Augusztusi késő délelőttre fordul, ahogy Jerez de la Frontera utcáin a Lustau felé baktatok. Izgatott vagyok, hiszen a borvidék talán legjobbnak tartott termelőjéhez kaptam időpontot. Végre nem kell majd a turisták közt lökdösődni és századszorra is meghallgatni a felületes mondókákat. Előtte még időt kell szakítanom egy erős cortadóra, hisz álmosító forróság kerekedett. A tegnap még barátságos időre lapot húzott a levante és hirtelen gatyarohasztó meleg lett itt Jerezben. A bár előtt ülök, a csészében bíztatóan sűrű kávé, szemben pedig a Lustau vakítóan fehér bodegái. Még belelapozok a Diario de Jerez reggeli számába, amely előkelő helyen hozza a tegnapi Magyar-Izland kézimeccs összefoglalóját. Eggyel több ok a jókedvre. Pár perccel később, már a Lustau bejáratát árnyékoló monstre szőlőlugas védelmében hűsölök. Vendéglátómat, Federico Sánchez-Pece Salmerónt, a Luis Caballero csoport kommunikációs vezetőjét várom.
Az Emilio Lustau pincészetet 1896-ban alapította a bírósági titkárként dolgozó Don José Ruiz-Berdejo, aki mellékágon egy kevés szőlőt is művelt a környéken. Persze szerény kezdet volt ez, Don José almacenistaként a nagy sherry házak árnyékában dolgozott. Ez a státusz sokáig fennmaradt, majd a múlt század nyolcvanas éveiben, Rafael Balao irányításával kerültek sínre a dolgok. Balao a technológiai innováció, a magas minőség és a pincészet presztízsének növelése mellett tört lándzsát, miközben sikeresen tradicionalista vonalon tartotta a céget. 1990-ben aztán a népszerű likőröket és párlatokat gyártó Grupo Luis Caballero vásárolta meg a pincészetet, amellyel stabil pénzügyi háttér és egy perspektivikus fejlődési pálya ködlött fel. Várható volt, hogy a cég előbb-utóbb kinövi magát, így az ezredforduló évében a Domecq csoporttól összesen 20.000 négyzetméternyi bodegát vásároltak. A Jerez történelmi óvárosát díszítő épületek egy három éves felújítási programnak hála, 19. századi fényükkel öregbítik a Lustau nevet. A szőlőterületek tekintetében kb. 100 hektár albarizán termelt palominóval, valamint 70 hektár moscatel és PX ültetvénnyel gazdálkodnak. A száraz borokat adó palomino a Jerez Superior zóna északi részén, míg az édesek alapanyagául szolgáló szőlők a parthoz közelebbi, homok dominálta termőterületeken helyezkednek el.
Vendéglátóm, Federico egy hatalmas pincekulccsal érkezik és tárja szélesre a hat bodegából álló „Los Arcos” pincekomplexum vaskos ajtaját. Ahogy belépünk, vagy 15 fokkal esik a hőmérséklet, de a levegő alkoholtartalma is emelkedik, legalább ennyivel. Jobb idebent – egyezünk meg gyorsan –, az afrikai levante ma borzalmasan befűtött. A helyzettel teljes ellentmondásban a bodega ablakai tárva-nyitva állnak, amit szóvá is teszek. Federico megnyugtat, a nyílászárókat hamarosan mind becsukják és megnedvesítik az ablakok előtti gyékényszőnyegeket (un. esparto). A szakmai látogatásnak hála, ezúttal jut idő mindenre. Közelről megvizsgáljuk a páratartalmat fenntartó homokot (albero), végre sikerül megérteni a hordókra írt „kódokat” és a fejtés mikéntjéről is többet megtudhatok. Federico halkan bevallja, nála is készül otthon némi sherry, pár hordócska mindössze, szigorúan csak saját fogyasztásra. Persze fino vagy amontillado házi körülmények – és méretek! – közt nemigen esélyes, azonban egy kiváló oloroso a garázsban is készülhet.
A 19. század különböző traktusaiban épült bodegák makulátlan tiszták és a felújításnak köszönhetően igen jó állapotban vannak. Egyik-másikban a belmagasság a 14 métert is eléri. Csak ámulok, mikor az 1835-ben épült La Campanába belépünk, 4.000 hordó sorakozik katonás rendben. A legöregebb közülük az építménynél is idősebb Tonel de la Emperatriz Eugenia, amely 1830 óta (!) van töretlen szolgálatban. Az 1848-ban emelt Bodega la Emperatrizban szintén könnyű kihagyni pár lélegzetet. A VOS/VORS sherry készleteknek otthont adó, aprócska La Sacristía pedig egykor Jerez utcája volt, mára a pincészet legértékesebb tételeinek rejtekhelye. Mondanom sem kell, elképesztőek a díszletek, beszéljenek inkább a képek.
A VOS/VORS készleteket őrző La Sacristía. Egykor Jerez utcája volt.
