Nem tudom, hogy bevezetni a posztot. Családi eseményen nyitottam egy-két bort a készletből. Fejben jegyzeteltem, majd később papírra vetettem.
Íme:
Orsolya: Görbesoros Kékfrankos 2008
Kellemes illat. Pirosbogyós gyümölcsök, fűszerek, pici ánizs, zöldfűszerek, sósság. Szájban közepesen telt. Érintésnyi tannin, kerek, érett savak, selymes textúra. Remek egyensúly, a stílushoz üdvözítően kellemes 13-as alkohol. Ízekkel szépen kitöltött korty, sok cseresznyével, egries-orsolyás zöldfűszeres-ásványos karakterrel. A kortyközép nem hoz már újabb izgalmakat, a lecsengés közepesen hosszú. Arányos és finom. Szegedi halászléhez nagyon jól ment. 6 pont.
Gróf Buttler: Nagy-Eged Bikavér 2006
Mostanában volt hozzá szerencsém párszor, itt és itt. Lassan nyíló, de mélyebbről jövő illat. Érett feketebogyós gyümölcsök, fűszerek, kömény, bors, kékvirágok. Szájban közepesnél teltebb. Közepesnél több, érett, kellemes tapintatú, nem asztringens, de mégis tartást adó tanninok, a struktúrába úgyszintén hasonló súllyal belenyúló szép ívű savgerinc. Intenzív aromák, kellemes érettségű feketebogyósok, sokféle fűszerrel. A kortyközépre is elegendő szuflával bíró mélység, közepesnél hosszabb lecsengés. Nagyon jó arányokkal bír, remek minőségű alkotókkal, számomra könnyedén elnyeli a 15-ös alkoholt. A történések is szépen illeszkednek, de szerintem fog még szebb egységet is képezni. Már most sem nélkülözi sem a nagyságot, sem a komplexitást, sem az eleganciát, persze minden fronton van még följebb. 7 pont simán.
Sokan nem osztják a lelkesedésemet a borral kapcsolatban. Kritikus szemmel igyekeztem szemlélni. Nem igazán tudtam tettenérni sem mazsolát, sem lekváros túlérettséget. Zavaró oda nem illő jegyeket sem találtam, az egyensúlyban sem éreztem kivetnivalót, simán elhinném, ha 1%al alacsonyabb lenne az alkoholja. Szerintem hazai szempontból mindenképp kiemelkedő vörösbor.