/dél-francia fajta alkotja, úgy mint grenache blanc, grenache gris, roussanne, maccabeu, carignan blanc, clairette, muscat. Inkább könnyedebb, elegánsabb stílusú fehér borra kell számítani, melyet 5 éven belül javasolnak elfogyasztani. 17 Euro

Citrusos, körtés, nyers ananászos, krétás-minerális illat. Tiszta, áttetsző, ropogós korty. Jó íz-intenzitás, a korty második fele közepesen tömör szerkezetet bont ki. Egyensúlyos, jól fogyasztható, elég elegáns, közepesnél hosszabb lecsengéssel. 6 pont. (87)

Roc d’ Anglade: Vin du Pays du Gard Rosé 2012

Langlade faluja Nimes közelében, Montpellier irányában található. Az írások szerint egykor komoly renoméval bírtak az itteni borok, még XIV. Lajos asztalánál is nagy becsben voltak. Aztán a filoxéra gyakorlatilag teljesen kiirtotta itt az összes szőlőt és egyben a hely sokra hivatott emlékét is. Rémy Pedreno spanyol bevándorlók leszármazottja egyik napról másikra telepedett le itt és váltott számítástechikáról borászkodásra. 1996-ban készítette első borát bérelt területről, hamarosan viszont összehozta a jószerencse a languedoci-borok legjelentősebb francia disztribútorával Philippe Puech-el, aki fantáziát látott a borában. 1999-től következő négy évjáratot át már a Cote-Rotie egyik ismert nevével René Rostaing-gel együttműködve készítette. Ezután saját területeket vásárolt, ma összesen 10 hektár a birtok, nem is akarja, hogy nagyobb legyen, kisebb még viszont lehet. Intuitív borász, a szüret időpontjához sincs semmiféle érettség-analízis, tisztán a szőlőszemek napi kóstolása révén szabja meg. Nem hiperkoncentrált, hanem jól iható, élvezetes borokat célja készíteni. A szortiment felépítése sem bonyolult, egy fehér, egy rosé és egy vörös tétel alkotja. Mindegyik nagy fahordókban saját flórával erjed, majd érlelődik. Jelen borunk a rosé. 60% mourvedre, 30% carignan, 10% grenache és syrah. A származási hely technikailag a „Coteaux du Languedoc” appelláció „Terres de Sommiéres” alkörzetéhez tartozik, de mégsem szokták ezt feltüntetni a címkéken. 14 Euro

Nagyon zárkózott illat. Kicsit termálvizes, visszafogottan málnás. Szájban meggyőzőbb. Tiszta ízű, természetes, nélkülöz mindennemű tutti-fruttis-műepres allűröket. Roséhoz mérten borszerű, van súlya, teltsége, semmiféle inoxos-szénsavas üdítőitalos hangulat. Közepesen strukturált, közepesen hosszú, sima, egyensúlyos. Tetszett, de ebben az árban sokkal komolyabb dolgokat lehet ezen a vidéken találni. Magabiztos 5 pont.(84)

2014-03-21 19.10.08.jpg

Dom. Boudau: Cotes de Roussillon Villages  „Cuvée Patrimoine” 2011

1993-ban vették át az unokák, Pierre és Veronique az egyébként 1920-ban alapított birtokot és leheltek új életet belé. A korábban tradicionálisan erősített édes borokat (VDN-Rivesaltes) előállító pincészet a kor szellemének megfelelően száraz borok felé vette az irányt, ma már zömmel ezek adják a portfolió bázisát. Mára 48 hektár az összterület, a fő fajta a grenache. 1999-ben modernizálták a feldolgozót. Jelen borunk a szortiment csúcscuvée-je. 60% grenache, 30% syrah, 10% carignan. Tartályos erjesztés, majd 6 hónapig szintén tartályban érlelik finom seprőn tartva. 17 Euro.