Federico az ikonikus, ámbár kissé megkopott Domecq brandek – La Ina, Botaina, Río Viejo és Viña 25 – átvételéről mesél, amelyre 2008-ban került sor. Mivel a brandek mögött akár évszázaddal ezelőtt elindított solerák dolgoznak, a brand átvétele szükségképpen a solera megvásárlását és további üzemeltetését jelenti. A projekt keretében összesen 4.000 hordót költöztettek a Lustau pincéibe, ezeket egyenként le kellett fejteni, majd a szállítás után újra feltölteni. Az élesztőhártya alatt érlelt boroknál különös gonddal jártak el, hiszen a flor alkotta mikrovilág könnyen sérülhet.
A Lustau portfoliója rendkívül széles, összesen vagy negyven különböző sherry-t kínálnak. Jól látszik azonban, hogy itt a minőségi termékvonalakra fókuszálnak, míg a populárisabb, cream típusú blendek kevesebb hangsúlyt élveznek. A már említett jerez-i bodegákon kívül még El Puerto de Santa Maríában rendelkeznek érlelővel. Sanlúcar városában pedig a híres almacenistával, Manuel Cuevas Jurado pincészetével dolgoznak, egyes nyelvek szerint a legkomolyabb manzanillák márpedig itt készülnek.
A szakmai kóstolónak hála, igen komoly sort tudtam megkóstolni. A minőségi átlag elképesztően magas volt, talán nem is találkoztam egy pincétől ennyire konzisztensen kiugró színvonallal. Magas pontszámaimat látva el is bizonytalanodtam egy pillanatra, de visszaellenőrizve más orgánumok értékelését, gyorsan megnyugodtam. A kóstolt borok:
Solera Reserva Manzanilla Papirusa
A Solera Reserva a termékcsalád megnevezése. Finom illat, friss, citrusos, delikát, elegánsan gyümölcsös. Kóstolva hasonlóan friss, törékenyen könnyed. Citrus, kevés olajos mag és hihetetlenül intenzív sósság. Arányos, remek lecsengés és tisztaság. 15,0%. 7p- (Wine Spectator (WS) 88, Robert Parker (RP) 92.)
Solera Reserva Puerto Fino
Kicsit nehezebb, virágos, több olajos maggal és némi tósztossággal. Szájban is masszívabb felépítésű, citrusos, tósztos és izgalmasan sós. Tisztaság és profizmus, ő is nagyon tetszik. 15,0%. 6p+ (WS 90, RP 91)
Fino La Ina
A már korábban említett Domecq portfólió része. Nehezebb, több magossággal, sós tenger, kevés virág, kenyér és élesztő. Komplex. Ízre hasonló, teltebb és intenzívebb, mint az előbbiek, szép élesztősséggel, jó egyensúllyal. 15,0%. 6p+
Almacenista Manzanilla Amontillada de Sanlúcar (Manuel Cuevas Jurado)
Összesen 21 hordóból származó almacenista válogatás, Manuel Cuevas Jurado pincéjéből. A Manzanilla Amontillada elnyújtott érlelésű manzanillára utal. Narancshéjas illat, dió és más magvak, virág, megkapó fűszerek és kandírozott gyümölcsök. Kóstolva is narancsos, kenyérhéjas és élesztős is, dióval, zöld dióval, karamellel és szinte végtelen lecsengéssel. Rendkívül komplex. 17,5%. 7p+ (WS 90, Jancis Robinson (JR) 18)
Solera Reserva Rare Amontillado Escuadrilla
Fantasztikus szagolgatni: érlelt narancshéj, dió, diólikőr, sok fűszer, fahéj, szegfűszeg és virág. Teltebb és sűrűbb, mint az előző, szép élesztősségbe simul a dió, a virág, a narancsos gyümölcsösség és a fantasztikus sósság. Nagyon jó egység, hullámokban változó, szinte végtelen lecsengéssel. 18,5%. 7p+
Almacenista Palo Cortado (Vides)
50 tagú solerából. Kevesebb narancsosság, visszafogottabb diósság, sok fűszer, diólikőr és aszalt gyümölcsök az illatban. Telt, sós, élesztős és kenyeres. Egyszerre delikátan friss és amontilladósan érett. Rendkívül hosszú utóíz. Baromi jó bor. 19,0%. 7p+ (RP 93)
Solera Gran Reserva Emperatriz Eugenia Very Rare Oloroso
Illatban pici narancs, grillázs, dió, tonna fűszer, karácsonyi hangulat, szegfűszeg, virág és mellé édes hatás. Kóstolásra aszalt gyümölcsöket, diót és zöld diót, grillázsos pörkölést, friss datolyát és kellemes kesernyét érzek. Nagyon-nagyon hosszú és komplex. 20,0%. 7p
VORS Palo Cortado 30 Years Old
