Michel Gassier és a Château de Nages itthon majdnem teljesen ismeretlenek. Ennek ellenére Michel Gassier neve szinte rakétaként robbant Dél-Franciaország egére. Nem túlzás azt állítani, hogy a pincészet valószerűtlenül gyorsan vált Robert Parker és a The Rhone Report kedvencévé. Amikor – mi bloggerek – ilyen bevezetőt írunk, szegény olvasó szemei előtt máris vastag bankjegykötegek és borritkaságok képei pörögnek. Pedig mi sem áll ettől távolabb. Gassier megmutatta ugyanis, hogyan lehet sokszor lesajnált, másodvonalas appellációkból „jóárasított” csúcsborokat készíteni. No, de az olcsó és jó borok – gondolhatnánk – nagyüzemben, csak ipari módszerekkel készülhetnek. Újabb végletes tévedés. A Château de Nages organikus műveléssel, a beavatkozások minimalizálása és a termőhely „maximalizálása” mellett tesz erre kísérletet. Ki hallott már ilyet?
Algéria bomladozó gyarmati világát maga mögött hagyó Gassier család a negyvenes évek elején érkezett Dél-Franciaországba. A dédnagypapa kezdte szőlő- és gyümölcstermesztés igazi hivatást jelenthetett volna Michel számára, de ez az élet valamiért mégsem hozta lázba. Inkább Amerikában próbált szerencsét és vagy egy évtizedre elfeledte a Rhône kavicsos romantikáját. 1993-ban aztán, 33 évesen, immár amerikai feleséggel és három gyerekkel tért vissza a családi vállalkozásba. „Bort akartam csinálni. De kis idő elteltével őszintének kellett lennem magamhoz. Nem kedveltem a borokat, amelyeket készítettem.” – meséli Gassier. Michel azonban kitartott. 2006-ban megismerkedett Philippe Cambie-val, aki a Dél-Rhône régió egyik legismertebb „repülő” borásza. Cambie vagy 50 borászatnak dolgozik Châteauneuf-du-Pape-tól Provence-n át Languedoc-ig, de vannak ügyfelei Spanyolországban, Korzikán és Macedóniában is.
A nagy találkozás nem csupán a Château de Nages boraira, de Gassier-re is hatást gyakorolt. A 2007-től már organikusan művelt birtok a “kevesebb több” gondolat mentén szerveződik. „Az organikus gazdálkodás a jövővel szembeni elkötelezettségünket jelképezi.” – hirdetik. A kevesebb beavatkozás szerintük több termőhelyi jellegzetességgel jár és engedi a terroirt megszólalni. A minimalizmus azonban sosem egyszerű. „Tudni, hogy mi az elengedhetetlenül szükséges tennivaló, megmarad művészetnek.” – mondja Gassier. Az organikus művelés szép dolog, de Gassier azt is tudja, ez csak egy állomás a természetesség felé vezető úton: „Lényeges, hogy a réz helyett találjunk valamit, mert a nehézfém alkalmazása egy ökológiai abszurditás.”
A Château de Nages az Avignon városától délnyugatra található Costières de Nîmes appellációban tevékenykedik. A termőhely északi részének talaját – hasonlóan Châteauneuf-du-Pape-hoz – a Rhône folyó évmilliók alatt lerakott üledéke alkotja. Ennek köszönhetően vastagok, húsosak és erőteljesek a borok. A déli részen a Durance folyó eltérő összetételű hordaléka frissebb és élettelibb karaktert ad. A jelenleg 70 hektáros birtokon csak helyi fajtákat találunk. Az évi 5-600.000 palackos termelés mintegy háromnegyede vörösbor, amelyek a syrah, a grenache, a cinsault, a carignan és a fűszerességet adó mourvèdre fajtákra épülnek. A fehér felhozatalt a roussanne, a grenache blanc, a viognier és a bourboulenc képezik. Az ültetvények nem ritkán 40-80 éves tőkékből állnak, amely a Château de Nages-nál a mélység és a minőség garanciája.