Tömény málnalekvár, gyógynövények, némi likőrősség. Intenzív, tiszta, vastagon gyümölcsös kezdet, buja és lehengerlő. Ezután túl sok extrát már nem ad, az ízek újabb lendület nélkül a vártnál egy picit gyorsabban halkulnak, a hossz alig több, mint közepes. Kissé puha szerkezet, kellemes tapintatú tanninokkal, jóízű savakkal, némiképp magas alkohollal. Tipikus, számomra nagyon szerethető dél-francia grenache, egy jó cotes du rhone szintjén, stílusában, kicsit magas érte ez az ár. 6 pont. (87)

Chateau Mansenoble: Corbiéres, Reserve du Chateau 2011

2014-03-21 19.10.36.jpgNyugat-Languedoc egyik fontos AOC körzete Corbiéres. Forró klíma, kietlen, vadregényes terep. Domborzata tulajdonképpen a Pyreneusok részeként alakult ki a harmadkorban, sokféle terroir, agyag, mészkő, homokkő, tengeri üledék. A nagy meleg miatt itt az északi fekvések a legkedvezőbbek. A birtok a 19. században alakult és volt a Huc család tulajdonában 1992-ig. Ekkor Guido Jansegers  belga biztosítási bróker feleségével Marie-Annick-kal együtt vette meg. Nagy bor-megszállottként, 50 évesen korábbi életét feladva látott neki megvalósítani nagy álmát, egy saját bort, saját koncepció alapján, az általa legizgalmasabbnak tartott és legtöbb lehetőséggel kecsegtető francia borvidéken.  A kezdeti 36 hektáros birtok közel felét továbbadta, csak a legjobb területeket tartotta meg. Organikus szemlélet bevezetése a szőlőben, a pincetechnológiát korszerűsítették.  A stílusról beszélve a tulajdonos nem tagadja Bordeaux inspiráló mivoltát, a saját borait azon belül is St. Julien-hez hasonlítja. Jelen borunk 35% grenache, 25% syrah, 25% carignan, 15% mourvédre. 30hl/ha-os hozam, tartáloyos erjesztés, majd a tétel 60%-a barrique hordókban érik egy évig. Átlagosabb években ez szokott lenni a pince csúcsbora (nagy évjáratokban készül egy magasabb szintű válogatás is, a tavaly kóstolt cuvée Marie-Annick). 15 Euro.

Komplexebb, „nagyborosabb” a gyümölcsösség, nagyon szép, nem túlzó, igényes hordó. Szeder, málna, feketeribizli, fekete olíva finoman krémes közegbe ágyazva. Elég nagy test, de mégis arányos, nem akar azonnal mindent odaadni, mint az előző, ugyanakkor mégse marad el intenzitásban és több szufla marad benne a korty második felére is. Csiszolt tanninok és savak, elég hosszú lecsengés. Remek tartalom, remek egyensúly, kifinomult és profi minden porcikája. Itt kezdődik a klasszis. Eléri a 7 pontot. (90) Nagyon remek vétel.

Dom. des Aires Hautes : Minervois La Liviniere, Clos de l’Escandil 2008

esc.jpgNyugat-Languedoc másik fontos körzete Minervois. A Corbiéres-hez képest kevésbé vadregényes, civilizáltabb vidék. Az appelláción belül a legjobb terület a Petit Causse (Kicsi Fennsík), ami tulajdonképpen egy sajátos mikroklímával bíró széles amfiteátrum, mely a Földközi tenger felé nyílik. Kiemelt jelentősége végett Minervois-La Liviniére néven külön appellációt képez az appelláción belül.  Három generációra visszatekintő családi pincészet, 28 hektár összterülettel. A Clos de l’Escandil a birtok a csúcsborát takarja. 50% syrah, 30% mourvedre, 20% grenache meleg, mészköves teraszokról. 22hl/ha hozam. Kézi szüret, a teljes alapanyagot bogyózzák. 5 nap maceráció, tartályos erjesztés, kézi csömöszölés. 18 hónapig burgundi barrique hordókban érik a bor, melyek 1/3-a új, 1/3-a másodtöltésű, 1/3-a harmadtöltésű. 20 Euro. Az előző évjárat a tavalyi kóstolónk nyertese volt.

