Eléggé megy manapság a Sandahl-téma, konkrétan nálunk is már többször szerepelt az elmúlt hetekben. Ígérem, részemről ez lesz jó darabig az utolsó, de a helyén-kezelés érdekében meg kellett, hogy nézzem őket nemzetközi kontextusban is.
Koncepció, vesszük a két top Sandahl-rieslinget, melléjük tesszük érdekességképp a borász saját neve alatt kihozott rajnaiját is. Itthonról még jó választásnak tűnik Pannonhalmáról a Prior, ami stílusban várhatóan szintén olyan, hogy összehasonlítható külföldi rieslingekkel, ugyanakkor fele annyiba kerül, mint a címszereplők, így ár-érték irányú tapasztalatok is leszűrhetők lehetnek. Három nemzetközi referenciával egészül ki a sor, érintve különböző termőhelyeket, évjáratokat, árkategóriákat.
Érdekes tapasztalat volt. Vakon kóstoltunk, a jegyzeteken kívül megosztom azt is, hogy miket tippeltem a leleplezés előtt.
Íme:
Villa Sandahl: The Stamp 2010
7500 Ft. Citrusok, főleg grapefruit, kőporosság. Szép fajtajellegzetes, de nem túl intenzív. Közepes test, tiszta, áttetsző hangulat. Arányosan telt ízek, élénk, feszes savak, egyenesség, közepes, vagy attól alig hosszabb lecsengés. Szép, de semmi extra. Eléri a 6 pontot. (tipp: Pannonhalmi Prior)
Jamek: Riesling Smaragd Klaus 2011
37 Euro. Sokkal mélyebbről jövő és sokkal bujább illat, trópusibb hangulatú gyümölcsökkel. Szájban közepesnél nagyobb test, és az előzőtől sokkal intenzívebb, vastagabb gyümölcsökkel. Tartalmasabb közép, érett, de kellően élénk és cizellált savak, elég hosszú lecsengés. Kicsi fiatalos rendezetlenség van az egységben, de akkora feljebblépés az előzőhöz képest, amit talán nem is fejez ki eléggé a most adott egy pontnyi különbség. 7 pont. (tipp: rögtön érezhető volt, hogy komolyabb osztrák, kedvessége, gyümölcsorientáltsága végett a Petra Ungerra tippeltem)
Bakó Ambrus: Badacsonyi Rajnai Rizling 2011
2750 Ft. Az előző bor után sokkal kevesebbet nyújtó illat. Édeskés, selyemcukorkás, semlegesebb hangulatú almás-körtés gyümölcsösség, pici méz. Közepes test, finoman krémes konzisztencia, csiszolt, kidolgozott felszínek. Kellemes, de visszafogottabb ízek. Sajnos nagyon puhák a savak, nincs rajnais gerince a bornak. Ettől függetlenül is jóval kevesebb, mint az eddigiek, főleg, mint az előző. 5 pont. (tipp: ugyanez)
Pannonhalmi Apátsági Pincészet: Prior 2011
3550 Ft. Sokkal mélyebb illat, koncentrált, de kicsit kortalannak ható citrusokkal, kőporossággal, gyógynövényes fűszerességgel, érintésnyi petrollal. Egységet és korrekt kraftot ígér. Közepes test, áttetszőség, nagyon arányos korty. Hűvös, de telt zamatok, citrusokkal, zöldalmával. Szépen fókuszálódó közép, feszes, cizelláltan lefutó savgerinc, elég hosszú lecsengés. Nagyon szép. 7 pont. (tipp: először külföldi tételre asszociáltam a magas minőség végett, de mivel nem olyan volt, mint amilyenre azok esetében emlékeztem, így végül a Stamp lett a tippem. Leleplezés után bomba-meglepetés!)