A kóstolt borok:
Nostre Païs Costières de Nîmes 2010
35% grenache, 25% carignan, 20% mourvèdre, 15% cinsault, valamint syrah házasítása. Szelekció a birtok alacsony hozamú, öreg tőkés ültetvényeiről. 6 hónapot érlelték francia fában, majd szűrés nélkül palackozták. Életteli, fiatalos rubin szín. Friss, nem túl intenzív illat, kissé zárkózott talán, kevés fát és meggyet érezni. Kóstolva hasonlóan friss és fiatalos, nagyon tiszta aromatikával, az olcsóbb Dél-francia boroktól megszokott kerek lustaság helyett virgonc savakkal ejt zavarba. Fűszer, fekete bogyós gyümölcsösség, jó mag, közepes tannin. Hosszú lecsengés, átható gyümölcsösséggel, tanítani való egyensúllyal. Egyetlen hibája, hogy az alkohol némiképpen fűt. Egyszerre déli és mégsem az. Remek bor, bombasztikus árazás. Eléri a 7 pontot (90). Ihatóságból és szerethetőségből nyolc is kijár. Robert Parker (RP) 90-93, The Rhone Report (RR) 91-93. 14,5%. 11,75 EUR.
Cuvée JT Costières de Nîmes 2010
Az alapító dédnagypapáról (Joseph Torrès) elnevezett házasítás. 95% syrah egy pici mourvèdre-el bolondítva. A legjobb syrah területek válogatása talaj és tőkekor alapján. Erőteljes terméskorlátozás. Egy éves hordós érlelés 30%-ban új francia fahordókban. Illatában tobzódnak a fekete bogyósok, a fekete cseresznye, a bors, a csoki, a hordó finom pörkölése és édesfűszerei. Valami kis petrolos-olajos jegy csavar az egészen, kellemetlennek semmiképpen sem mondanám. Kóstolva egy teltebb, koncentráltabb borral van dolgunk. Ismét alaptartozék a remek savtartalom, a kiváló hordó és a friss fekete bogyós gyümölcsösség. Nagyon jó arányai vannak a bornak, felvillanyozó, ahogy a sav, a tannin és az alkohol egymásba simulnak. Feszes, tanninos, hosszú. Elraknám 2-3 évre, nem állna rosszul neki még egy pici komplexitás. A 7 pont (91) nem kérdés. „Az egyik legkoncentráltabb és legérdekesebb bor, amit Costières de Nîmes-ből kóstoltam” – írja Parker. RP 92-94, RR 91-93+. 14,0%. 13,8 EUR
Cercius Côtes du Rhône 2010
Michel Gassier, Philippe Cambie és Eric Solomon (amerikai borkereskedő) közös projektje ez a palack Côtes du Rhône. „Place over process” – utal a hátcímke az elmondottakra. A terület Châteauneuf-du-Pape-tól délre található egy fennsíkon, amely felett a „Cercius” (latin) szél kóricál. 85% grenache és 15% syrah, 80 illetve 40 éves tőkékről. Betonban érlelődött. Illatában föld, virág, piros és fekete bogyós gyümölcsök, fűszer, bors. Izgalmas, mély illat, fát nem érezni. Kóstolva inkább a piros bogyósok vezetik, a jó savak teremtenek egyfajta ribizlis érzetet. Fűszeres, friss, a közepesnél tanninosabb. Fókuszált, jó maggal és elég hosszú utóízzel. Csak a magas alkoholra lehet panaszunk, de még emellett is valahogy jó inni. Nagybarikk nélkül is van jó vörösbor. Mit mondhatnék? Jó vétel! 6 pont (88). RP 93, RR 92. 15,0%. 9,95 EUR
Irodalom:
Wine Spectator: Stirring the lees with James Molesworth - Day 6: At the End of the Rhône, Starting Something New (2011. november)
A birtok honlapja: http://www.michelgassier.com/ (Külön élvezet olvasgatni Gassier kétnyelvű blogját, amelyen a szőlőtelepítéstől az organikus gazdálkodáson át mindenféléről olvashatunk.)
(A borokat a Karl Kerler Weinversand oldalról rendeltem és 2012 nyarán kóstoltam meg őket. Az első képet a pincészet weblapjáról kölcsönöztem.)
