Lassan, de biztosan folytatom az ismerkedést Burgundiával. Fehérek terén már egész sok premier cru és néhány grand cru tétel is landolt a poharamban, vörösben a méginkább elszaladt árak végett nem állok túl jól. Gyakran iszom igen élvezetes „villages” szintű borokat, kimagasló élményt viszont szinte csak ettől magasabb besorolású italoktól kaptam. A közelmúltban kóstoltam egy rövid, de szép pinot sort, három, a Cote de Nuits-ről származó premier cru tétellel a középpontban. Íme:
Louis Latour: Beaune 2012.: Amolyan belövő bornak gondoltam, gyakran fogyasztom, mert egyáltalán nem drága, viszont finom. Közepes bíbor szín. Viszonylag intenzívebb illat: ibolya, friss pirosbogyósok, finom fűszeresség. Tisztán gyümölcsös korty, kevés tannin, elegendő besimult sav és szép egyensúly. Kerek, jó tartású bor. Minden egyszerűsége ellenére tipikus burgundi, kifejezetten élvezetes ital. Sajnos a legtöbb honi pinot még ezt a szintet sem üti meg, legalábbis tipicitás és tisztaság szempontjából. Eléri az 5 pontot. $13
Domaine Petitot: Cotes de Nuits Villages „Les Vignottes” 2009.: Alig fél hektáros területről származik, a tőkék 70 évnél idősebbek. Közepes bíbor szín. Nagyon visszafogott illat, amely hosszas szellőzéssel és lassú melegedéssel is alig nyílik: friss pirosbogyósok, kis földesség és fűszeresség. A vártnál valamivel nagyobb koncentráció és sokkal színesebb ízpaletta: a gyümölcsök-fűszerek mellett finom virágosság és parfümösség is érződik. A közepes test ellenére alacsony tannintartalom, és a cserekhez hasonlóan tökéletesen sima savak, szép egyensúly. Azon kevés borok egyike, amelyek ízben többet nyújtanak, mint illatban...Nem égbekiáltóan mély, de mindenképp nagyon szép bor, az előzőtől egy ligával feljebb játszik. Eléri a 6 pontot. $35
Domaine De l’Arlot: Nuits Saint Georges 1er cru „Les petites plets” 2011.: Egész mély bíbor szín. Az előzőektől teljesen eltérő illat: finoman ásványos, kovás, füstölt húsos. Közepes test, ízben a füstösség kevésbé érződik, előtérbe kerülnek a friss gyümölcsök és az elegáns ásványosság. Remek felépítés: közepesnél több, teljesen integrált tannin, virgonc, de ugyancsak besimult savak, egész hosszan kibontakozó kortyközép, remek tartás. Hosszasabban kóstolva változik a bor, hol a minerális, hol a fűszeres-gyümölcsös arcát mutatja jobban. Pompás darab, bár hiányolom a magasabb szintű tömörséget és eleganciát, minden szinten van jóval feljebb a műfajban. Erős 6 pont. $60
Remi Jeanniard: Morey Saint Denis 1er cru „Clos des Ormes” 2010.: Közepesnél kicsit mélyebb bíbor szín. Gyönyörű, folyamatosan változó, nagyon gazdag illat: fehér virágok, birsalmasajt, narancs, friss avar, gomba, kövek, ki tudja még mi...Bámulatba ejtő, alig mertem megkóstolni. Az íz gazdagsága nem, vagy alig marad el a pazar illattól: a virágosság mellé egzotikus gyümölcsök friss és szárított kiadásban, gomba, kapor, keleti fűszerek csatlakoznak. Kiemelkedően jó szerkezet: légies, mégis koncentráltnak érződik, a savak és tanninok alig észrevehetőek, pedig utóbbiakból nem kevés jutott a borba. Gyönyörű fókusz, hosszan kitartó közép, pompás, lassan halkuló lecsengés. Káprázatos bor. Remélem minden palackja ennyit tud, mert ebből még szerezni fogok. Nálam állvahagyta a teljes mezőnyt. 7 és 8 pont között. $50
Jérome Chézeaux: Vogne Romanée 1er cru „Les Chaumes” 2010.: Egész mély bíborszínű. Intenzív, az előzőektől valamelyest eltérő illat: puncs és füst, gyümölcsök-fűszerek a háttérben. Kifejezetten gerinces korty, a savak szépek, bár kicsit többen vannak, mint az ideális mennyiség lenne. Kifejezetten magas tannin, selymesek, érettek, már most is szépen beépültek. Ízben is érződik az erőteljes fahasználat, amely számomra kicsit túlzás is a minőségi hordó ellenére. Hosszasabb ismerkedés után a puncsos-füstös-fűszeres jegyek mellett élénken feltűnnek az érett pirosbogyósok is. Gazdag és mély, légies és koncentrált, kiváló bor. Egyelőre nem az én műfajom, de némi éréssel elképzelhető, hogy jobban bejönne, pláne ha az esetleges finomabb részletek kiszabadulnának a fa fogságából. Eléri a 7 pontot. $75