Töményebb illat, vaskos fekete gyümölcsökkel, kék virágokkal, fekete olíva pasztával, gazdag mediterrán fűszerességgel és jó adag pörkölési aromával. Nagy test, mély ízek jelentős hordóval is megtámogatva, ugyanakkor ilyen koncentráció mellett nem túlzó, jól elfér és ami fontosabb nem akarja eltakarni a bor karakterét. Sűrű szövésű, tömör, súlyos szerkezet, masszívabb, de abszolút érett tanninok, erőteljes, hosszú lecsengés. Igazi kis "power-house".  Erős 7 pont. (91) Fantasztikusan jó vétel.

 

La Peira en Damaisela: Coteaux du Languedoc, Terrasses du Larzac „Las Flors de la Peira” 2011

flors.jpgMindössze 2004-ben indult az ausztrál zeneszező Rob Dougan és francia-mauritiusi származású, de Montpelier-ben felnövő média-jogász feleségének birtoka, viszont azonnal berobbant a languedoc-i élvonalba. Remek területek, már régebb óta elismert birtokok közvetlen szomszédságában (Mas de Daumas Gassac, Dom. de la Grange des Péres), komoly anyagi és szakmai háttér, a  Chateau Margaux egykori borászával, Jeramie Depierre-rel. 11 hektár az összterület, így elég limitált mennyiségű bort tudnak palackozni. Ez a bor a három-szintű szortiment középső tagja.  65% grenache, 35% syrah alkotja. 600 literes, negyed részében új demi-muid hordókban érlelődik az alapanyag évjárattól függően 18-24 hónapig. Több, mint tíz éves potenciált jósol a pince. 30 Euro.

Talán még koncentráltabb bort ígér az illat, de mégis kifinomultabb mind a gyümölcs jellege, mind a szintén jelentős mennyiségben jelenlevő hordó fűszeressége. Telt, fantasztikusan mély korty. Tömény, kifejező, nagyon vonzó gyümölcsösség, luxus érzetű fahatás. Tükörsimára csiszolt alkotórészek, a lehető legbársonyosabbb tanninok, finoman krémes konzisztencia. A korty második fele is még tele anyaggal, több hullámban bontakozik ki a gazdagság, nagyon hosszú a lecsengés, miközben az egyensúly és egység végig beleköthetetlen. Csupa hedonista kényeztetés, esetleg annyit fel lehet róni, hogy egy picivel feszesebb gerinccel még elegánsabb lehetne,  talán ennyivel tudott többet múltkor a 2010-es. 7.5.8 pont határán (92-93). megint csak nagyon jó vétel.

La Peira en Damaisela: Coteaux du Languedoc, Terrasses du Larzac „La Peira” 2011

És a pince csúcsbora, a „ La Péira”, okszitán nyelven ez annyit jelent, hogy „ a kő”. 2/3-a syrah, 1/3-a grenache. Extrém alacsony hozamok (akár 8 hl/ha). Barrique-hordós érlelés szintén 18-24 hónapig, fele részben újakban. 65 Euro.

Brutál anyagot ígérő, extrém mélyről jövő illat. Nagy test, szédítő intenzitás. Elképesztően tömör, szétbonthatatlan mag, kemény vázat adó, de sima tanninok, végtelen lecsengés. Komplex, letisztult, nagyon minőségi hordóval megtámogatott ízkészlet. Lenyűgöző bor, nehéz elképzelni hogy létezik-e ettől még nagyobb és komolyabb szerkezet, viszont erről tényleg üvöltött, hogy még fiatal és zárkózott. Tengernyi ideje lesz még színesedni. Magabiztos 8 pont (93-94) már most, én azt tippelem, hogy lesz ettől több is. Nem olcsó, de megéri az árát.

