Tavaly a Kikelet Pince 2009-es Furmintja volt az első palack, amit kibontottam, már ha a szilveszteri mulatság éjfél utáni részét nem számítom bele. Idén a házibuliban a kötelező pezsgős koccintást követően a 2009-es Lónyai Hárslevelűvel köszöntöttük az új esztendőt, és néhány bormentes nap elteltével ismét Kikelet-bor került a poharamba. Lehet, hogy ebből hagyomány lesz, hát, soha rosszabb évkezdést. A kiszemelt áldozatnak ezúttal igyekeztem megfelelő játszótársat is találni.
Tokaj Kikelet Pince Késői Szüretelésű 2007
Még a pincénél tett első látogatásom alkalmával vásároltam. 78 g/l cukor, 50% furmint, 30% hárslevelű, 20% zéta. Kitöltve közepes intenzitású aranysárga szín fogad, olajos konzisztenciával. Petrollal nyit a hűvös karakterű illat, majd aszalt sárgabarack és őszibarack következik, propolisszal, és a háttérben édes citrusokkal, trópusiakkal. Kóstolva az édesség nem túlzó, és bár különösebben élénk savakról sem tudok beszámolni, mégis eléggé szikárnak hat a bor. Ízében aszalt sárgabarack, őszibarack, narancslekvár, birsalmakompót, édes citrusok, narancshéj, kis trópusi gyümölcsösség (mangó, ananász), majd a korty második felét némi cseresség színesíti. A test közepesnél kisebb. Kicsit gyorsan búcsúzik, lehetne hosszabb, de talán csak a következő kortyot kéri. Elegáns, könnyed bor. Éppen eléri a 6 pontot.
Tokaj Nobilis Amicus 2007
107 g/l cukor, furmint, kövérszőlő, hárslevelű. Borostyán szín, szintén olajos textúra. Itt is érett, tercier illatjegyek érezhetők először, de egészen más fajták, mint az előző bornál: szarvasgomba, avar, majd jön a sok aszalt gyümölcs, sárgabarack, méz, trópusi gyümölcsök. Egész szájat betöltő, hömpölygős, telt, sima tapintatú korty jellemzi. Inkább maradékcukor-hangsúlyos, lágy, közepesnél teltebb bor, amelyből kissé hiányoznak a savak. Sok aszalt gyümölcsöt és mézeskalácsos édesfűszereket kapunk ízben, mellette aszalt kajszit, trópusi gyümölcsöket, mézet, cukrozott diót, minimális avaros beütéssel. Szerettem, de a 2008-as utód legalább egy ligával feljebb játszik. Szintén eléri a 6 pontot.
A két bornak különböznek a fő erényei: a Nobilis gazdagabb, komplexebb, a Kikelet elegánsabb, jobb szerkezetű volt. Persze lehet, hogy - már csak a 30 g/l maradékcukor-szint különbség miatt - nincs sok értelme a két bort összehasonlítani. Összességében véve mindkettőt nagyon jó volt inni, de a 2008-as évjárat borai a késői szüret kategóriában mindkét pincénél egyaránt magasabb minőségi szintet képviselnek.
(Ui.: A napokban olvastam egy rövid interjúsorozatot több hegyaljai borásszal, köztük éppen Bárdos Saroltával a megújult tokaji borrendtartással kapcsolatban. A Tokaj Nobilis borásza szerint ideális esetben a tokaji édes borok piramisa egy jó minőségű késői szürettel indulna, amit követne egy megfelelő beltartalommal bíró édes szamorodni, végül az (új rendtartás szerint elkészített) aszú koronázná meg a sort.
A tokaji termékpaletta letisztulásáig valószínűleg hosszú még az út (remélhetőleg nem végtelen), de ha minden borászat édes boros szortimentjében a fentiekhez hasonló bor testesítené meg az "alsó lépcsőfokot", én már elégedett lennék.)