Villa Sandahl: Magic Rain 2011
6800 Ft. Érett gyümölcsök, citrusok, fehérhúsúak, némi közhelyesebbnek ható tutti-frutti, zsírkrétás mineralitás. Kedves, de kevésbé komoly, mint az előző. Közepes test, tisztaság, viszonylag telt, édeskés, melegebb karakterű íz, de azért volt már a sorban sokkal koncentráltabban érvényesülő gyümölcsösség is. Érett, de kellően élénk savak, kellemes cizelláltság. Rendben van, de visszalépésnek tűnik, az előző bor fókuszáltabb és elegánsabb volt. Az egységet se éreztem annyira meggyőzőnek, mint amennyire mások ezt megírták. 6 pont. (tipp: ugyanez)
Van Volxem: Scharzhofberger Perkentsknopp 2010
30 Euro. Igen mély illat, valóságos gyümölcskosár, leheletnyi méz, érintésnyi vajasság, igen kifinomult ásványosság. Egyszerre áraszt komoly és könnyed hangulatot. Közepes test, nagyságrenddel intenzívebb ízek, mint eddig bármelyiknél, hosszan, rétegzetten kibontakozva. Magas, élénk kiváló feszességű, mégis tökéletesen integrált , finom állagú savak. Nagyon komoly fókusz, messze a legtartalmasabb közép a sorban, újabb és újabb impulzusok érkeznek, mégse az erő az első gondolat, hanem az elegancia a magától értetődően gördülékeny kortyvezetés végett. Tisztaság, mégis lehelet-finom krémesség a konzisztenciában. Hamisítatlan moseli zamatok, tökéletes, egységes struktúrába ágyazva. Oktatja a mezőnyt. Erős 8 pont legalább, jó volna egy erősebb sorba is egyszer berakni a pontosabb pozícionálás végett. (tipp: ugyanez)
Petra Unger: Riesling Kremstal Reserve Gaisberg 2011
15 Euro. Jellegzetes rajnai illat, kortalan citrusok, pici petrol, kőporos ásványosság. Közepes test, korrekt teltségű ízek. Fordulatszám, vibráció, pezsgés, kicsit szokatlanul sok a co2, pedig igazán megszoktam már a jelenlétét, illetve a savak se tűnnek tökéletesen integráltnak. A közép szépen strukturált, van fókusza a kortynak, a lecsengés közepesnél hosszabb, az utóízben kicsit erőteljesebb kesernye viszont levon picit a fogyasztási értékből. Nagyon hálátlan helyre került, az előző bor után komoly visszalépés volt, de visszakóstolva, más borokkal is összehasonlítva már látható, hogy igen korrekt tétel ez, beleolvadva a mai sor középmezőnyébe. Stabil 6 pont. (tipp: kizárásos alapon ekkor már a Jamek Klaus-ra számítottam, de kóstolva éreztem, hogy ez nem lehet az, tehát bizonyára borulni fog az eddig feltételezett sorrend. És lőn… :))
Vegyes érzelmek. A Sandahl-borok kellemesek voltak, de messze nem villogtak ebben a sorban. Feltételezem önmagukban kicsit magasabbra lettek volna helyezve. Ahogy múltkor már éreztem, azt most is tartom, 15 Euro-nál szerintem nem érnek többet, legalábbis érzékszervi értékeik alapján számomra biztos nem. A maguk árkategóriájában a nemzetközi mezőnyben nem igazán versenyképesek, legalábbis ezen az áron rengeteg elismert, generációk óta sokat bizonyított termelőtől kaphatunk ezt a szintet magabiztosan túlteljesítő tételeket, melyekről nem mellesleg az is már ismert, hogy az idő múlásával hogy viselkednek. Ezzel együtt is tényleg örülök, hogy jelen vannak, és még mindig jobb így "csalódni", hogy közben azért finom, szívesen fogyasztott borokat kaptam legalább a pénzemért.
A Prior-on viszont nehéz napirendre térni. A maga alig több, mint háromezer forintjával, teljesen underdog-ként simán dobogós lett egy ilyen sorban. Nem kis fegyvertény, szinte el se hiszem! Nem tudom, hogy azért szólt-e ekkorát, mert a túlzottan puha Bakó-rajnai után következett, de azért az is beszédes kell, hogy legyen, hogy a Magic Rain épp utána sorra kerülve nem tudott kiemelkedni, sőt! Sajnos nem volt lehetőség megfelelően visszakóstolni, így benne van a pakliban a tévedés lehetősége, de ez alkalommal ez a bor nyújtotta a legtöbbet a "magyar csapatból". Biztosan fogok még venni belőle és up to date-elni.
P.S. Elég sok és elég vegyes hozzászólás érkezett, és a megfelelő visszakóstolások híján magam is bizonytalan voltam Prior ügyben. Úgy határoztam minél előbb újra kóstolom, konkrétan ma (hétfő) este nyitottam még egyet. Határozottan primer (ezúttal semmiképp nem kortalan) citrusok, citromfű, menta, gyógynövények, kövek. Közepes test, kellemesen telt íz, hűs karakterű gyümölcsökkel. Korrekt struktúra, kitöltött közép, közepesnél hosszabb lecsengés. A savak magasak, feszesek, cizelláltan több hullámban érkeznek. Szépen kiemelik az ízeket és segítik fókuszt, de a végén valóban mutatnak némi kilógó élt. Továbbra is pozitív az összkép, és habár a 7 pont túlzásnak tűnik, de egy magabiztos 6 pontot továbbra se vonnék kétségbe, ahogy a fajtajelleget sem. Annyit nem tartok merész kijelentésnek, hogy a Villa Sandahl borok lényegében nem képviselnek különb minőséget.