Második nap. Érdekes jelenséget sikerült átélni. Az illat most is kivételes koncentrációt ígér, de valahogy képtelen voltam ekkor a fa mögé látni. Tejeskávé, irish cream, créme brulée. Vonzó és minőségi jegyek, de most mégis túlzásnak éreztem és nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a tapasztalt komplexitást szinte csak  a  hordó adja. Szájban ismét lenyűgöző maga az anyag. Hihetetlen mély, koncentrált, nagyon sűrű szövésű, nagyon erőteljes, nagyon hosszú. Mint egy lórúgás. Ugyanakkor épp akov tegnapi szavai csengenek fülemben. (bár nem ennek a bornak kapcsán jött elő). Tisztán hagyja -e a szájat?  Ízeit tekintve igen, ugyanakkor a rengeteg tannin hiába remek minőségű, bizony összetapasztja, igénybe veszi a szánkat, nem igazán kívánom a következő poharat. Érdekes, hogy tegnap a sorban, melyben egyre drágább, egyre koncentráltabb, és fokozatosan egyre többet hordózott borok végén következett, ez egész máshogy esett le. Akkor megkoronázta az estét, most pedig felvezetés nélkül megkapva az arcunkba rögtön az egészet- egyszerűen túl sok. Olyan érzésem volt, hogy ez a bor nem arra született, hogy megigyák, hanem arra hogy komoly sorokba berakva elhomályosítsa a többi versenyzőt.

 2014-03-21 16.40.44.jpg

Dom. Gauby: Cotes de Roussillon Villages „Muntada” 2010

Gyakorlatilag az első és mai napig legelismertebb pincészet a száraz roussillon történetében (ugyanis tradicionálisan ez a körzet erősített édesborok szempontjából jelentős). Gerard Gauby első évjárata 1985-ben volt, felmenői még a szövetkezetbe vitték a szőlőjüket. 40 hektár összterület, 2001 óta bio-dinamikus szemlélet. A vörös borok Cotes de Roussillon Villages, a fehér borok Vin de Pays kategóriákban készülnek, mert tartalmaznak olyan fajtákat is, mely előbbi besorolás termékleírásából hiányoznak. Három szintű szortiment. A termelő a burgundi besorolási rendszerrel korrelálva, illetve minőségileg is annak megfelelő szintjeivel egyenrangúnak tekintve, a 15 euros Calcinaires-t tartja a villages-szintű bornak, a 30 euros Vieilles Vignes-t a premier cru-nek, a 69 euros Muntada-t pedig grand cru-nek. Az eleganciát és frissességet mindegyik szinten a sűrűség elé helyezik. 2008-tól a borászati munkáért Gerard fia, Lionel a felelős, aki többek között egyéb kiemelkedő területekről is készít „grand cru” szintű tételt. Most a kezdetektől fogva zászlóshajónak tekintett Muntada-t kóstoljuk. 45% ötvenéves grenache, 45% százhúsz éves carignan, 5% húsz éves mourvedre, 5% 15 éves syrah. Agyagos mészköves terroir. 20hl/ha hozamok. 30 hónapig érik a bor részben fatartályban, részben barrique-hordókban.