A Don Rafael nevű kisszériás solerából származik, abból is válogatás. Ez már egy VORS sherry, azaz bizonyítottan három évtizednél tovább volt hordóban. Ennek ellenére virágos illat köszönt (?), narancs ismét, friss és aszalt gyümölcsösség, élesztő és sok olajos mag. Mondanom sem kell, rendkívüli élmény, sós, gazdag, dohányos, élesztős, szinte mégis könnyed, lecsengése órákig tart, benne finom kesernyés karakterrel. Elképesztő. 21,0%. 8p (WS 91)
VORS Oloroso 30 Years Old
Egy 1920-ban elindított, tízelemű solera legjobb hordóját töltötték le. Rumosnak ható karakter, édeskés illat, diós, virágos, narancsos, sok fűszerrel, karamellel. Őrülten komplex, a dohány-dió-fűszer-aszaltak négyszögben mozog, nagyon kiegyensúlyozott és hosszú. Atomrobbanás! 20,5% 8p
Añada 1997 Vintage Sherry Rich Oloroso Abocado
Édes oloroso, de nem édesített. Az erjedést szesszel lefojtották, majd kb. 16 évet töltött el hordóban. Évjáratos sherry-ről van szó, elég ritka az ilyesmi. A letöltött mennyiség nem éri el a 10.000 palackot. Mahagóni szín. Intenzív illat, kandírozott narancshéj, dió, virág, méz, finom fás hatással, de nagyon tiszta. Van itt melasz, grillázs és karácsonyi fűszerkeverék. A fene se gondolta volna, de kóstolva még meggyőzőbb. Testes, édes, nagyon intenzív, benne szőlő, mazsola, sok fűszer, kakaó, majd a közép után erősen sósba csap át végül teret enged az elképesztő lecsengésnek. Egyszer kenyeres, egyszer diós és grillázsos, majd ezek váltakoznak. Félelmetes. Az aromakerék meg csak pörög, pörög és pörög. Meghatározó borélmény! 20,5%. 8p+ (Decanter World Wine Awards 2011 Regional Trophy)
East India Solera Sherry
Oloroso és PX házasítása, amelyek további három évet töltöttek egy közös solerában. Aszaltasan illatozik, dió, fűszer, mazsola, virág, kakaó és karamell. Telt, olajos folyású, mazsolás, gazdag, dohányos, remek sav-cukor arány, finom pörkölés, pirított magvak, kakaó. Elképesztő lecsengés és tisztán definiáltság. 20,0%. 7p (RP 96)
Solera Reserva Moscatel Emilín Dulce
Gyékényszőnyegen szárított moscatel, az erjedést szesszel állították meg. Édeskés, szőlős, datolyával, fügével, dohánnyal. Sűrű, nagyon édes, dohányos, karamelles, kenyeres. Elképesztő egyensúly a gyümölcsös és oxidatív jegyek között. Végtelen lecsengés. Szép, de talán nem ér fel a palominoból vagy a PX-ből készült tételekhez. 17,0%. 6/7p
Solera Reserva Pedro Ximénez San Emilio Dulce
Mazsolás, szőlős, karamelles, kakaós, dohányos és datolyás tűzijáték. Nagyon sűrű, bombaként robban, végtelen lecsengés. 17,0% 6/7p
VORS Pedro Ximénez 30 Years Old
Egy hatos solerában érlelték, amelyet 1930-ban indítottak el a család örömére. Felesleges volna újra leírni a sok-sok már felsorolt jegyet. Itt azonban szinte mindent együtt találunk meg. Rághatóan sűrű bor, fantasztikus dinamikával és intenzitással. Elképesztő lecsengés. 15,0%. 8p
Brandy de Jerez Solera Gran Reserva
Tízéves solerás érlelésen esett át. A hordókban korábban amontillado és oloroso lakott. Nagyon szép, gazdag és fineszes párlat, meglett lecsengéssel. Fair árazás. 40,0%. 28,0 EUR
Brandy de Jerez Solera Gran Reserva Añada 1977
Öttagú solerából származik, amelyet a család számára indítottak el 1977-ben. Öregebb nálam, de csak valamivel. A hordókban oloroso és PX érett. 5.000 félliteres palackot töltöttek le. Sűrű, intenzív, karamelles, aszalt gyümölcsös, diós és dohányos. Nagyon komplex és rettenetesen jólesik. A korához képest fair árazás. 43,0% 90,0 EUR
Végül kóstolhattam még egy eszméletlenül öreg és sűrű ecetet, nem kicsit ejtett zavarba ez sem. Fantasztikus látogatás volt, elképesztően magas minőségű borokkal és kiváló vezetéssel. Aki Jerez minőségi esszenciájára kíváncsi, a Lustaunál meglelheti.
(Köszönet Federico Sánchez-Pece Salmerónnak a remek túráért, valamint Petzold Attilának a kapcsolatért. További képek a Facebook oldalunkon.)
A sorozat korábbi részei:
1. A sherry története, bevezetés
2. Jerez szőlei
5. A bodegák
