Elindítok egy sorozatot. Rendszeresen két bort fogok egymás mellé állítani, és megnézni hogy szólnak együtt, mit tudnak egymásnak mutatni.
Első lépésként kíváncsi voltam, hogy a múltkori Languedoc-kóstolónk legszebb bora, a jó nevű, de presztízsét tekintve a borvidék szintjén sem épp a csúcsok csúcsának számító, 20 Eurót kóstáló Clos de L'Escandil valóban megüti-e, vagy épp akár túl is teljesíti-e egy top tizenezres villányi nagyágyú szintjét, mint ahogy arra a kóstolónk után gyanakodtam.
Tiffán Grande Selection Villány 2007
Érett-aszalt fekete gyümölcsök, sok pörkölési aroma, fekete csokoládé, kicsi odaégett jelleg. Nagy testű korty. Nem kimagaslóan intenzív, de telt ízek. Aszalt és főtt gyümölcsök, némi bőrösség, pörkölt magvak. Érezhetően van jócskán glicerin, alkohol meg extrakt, a bor sűrű és nehéz, de a szerkezet mégis csak közepesen tömör, fókuszáltság helyett inkább hömpölygős. Rengeteg tanninra épül a váz, érettek, szilárdak, de némileg tapadósak. A lecsengés közepesnél hosszabb. 6 pontnál nem adnék rá többet.
A második, de főleg a harmadik napra egyre gyengébb lett. A kezdeti kis odakozmált beütés később már kifejezetten szétfőtt-állott-tercier arcot öltve az egészre rányomta a bélyegét. Ízben is egyre fáradtabbnak, előrehaladottabbnak, a mérethez képest üresebbnek tűnt, ezzel párhuzamosan pedig a tannin egyre erősebben szárított. A harmadik napi formát már nem volna kedvem pontozni. Ez a bor úgy általában 14 ezer forint körül van, én az Alexandra könyvesbolt borszaküzletében vettem rendkívül jutányosan 10 ezerért.
Dom. des Aires Hautes Clos de L’Escandil Minervois La Liviniere 2007
Sokkal mélyebb, tisztább és komplexebb illat. Szuperérett feketegyümölcsök, áfonya, szeder, ibolya, szegfűszeg, feketeolíva-koncentrátum, édes gyökér, az előzőtől lényegesen finomabb, de szép adag pörkölési aromával itt is. Szájban nagy test. Áradóan mély íz, vastagon gyümölcsös-fűszeres rétegek, a hordó itt is jól érzékelhetően jelen van, de az alapanyag koncentrációja mellett teljesen jól megfér. Tömörebb, sűrűbb a közép, szerkezetileg is tartalmasabb, fókuszáltabb, hosszabban bontakozik korty. Itt is sok a tannin, de mégis finomabb tapintatú, remekül integrált, akárcsak a savak. Igazi nagyágyú vörös, a minőség minden szempontjából túlnő az előző boron, de a közelmúltban kóstolt prémium burgundi borok friss emlékeim szerint tudnának neki újat mutatni finesz-elegancia szintjén, így most nem adnám meg tisztán a nyolc pontot. Legyen 7.5 pont. A második és harmadik napon is pontosan ilyen, áll, mint a cövek. Az áráért persze bomba vétel, megvenném újra.