Hát a legdrágább bor bizonyult a leginkább megosztónak. Nekem nem igazán megy a kóstolás alapján a technológiára való következtetés, de olykor tapasztalom, hogy nagyon” bio”, nagyon nagy „természetességre” törekvő, nagyon alacsony kénnel dolgozó pincék esetén van a gyümölcsnek egy nem annyira friss és steril, hanem kissé állottabb-rusztikusabb jellege, amit valaki vagy tolerál, vagy nem. Itt most ezt tapasztalhattuk, illetve még tetézve mindezt volt benne annyi brettes animalitás is, ami szintén egyéntől függ, hogy tolerálja, neadjisten komplexitás-fokozó tényezőnek tekinti, esetleg már hibának. Ha a -fogalmazzunk úgy- némi furcsaságokat is villantó aromavilágtól eltekintünk, akkor egy az eddigiektől visszafogottabb testű, ám intenzív ízű, élénk, csupa energia bort kapunk kristályosan tömör szerkezettel, virgonc , vibráló savakkal, szilárd tanninokkal, látványosan hosszú lecsengéssel. Nekem tetszett, így ahogy volt szívesen is fogyasztottam, bár ennyi pénzt egész biztos nem adnék érte újból. Volt még rajtam is kívül olyan résztvevő, akinek bejött, de még többen akiket leblokkolt, néhányan konkrétan kizárták volna, mint hibás tételt. 7 pont.

Második nap:   Nagyon kíváncsi voltam, hogy tiszta, friss érzékekkel milyen lesz ez a bor. Túlérettség gyanúja nélküli feketeribizli, "garrrigue" jellegű jegyek babérral, gyógynövényekkel, levendulával. Hordó gyakorlatilag nem érződik. Krétapor, földesség és némi állati bundára emlékeztető animalitás, meg az az állottabb, rusztikusabb natúr hangulat. Akárhogy nézem van itt brett, de nekem tényleg bőven az elfogadható szinten belül, ettől még vonzónak, kifejezőnek találtam az illatot és az előző borhoz képest sokkal inkább találni véltem helyi karaktereket is benne. Közepes-plusz test (13.5-es alkohol!),túlzásoktól mentes. Intenzív íz, sűrű, kompakt szerkezet. Jó savak,szilárd tanninok, nagyon jól fókuszált, tekintélyesen hosszú búcsú. Tiszta, száraz, frissítő emlék, jöhet a következő. 7/8 (92)

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr115873693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.03.24. 08:59:10

A La Peira Dam. sok mas fiatal borhoz hasonloan a hordot mutatja szellozesre. Felesleges emiatt elitelni.

A Gauby nalam a sulyosan brettfertozott kategoria volt, minden boros jegyet fedett a brett. Plusz az utoizben felfedezett porkolt rizses, bundas villanas bizony indulo egerizre utalt. En nagyon felnek ettol a bortol.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2014.03.24. 09:13:10

@akov: Köszi a hozzászólást illetve nagyon örülök, hogy eljöttetek.

Nekem másnap lényegesen jobban tetszett a Gauby. Csupa olyan jegyekkel melyeket dél-francia borokhoz szokás kötni, a számomra bőven tolerálható mennyiségű animális jegyek nekem tényleg csak kiegészítették, nekem teljesen kifejező bor volt.
Ez UTÁN kóstolva a La Peira viszont tényleg leblokkolt. Csupa tejeskávés giccsnek tűnt, ami TÉNYLEG minden mást elfedett a borból.
Pedig nagyon nem jellemző, hogy másnap fölülírnám az első napi tapasztalatokat, most se hiszem hogy különösebben más lett a bor, csak egyszerűen nagyon igényli a felvezetést és a fokozatos hordóhoz szoktatást, hogy durranni tudjon a végén.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2014.03.24. 09:19:22

@drbarta: Mi köszönjük, hogy ott lehettünk. Nekem evidens, hogy a hordó erősödött fel másnapra. Sok borral jártam már így, meg sem lep. Azért annyira bénák nem lehetünk, hogy 2-3 hordós bor annyira megkever bennünket, hogy a full irish creames, tejkaramellás hordót nem érezzük, nem? Visszavonult a gyümölcs az oxidáció hatására, a hordó meg előbújt. Elképzelhető, hogy érlelése is így fog menni.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2014.03.24. 17:15:29

@akov: Pedig azt hittem, hogy épp ezeket a típusú borokat szokták javasolni egy nappal előtte kibontani és megszellőztetni. Még szerencse, hogy nem így történt :)
süti beállítások módosítása